Fotó: Hegedűs Róbert
László Dávid
01/04/2025 22:00
A Kommunizmuskutató Intézet vendégkutatójaként mire számít, mit tanulhat a magyarországi látogatásból?
Észak-Koreának a Dél-Korea-stratégiájával kapcsolatos propagandakampányát tanulmányozom. Napjainkban az észak-koreai propagandakampány változatos taktikákat alkalmaz, például dezinformációt és félretájékoztatást. Nagyon érdekelnek az orosz–ukrán háborúban és Európában folytatott dezinformációs/félretájékoztatási kísérletek. Magyarországon azt találtam tanulságosnak, hogy a magyar társadalom nagyon igyekszik megőrizni a saját értékeit és nézeteit. A magyarok törekvése, hogy megőrizzék hagyományos értékeiket és identitásukat, a külföldi beavatkozással szembeni stratégiának is tekinthető.
Mint a Nemzetbiztonsági Stratégiai Intézet Hibrid Fenyegetés Kutatóközpontjának igazgatója, elmagyarázná, mit jelent a hibrid fenyegetés, és miért fontos?
A hibrid fenyegetések a katonai és nem katonai, valamint a fedett és nyílt eszközök kombinációjára utalhatnak, beleértve a dezinformációt, a kibertámadásokat, a gazdasági nyomást, az irreguláris fegyveres csoportok, valamint a reguláris erők bevetését. Alapvetően egy adott ország rendszerének és kormányának döntéshozatali képességének ellehetetlenítésére irányul.
A hibrid fenyegetések támadóját nehéz azonosítani, mivel nem használják nagy léptékben a fegyveres erőket, minimalizálják az elkövetők számár, és elrejtik a támadás(ok) elsődleges célját. Ami a hadviselést illeti, a hibrid fenyegetések a fegyveres konfliktusok és a kiberhadviselés kombinációjaként jelennek meg. A hibrid hadviselés első esetei a 2000-es évek elején jelentek meg az Oroszország konfliktusaiban. Különböző taktikákat alkalmazhatnak, beleértve a terrorizmust, a transznacionális szervezett bűnözést, a vegyi-, biológiai- és nukleáris fenyegetéseket, a kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadásokat, valamint a közösségi médiaplatformokat használó információs és pszichológiai hadviselést. A hibrid fenyegetések szereplői lehetnek állami és nem állami szereplők, beleértve a reguláris fegyveres erőkön kívül a terrorista csoportokat, lázadókat, szélsőségeseket és a szervezett bűnözést is.
Dél-Korea nagyon viharos időket él át: az elnök ellen úgynevezett impeachment eljárás indult, miután rendkívüli szükségállapotot hirdetett. A kérdés nagyon összetett és gyorsan változó, ezért ahelyett, hogy a helyzet leírására kérném Önt, inkább azt kérdezném: Ön szerint jól teljesített a dél-koreai demokrácia?
Igen, jól teljesített, és jól is teljesít. A rendkívüli szükségállapot kihirdetése és az elnök elleni vádemelésről szóló határozat óta minden folyamat a koreai demokrácia működésének bizonyítéka. A törvényhozók határozatot fogadtak el a rendkívüli állapot feloldásáról, és határozatot nyújtottak be az elnök elleni vádemelésről, ami először kudarcot vallott. Hétköznapi polgárok gyűltek össze a Nemzetgyűlésnél, és tüntettek a demokrácia védelmében. Miután az első kísérlet a vádemelési határozat elfogadására kudarcot vallott, a polgárok ismét összegyűltek a Nemzetgyűlésnél, majd a békés tiltakozásokban fejezték ki elégedetlenségüket. A második vádemelési határozatot elegendő szavazat megszerzésével fogadták el, és a szavazatokat még a kormánypártból is megszerezték. A folyamatban lévő vádemelés is a jogállamiság bizonyítéka. A koreai társadalomban tapasztalható zavar és felfordulás miatt talán úgy tűnhet, hogy a demokrácia veszélyben van. Azonban mindenki hallathatja hangját, tüntettek a bíróság ellen is. Mindig vannak szélsőségesek mindkét oldalról, és rengeteg félretájékoztatás/dezinformáció terjedt el, ezek azonban nem kérdőjelezik meg a demokráciát.
Észak-Korea a gyengeség jeleként értékelheti a történteket?
