Davos, a szellemállomás
A kínai miniszterelnök a blokkosodás ellen érvelt, az amerikai külügyminiszter a globális Délnek udvarolt, a francia elnök pedig Európa lemaradásán kesergett a januári davosi Világgazdasági Fórumon.
Davos, a szellemállomás
Selyemutak

Davos, a szellemállomás

Fotó: AFP/Anadolu Agency/Halil Sagirkaya
Kohán Mátyás 26/02/2024 22:00

A kínai miniszterelnök a blokkosodás ellen érvelt, az amerikai külügyminiszter a globális Délnek udvarolt, a francia elnök pedig Európa lemaradásán kesergett a januári davosi Világgazdasági Fórumon.

A berlini tévétorony tövében szerénykedik az Alexanderplatz metróállomás. Berlin kettéosztottságának idején sajátos találkozási pont volt ez Kelet-Berlinben a Németország két felét uraló világok között: a nyugatnémet U8-as metró csigatempóban, megállás nélkül haladhatott csak át rajta Északnyugat-Berlin és Délnyugat-Berlin között, a keletnémet A és E metrók meg úgy kezelték, mint egy rendes állomást. A kettő között átjárás nem volt, csak villanypásztor, szögesdrót, és Honecker marcona pribékjei. Rövid időre végülis együtt voltak itt nyugat- és kelet-berliniek. Csak találkozni nem találkoztak igazán.

Hasonló funkciót töltött be 2024 januárjában a svájci Davosban megrendezett Világgazdasági Fórum: mindenki ott volt, aki számít – és úgy elbeszéltek egymás mellett, mint az Alexanderplatzon nyugatnémet U8-as és a keletnémet A metró. Li Qiang kínai miniszterelnök a blokkosodás ellen érvelt, Antony Blinken amerikai külügyminiszter a globális Délnek udvarolt, Emmanuel Macron francia elnök pedig Európa lemaradásán kesergett – s mindhárman úgy beszéltek, mintha nem is élnének a többiekkel egy világban.

AFP/Fabrice Coffrini

Pedig Klaus Schwabék – mondjanak rájuk bármit az európai közélet konteós csücskeiben – mindent megtettek, hogy Davos igazi találkozási pont legyen: a rendezvényt kísérő „rebuilding trust” (újraépíteni a bizalmat) mottónál semmire sincs nagyobb szüksége a világnak. Li miniszterelnök próbálkozott is e szellemben beszélni: a pozíciójával összeférhető legteljesebb őszinteséggel nyugtázta, hogy „a bizalom alapja erodálódott”, ami „súlyosbítja a globális növekedésre és békés fejlődésre leselkedő kockázatokat”. A világ országait arra kérte, hogy „határozottan tartsák fenn a multilaterális kereskedelmi rendszert” (azaz fejezzék be a szankciós politikát), és felhívta a figyelmet arra is, hogy „a tudomány és technológia gyümölcseinek az emberiség egésze számára haszonnal kell járniuk ahelyett, hogy más országok fejlődésben való visszatartásának vagy korlátozásának eszközévé válnának” (ez a mondat az Egyesült Államok által Kínával szemben bevezetett technológiai embargóról szól, amely bizonyos amerikai csúcstechnológiás vállalatokat, például a grafikus chipeket gyártó Nvidiát levágja a kínai piacról).

Antony Blinken – aki a 2017 után ismét rekord nagy, ráadásul a davosi vizitet de facto svájci állami látogatással is egybekötő kínai delegáció után a hírek szerint az utolsó pillanatban intézett magának időpontokat a svájci hivatalosságoknál – eközben mintha egy teljesen párhuzamos valóságban szólalt volna fel. Az amerikai külügyminiszter szerint Oroszország az ukrán magtárak és kikötők támadásával a harmadik világ élelmiszerbázisát rombolja le, de szerencsére ott van az Egyesült Államok, amely „intenzíven dolgozott és dolgozik ezen élelmezési válság megoldásán és azok támogatásán, akiket a leginkább érint”, miközben egymagában állja az Élelmezési Világprogram költségvetésének harmadát – értsd: tisztelt globális Dél, Washington felé tessék orientálódni. Megnevezte azt is, hogy miben kíván konstruktívan együttműködni Kínával: az endemikus amerikai fentanilfüggőség megfékezésében. És pont.

Európa nevében pedig egyvalaki mondott csak valamit: Emmanuel Macron francia elnök, aki más európai vezetőkkel ellentétben néha megenged magának önálló gondolatokat. Megállapította, hogy baj van: a túlszabályozott Európa innovációban az USA-val és Kínával egyaránt versenyképtelen, előbbi átgyalogol rajta a „világkereskedelmi szabályokkal nem éppen összhangban lévő” inflációcsökkentési törvénnyel, és 2024-ben el fog dőlni Európában, hogy „szuverének kívánunk-e lenni, vagy sem”. Bizalomépítésről szó sem volt sem nála, sem Blinkennél. A berlini szellemállomások szelleme nagyokat huhogva integet.


A szerző külpolitikai újságíró.

Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások