Mark Twain azt írta, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de rímel a korábbi mintázataira. Ezeknek az elméleteknek a metszetéből pedig azt olvashatjuk ki, hogy 500 éves, (és 250 éves ciklusok) ismétlődnek a történelemben. De hogy néz ki, ha a történelemhez hozzá illesztjük a földrajzot és nemcsak az időbeli ismétlődéseket, hanem térbeli változásokat is vizsgálunk?
Ciklusok és fraktálok
Matolcsy György 2022. szeptemberében megjelent és a Neumann János Egyetemen bemutatott „On the Edge of Times” (Az idők peremén) című könyvében többször is kitér a ciklusok és a fraktálok jelentőségére. A fraktálok – olyan „önhasonló” alakzatok, amelynek legkisebb része ugyanolyan mintázatot mutat, mint az egész. Ahogy a természet tele van fraktálmintákkal, ugyanúgy a földrajzi környezetünkben is számos fraktál található, de a fraktálok nem csupán térben, hanem időben is működnek. A történelem, ezen belül a gazdasági fejlődés is fraktál szerkezetű.
A gazdasági ciklusok, sőt az évtizedes és évszázados ritmusok is olyan mintákat rajzolnak fel, ahol egy kisebb egység lefutása megegyezik, vagy nagyon hasonló az egész nagyobb szakasz lefutásával. Ezért ahogy Matolcsy György könyvében fogalmaz „történelmi ciklusok és a fraktálok megfejtése nélkül nincs siker”. A meghatározó mintázatok mentén ciklusokat produkáló rendszerek ugyanis fraktáltermészetűek.
Keleten a világgazdaság gravitációs súlypontja
2017-ben a McKinsey tanácsadó cég a világgazdaság változó súlypontját vizsgálta térben, az elmúlt 2000 évben. A kutatók a becsült, történelmi GDP értékek alapján határozták meg a világgazdaság súlypontját az adott korszakban. Megállapították, hogy a 2000 és 2010 közötti évtizedben volt a leggyorsabb a súlypont helyének változási üteme, ekkor kelet felé, mintegy 30 százalékkal gyorsabban tolódott, mint a második világháború után.
Danny Quah, a szingapúri NUS Lee Kuan Yew School of Public Policy vezetője, a London School of Economics and Political Science professzora a világgazdaság súlypontjának változását modellezte 2011-ben a gazdasági aktivitás helyszíneinek átlagai alapján. Számításaihoz a Föld összes megtermelt bruttó hazai termékeinek összértékét, a világ egymillió lakos fölötti városi agglomerációit és vidéki gócpontjait azonosította és használta fel. Az így végzett számításai alapján, míg 1980-ban a világgazdaság gócpontja az Atlanti-óceán közepén helyezkedett el, addig az 2008-ra már az Izmirrel egybeeső hosszúsági vonalon volt, és mára Kínába helyeződött át.
A változás mértéke a Föld felszínén szemlélve az 1980-as állapotokhoz képest 9300 kilométeres eltolódást jelent.
Ian Morris angol történész, az elmúlt 15.000 év fejlődését vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a történelem menete egyes szélességi körök mentén változott, azaz a fejlődés oka elsősorban földrajzi és nem kulturális, vallási vagy politikai, így a földrajzi tényezők bizonyítják azt is, hogy az elmúlt 500 évben miért a nyugat uralta a világot, és most miért érdemes kelet fele tekintenünk, egy új szárazföldi, fenntartható eurázsiai korszakban.
Az idő és térszerkezet körforgása
A történelem folyamán a civilizáció központjai az elmúlt 5000 évben keletről indultak nyugat felé, hogy megkerülve Földünket ismét visszatérjenek a kiindulópontra. A folyamközi civilizációktól (Kína, India, Mezopotámia, Egyiptom) a Földközi-tengeri jelentős birodalmai felé (Görög és Római Birodalom), később az 5. században a gazdasági fejlődés a tengerekről a szárazföldre vándorol, hogy ezer év elteltével a reneszánsz késői korától kezdve a nagy földrajzi felfedezésektől, ismét az Atlanti-Óceán váljon a központtá.
Azok az országok, amelyek közel voltak az óceánhoz, felemelkedtek, míg a belső szárazföldi területek egyre jobban háttérbe szorultak. Ahogy a múlt század közepén először az Egyesült Államok nyugati partvidékéről az ázsiai kistigrisek felé vándorolt a fejlődés központja, onnan pedig ismét Kínába fordul tovább. Megrajzolva ezzel egy nagy kört – ahogy Ian Morris fogalmazott azonos földrajzi szélességi körök mentén. A 19. század egyértelműen a Brit Birodalom korszaka volt, a 20. század pedig Amerika évszázada, a 21. század azonban Eurázsia korszaka lesz.
A hosszú távú és szoláris ciklusok – 504 éves ciklusok
Számos ókori civilizáció számára kiemelkedően fontos volt a csillagászati megfigyelések, a bolygok tanulmányozása és a naptárak készítése. Az ókori Kelet öntözéses földművelésen alapuló társadalmai meglepően magas szintű csillagászati ismeretekkel bírtak. Az itt élő kaldeusokat az ókori csillagászat mágusainak nevezték. Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz folyók között számos városállamot alapítottak. A babiloniak jól ismerték az égitesteket és azok mozgásait. A csillagokat csillagképekbe csoportosították, ezeket ma is használják a csillagászok. Megkülönböztetett figyelmet tulajdonítottak a Napnak, a Holdnak és a szabad szemmel látható öt, fényes bolygónak (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz). Lejegyezték a bolygók hurokszerű (látszó) mozgását az égbolton. Előre tudták jelezni a nap- és holdfogyatkozásokat.
