Ádám Martin a koreai Ulsan Hyundai FC csapat mezében (Fotó: Ulsan Hyundai Facebook)
Lévai Ferenc
30/11/2023 12:16
– Mit tudott az ázsiai labdarúgásról azt megelőzően, hogy oda igazolt?
– A legtöbb európai ember elsősorban az európai focit követi. Nyilván hallottam ezt-azt, de meccseket nem láttam. Amikor viszont komolyra fordult a klub érdeklődése, akkor már jobban utánanéztem, illetve néztünk, hogy hova is kerülnék, vagyis milyen a klub, az élet, a város. Abszolút pozitív volt, amit láttunk a videók alapján és a beszélgetések során. Később, amikor már kiutaztunk, akkor pedig beigazolódtak a várakozásaink, nem csalódtunk semmiben.
– Milyen tapasztalatai vannak Dél-Koreával, az ottani labdarúgással kapcsolatban?
– Jó véleménnyel vagyok a koreai bajnokságról. Az edzések és a mérkőzések is pörgősek, magas szintűek. Nagyon jó képességű játékosokkal találkoztam, főleg a támadó szekcióban. Meglepő dolognak elsőre azt mondanám, hogy minden nap látni a koreai játékosokon, fejlődni szeretnének. Nem csak a fiatalok, hanem azok is, akik már a karrierjük végéhez közelednek. Sokan a konditeremben vannak edzés előtt és után is. Ez számomra meglepő volt, mert Magyarországon ezt nem tapasztaltam meg ilyen mértékben és ennyire általánosan. Talán időnként túl sokat stresszelnek dolgokon a játékosok és az edzők. Mondjuk ez nem biztos hogy negatívum, csak furcsa nekem.
– A labdarúgás világán túl mi az, ami váratlanul érte Dél-Koreában?
– Amivel nem vagyok kibékülve, az a koreaiak vezetési stílusa és sokszor a sebesség. Ez lehet, hogy a támadói mentalitásomból adódik, de szeretek haladni a célom felé. Az elején féltünk az ételektől, de abszolút megszoktuk, sőt azt gondolom, nagyon jól főznek itt.
– Milyen a megítélése a magyar labdarúgásnak, Magyarországnak, a magyaroknak Dél-Koreában?
– Az Ulsan edzői stábja mindig követi a magyar válogatott labdarúgó-mérkőzéseket, gondolom miattam is, de tudnak mindent a magyar válogatott játékosokról is. Sokszor érdeklődnek, én pedig szívesen megosztom velük a véleményem. Nem csak itt Ulsanban, hanem egész Dél-Koreában jó a megítélése a magyar focistáknak. Többször hallottam, hogy látják milyen mentalitást, focitudást hoztam Ulsanba, és szívesen igazolnának magyar játékosokat még más csapatok is a ligában. Ez azért nekem is egy visszajelzés, hogy jó úton járok.
– November hetedikén Malajziában játszott csapatával az Ázsiai Bajnokok Ligájában. Ezt a sorozatot úgy képzeljük el, mint az UEFA Bajnokok Ligáját?
– Elég jó iramú mérkőzést játszottunk egy nagyon jó malajziai csapat ellen. A helyzetek mindkét oldalon megvoltak, de egy kontra után győztes gólt szerzett az ellenfelünk. Nincs még veszve semmi, van még két forduló, meglehet a továbbjutás a csoportból. Minden csapat komolyan veszi ezt a sorozatot, mi is szeretnénk minél tovább jutni. A szaúd-arábiai liga olyan sztárokat igazolt, mint Cristiano Ronaldo, szóval egyre erősebb ez a nemzetközi porond is. Így kisebb az esély a végső győzelemre, de nem lehetetlen.
– Mely eredményeire, góljaira a legbüszkébb eddigi pályafutásában?
– Több ilyen dolog is van és mindegy, hogy hol játszottam, mindenhol voltak sikerek a pályafutásomban, amik sokat jelentettek, tovább lendítettek. Itt Ulsanban, a két bajnoki címünkre vagyok büszke. A tavalyi nagyot ütött, az sokkal nehezebb volt, mint az idei. Tavalyi a Jeonbuk elleni két gólom, amivel gyakorlatilag megnyertük a bajnokságot, örökre emlékezetes marad. Nem csak Ulsanban a legfontosabb góljaim ezek, hanem teljes eddigi karrierem során is ott van a top háromban. Természetesen a válogatott gólok után, azt gondolom azoknál nagyobb dolog nincs, és nem is lesz!
– Az ázsiai magánéletéről mit tudhatunk meg?
– Az első évben, körülbelül egy évig kint volt velem a családom, feleségem és nagyobbik fiam, Konor. Aztán terhes lett a feleségem, így ők nyár óta otthon tartózkodnak. Szeptemberben megszületett második kisfiam, Milos. De az idei évet otthon fogják még tölteni, jövőre leszünk újra együtt itt, Dél-Koreában. Nehéz időszak volt ez egyedül, mert ez volt az első, hogy külön voltunk ilyen távol és hosszú időre, de a nehezén már túl vagyunk, lassan újra együtt lehetünk.
– A magyar válogatott nagyon közel van az Európa-bajnokságra való kijutáshoz. Ezt hogyan éli meg?
– A válogatottban remek a légkör és öröm menni, játszani minden alkalommal. Nagyon jó, fiatal társaság jött össze, az eredmények is jönnek. Remélem, a novemberi selejtező mérkőzésekkel feltesszük az i-re a pontot és kijutunk az EBre! A klubcsapatban fontos szerepem van, kezdőként-csereként általában felváltva játszunk Minkyuval, a másik csatárral a posztomon. Mindegy, hogy gólt szerzünk vagy nem, általában tudjuk, hogy úgyis a másik játszik a következő találkozón. Elég sok mérkőzés van szezononként, így érthető a rotáció, de nem csak a csatár poszton van ez így, hanem szinte minden szekcióban. Marco Rossi, szövetségi kapitány figyelemmel kiséri, ki mennyit játszik a klubcsapatában, nálam sincs ez másképp, sőt van, amikor nézi is a meccseimet, már ha nem reggel hatkor van, magyar idő szerint.
A szerző sportújságíró, televíziós riporter.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!