A Park Geun-hye korábbi elnök elleni legutóbbi vádemeléshez képest Észak-Korea reakciója meglehetősen visszafogott. A vádemelés előtt Észak-Korea az állami hírügynökségén keresztül elítélte Yoon Suk-yeol elnököt. Úgy tűnik, Észak-Korea inkább Donald Trump amerikai, mint Yoon koreai elnökre összpontosít, hogy felkészüljön az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti lehetséges csúcstalálkozóra. A közelmúltban végrehajtott, víz alatti indítású stratégiai cirkálórakéta tesztje, amely egy héttel Trump beiktatása előtt történt, az amerikai elnök „üdvözléseként”, valamint fegyverkezési képességének bemutatásaként is értelmezhető.
Ha már Észak-Korea: hogyan látja a biztonsági helyzetet a Koreai-félszigeten? Van esély az eszkalációra? Vagy a deeszkalációra?
Kim Jong Un már jelezte, hogy stratégiája megváltozott, elutasít mindenféle újraegyesítést. Észak-Korea kivette a koreai újraegyesítésre vonatkozó mondatokat az alkotmányából, viszont hozzáadta a háborús felkészülését. Emiatt inkább a fejlett rakétaképességbe fektet be. Ami a hetedik atomkísérletüket illeti, mindkét ország, Korea és az Egyesült Államok hírszerző szolgálatai úgy értékelték, hogy a teszthez minden készen áll, és csak Kim Jong Un elhatározásától függ. A Koreai-félsziget biztonsági helyzete még mindig bizonytalan, azonban az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti tárgyalások a denuklearizációról kitörési pontot jelentenének a helyzetből.
Donald Trump már korábban is próbált tárgyalni Kim Jong Unnal. Mit vár tőle a második ciklusában?
Még ha az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti tárgyalások újraindulnak is, nem lesz könnyű kézzelfogható és érdemi eredményeket elérni a Trump-kormányzat idején. A párbeszéddel kapcsolatos szkepticizmus oka többek között az, hogy a két ország között jelentős véleménykülönbségek vannak a denuklearizációval kapcsolatban, valamint hogy az ukrajnai háború, a közel-keleti helyzet és a kínai kérdések miatt az észak-koreai kérdés háttérbe szorulhat.
Jelenleg az az uralkodó vélemény, hogy a Trump-kormányzat párbeszédet fog szorgalmazni Észak-Korea és az Egyesült Államok között. Ezt a nézetet támasztja alá, hogy a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadó-helyettesévé nevezték ki Alex Wongot, a külügyminisztérium korábbi észak-koreai ügyekért felelős különleges képviselőjét, aki a Trump-kormányzat idején a Kelet-ázsiai és Csendes-óceáni Ügyek Hivatalának Észak-Koreáért felelős helyettes államtitkár-helyettese volt.
Még ha az észak-koreai–amerikai csúcstalálkozót nem is folytatják azonnal, a „személyes diplomácia” újraindításáról vagy annak lehetőségéről is tárgyalnak: hogy az Egyesült Államok különmegbízottat küldjön Észak-Koreába.
Másrészt Észak-Korea meglehetősen keményvonalas álláspontot képvisel. Kim Jong Un tavaly november végén, közvetlenül az amerikai elnökválasztás után azt mondta, hogy „az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokban eljutottunk addig, ameddig csak lehetett, de csak meggyőződtünk az Észak-Koreával szembeni ellenséges politikájáról”, és ezzel meghúzta a vörös vonalat az Észak-Korea és az Egyesült Államok közötti párbeszéd folytatásának lehetősége előtt. A következő hónapban a Koreai Munkáspárt bejelentette „az Egyesült Államok szembeni legerősebb ellenstratégiáját”. Észak-Korea emellett egy hiperszonikus, közép-hatótávolságú rakéta próbalövését hajtotta végre, és több rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát lőtt ki egészen Trump elnök beiktatásáig, demonstrálva katonai erejét. Egyesek szerint ezek a provokációk Trump figyelmének felkeltésére irányuló lépésnek minősültek. A müncheni biztonsági konferencián tartott háromoldalú (koreai–amerikai–japán) találkozók közös nyilatkozata megerősítette a szándékot Észak-Korea teljes denuklearizációjára, alighanem ez lesz Trump elnök számára az észak-koreai kérdésekben a legfontosabb.
Most már bizonyíték van arra, hogy Észak-Korea katonákat küldött, hogy Oroszország oldalán harcoljanak. Hogyan érinti az ukrán háború Dél-Koreát?