Az ókori kaldeusok szerint a földi élet alapegysége a 36 éves történelmi alapegység. Szerintük a Földön az életet és az emberek működését, tehát a történelmet is 36 éves ciklusokkal lehet leírni. A Nap és a hat bolygó együttesen hat a földi életre és történelemre, amelyek kölcsönhatása együtt jelentkezik. A hét bolygó mágneses erővonalainak kölcsönhatása során 252 éves ciklusok (36x7) alakulnak ki. Miután az univerzum egyik törvénye a kettősség, így 2×252 éves, tehát 504 éves nagy ciklus jellemzi a földi életet, valamint az emberi történelmet. Az 504 éves ciklusok megegyeznek a hosszú szoláris ciklussal is, mind pedig az Annales iskola hosszú távú 500 éves (longue durée) nagyciklusaival.
A kaldeus hagyomány a bolygó uralma szerint veszi figyelembe a világkorszakokat, így a 7 bolygóval számolva szintén kijön az 504 év, mivel a Föld forgástengelye 72 évenként halad előre egy asztrológiai fokot (világnap). Mint minden napnak, így a világnapnak is van nappali fele és éjszakai fele. Egy világnap nappali fele 36 évig-, és az éjszakai fele is 36 évig tart. 2017-ben a Föld ciklusában megkezdődött egy új 36 éves periódus, az ún. Nap-ciklus.
Ezeknek a Napkorszakoknak a kezdetei egy új korszak megszületését jelentik, amikor világméretű változás következik be, új birodalmak, új szereplők jelennek meg, technológiai robbanás jelentkezik, amely hatással van a következő évszázadokra. Új filozófia születik és terjed el, és új földrajzi felfedezések indulnak el – ahogy például 1000 évvel ezelőtt a vikingekkel és a polinézekkel történt, vagy később a 13. században az eurázsiai Selyemút kereskedőivel, majd 1492-től a nagy földrajzi felfedezése során. Napjainkban pedig az 1990-es évek közepén indult az új földrajzi felfedezés - a globális internet születésével.
Ebben az új „Napkorszakban” jelentős éghajlati változások történnek, teljessé válik a megújuló, ezen belül a napenergia-forrásra történő átállás, megerősödnek újból a központok az emberi tevékenység minden területén. A „központok” megerősödése egyszerre jelenti azt, hogy egy több pólusú világrendben több „kis Nap” alakul ki, vagyis többpólusúvá alakul a világ. A Nap-korszak a naptevékenységek hevességét, magas energia- és információs tartalmát is jelenti. Felgyorsulnak, óriási tömegűvé válnak és hatásaikban is felerősödnek a Földön az emberi civilizáción belüli energia- és információáramlások. A Nap az élet jelképe és szimbóluma, a reneszánsz szó pedig az újjászületést jelenti.
Hosszú távú fenntarthatóság
504 évvel ezelőtt, az 1517. év a reformáció születése volt. Luther Márton szerzetes 1517. október 31-én Wittenbergben kiszögezte a vártemplom kapujára, 95 pontból álló vitairatát. A 2020-ban kitört Covid globális világjárvány, ami jobban felerősítette a megatrendeket és amelyekben a fenntarthatóság, a biztonság, a nemzetek szerepe, a család egyre fontosabbá válik. Az élet került a középpontba és egyben egy új világrend, a hosszú távú, életközpontú fenntarthatóságra épülő átfogó világrend.
2021. október 31-én a Budapest Centre for Long-term Sustainability (BC4LS) megjelentette 95 pontos globális vitairatát a „hosszútávú fenntartható, átfogó és életközpontú világrend” címmel. Korunkban ismét gyökeres világkép-változásra kerül sor. Új tudományágak egész sora egybehangzóan mutat egy életközpontú világkép felé. Átfogó, élet-, közösség- és természetközpontú szemléleti fordulatra van szükség, amelynek feltételei napjainkra értek meg, és már rendelkezésünkre is állnak.
Eljött az ideje az új reneszánsznak, a nagy újjászületésnek. Az élet került a középpontba, egy új reneszánsz kezdete, egy új világrend, a hosszú távú, életközpontú fenntarthatóságra épülő világrendé. Ahhoz, hogy ezen körülmények mellett a világ egy ökológiai, társadalmi és pénzügyi szempontból is fenntartható pályán fejlődőn, alapvetően új gondolkodásmódra van szükségünk. A fenntartható jövő gondolkodásunk átalakítása, a gazdasági növekedés új alapokra helyezése révén érhető el, hogy a világ vezetői kutatóinak bevonásával megalkossuk egy új fenntartható eurázsiai gondolkodás létrejöttét.
A szerző geográfus, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány, valamint a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke
Ez a cikk az Eurázsia 2022/III-IV. számában jelent meg.
