Fotó: iStock
Boros Eszter
23/05/2023 06:00
A XX. század végének változásai újjászülték Eurázsiát – azt a szuperkontinenst, amelyet a középkorig a Selyemút kötött össze, biztosítva a fűszerek, a selyem, a porcelán és más áruk, sőt az eszmék és a tudás áramlását is. A Kelettel való kapcsolat a nagy földrajzi felfedezések korától, azaz az atlanti világ felemelkedésétől kezdve hosszú időre háttérbe szorult (különösen a szárazföldön). A bolygó legnagyobb földtömege „szétszakadt” egy európai és ázsiai részre, mígnem Kína „reform és nyitás” politikája (az 1980-as évektől) el nem kezdte újra mozgásba hozni Eurázsia kötelékeit.
Először a kereskedelem, majd a beruházások és egyre inkább a személyes kapcsolatok révén számos „köztes” terület szerepe felértékelődött Közép-Ázsiától Kelet-Közép-Európáig. A pandémia előtt, 2018-ra Európa és Ázsia többet kereskedett egymással, mint Észak-Amerikával. A Kínából induló tehervonatok a szuperkontinens meghatározó elemei lettek (kiegészítve a tengeri útvonalakat, pl. Pireuszi kikötő). Új lendületet hozott a Peking által 2013-ban meghirdetett „Új Selyemút,” más néven Övezet és Út kezdeményezés, amely komplex eurázsiai gazdasági folyosót vizionál digitális, zöldgazdasági, egészségügyi és más beruházásokkal egyaránt.