Az orosz–ukrán háború növelte a bizonytalanságot a világgazdaságban, és ez jelentős hatással van a koreai gazdaságra is. Ukrajna és Oroszország fontos szerepet játszik a globális energia-, illetve gabonapiacon. Mivel a két ország közötti háború elvágta, vagy súlyosan megrongálta az ellátási láncokat, a nyersanyagok árai az egekbe szöktek. Ez közvetlenül érinti a koreai gazdaságot, amely nagy mennyiségű energiát és élelmiszert importál . Korea számára – amely energiaforrásainak több mint 90 százalékában importra támaszkodik – az emelkedő energiaárak negatívan hatnak a gyártásra és az általános gazdasági tevékenységre. Az emelkedő energiaárak növelik az ipari termelés költségeit, ez viszont magasabb termékárakhoz vezet, ami végső soron inflációt okoz, így közvetlenül érinti a koreai emberek életét. Ami az élelmiszereket illeti, a gabonaárak háború miatti emelkedése szintén az árak általános emelkedéséhez vezetett. Különösen mivel Dél-Korea a gabonafélék nagy részét importból szerzi be, nehéz elkerülni ennek az élelmiszerválságnak a közvetlen hatását.
A nyersanyagárak háború okozta emelkedése és az ellátási lánc zavarai tovább fokozzák az inflációt Koreában. Már a Covid-19 világjárvány után is érezhető volt az árfelhajtó nyomás, az orosz–ukrán háború felgyorsította ezt az inflációt. Az olyan alapvető erőforrások, mint az energia, az élelmiszerek és a nyersanyagok elszabaduló árai csökkentik a háztartások reáljövedelmét, ami viszont visszafogja a fogyasztást. Ez viszont a gazdasági növekedés lassulásához vezetett, ami hosszú távon az egész gazdaságban egyfajta ördögi körhöz vezethet.
Az elhúzódó háború valószínűleg még nagyobb bizonytalanságot okoz az európai piacon, ami negatívan hat majd az autók, az elektronikus eszközök és a félvezetők iránti keresletre, amelyek Dél-Korea fő exportcikkei. Az európai piac keresletének csökkenése hátráltathatja Dél-Korea exportteljesítményét, ami negatívan hathat a gazdasági növekedésre is. Ezenkívül az Oroszországgal folytatott kereskedelem jelentősen csökkent a nyugati országok által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók miatt, ami veszteségeket okoz a koreai vállalatoknak. Oroszország volt Korea egyik legfontosabb exportpiaca, különösen az autók, háztartási gépek és vegyi termékek tekintetében, de a szankciók miatt a kereskedelem gyakorlatilag leállt. Ezeket a veszteségeket nem könnyű más régiókkal pótolni, a koreai vállalatok viszont nehezen találnak alternatív piacokat.
Az orosz–ukrán háború hatásának egy másik aspektusa a biztonsági fenyegetésekben rejlik. A háború megerősítette a Dél-Korea, az Egyesült Államok és Japán közötti biztonsági együttműködést, illetve az Észak-Korea, Kína és Oroszország közötti szövetséget. Az orosz–ukrán háború arra késztette Kim Jong Unt, hogy feladja az Egyesült Államokkal való tárgyalási szándékát, és nukleáris fegyvereket és rakétákat fejlesszen ki, valamint teret adott Észak-Koreának az önálló cselekvésre a nemzetközi közösség, köztük az Egyesült Államok szankciói által okozott politikai, diplomáciai és gazdasági nehézségek leküzdésével.
Ezért Észak-Korea az ukrajnai háborút lehetőségnek tekinti arra, hogy rendszerét életben tartsa, egyben erősítse kapcsolatait Kínával és Oroszországgal. Vegyünk egy példát az átfogó, stratégiai partnerségről szóló 2024. júniusi észak-koreai–orosz szerződésről! A szerződés 4. cikke kimondja egymás azonnali katonai támogatását, a 10. és 18. cikk pedig a kiber- és információs/tudományos technológiák terén való megerősített együttműködésről rendelkezik. Észak-Korea egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a nukleáris fegyverek és rakétaképességek fejlesztésére, ami azt eredményezte, hogy az ország gyakorlatilag nukleáris harci képességekkel rendelkezik, támadó és megelőző nukleáris doktrínát fogadott el, és folyamatosan különböző rakéták és felderítő műholdak indításával fenyegeti Koreát.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. áprilisi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!