Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
02/02/2024 06:00
Napjainkban a blokkosodás, Kelet és a Nyugat szétválasztására irányuló törekvések tanúi vagyunk. Ezzel szemben Magyarország kormánya a konnektivitás mellett érvel. Hová vezet ez a tendencia?
Magyarországnak kis országként – akárcsak Szingapúrnak – küzdenie kell a blokkosodás ellen. Az egyes blokkokon belül az országok, különösen a kis országok, bizonyos fegyelemnek vannak alávetve, ami valójában a szabadságjogaink korlátozását jelentené. A hétköznapi emberek szintjén a biztos megélhetés az elsődleges szempont, az, hogy szabadon kapcsolódhassunk azokhoz, akikhez kapcsolódni akarunk. A blokkosodást egészségtelennek, diszfunkcionálisnak és bizonyos mértékig erkölcstelennek tartom, mert az emberek életével játszik.
Nehezedik nyomás – különösen amerikai részről – az országára, és általában a délkelet-ázsiai régióra, hogy válasszon oldalt?
A kínaiak lazábban állnak hozzá, azt mondják, ha nem vagy ellenem, nincs gond, szabadon megválaszthatod a saját barátaidat. De az amerikaiak most egy olyan stratégiába kezdtek, hogy valahogy bekerítsék Kínát és lelassítsák. Néhányan közülünk ezt szinte a megfékezésre, visszaszorítására tett kísérletnek tekintik (ez a nemzetközi sajtóban containmentként említett törekvés – a szerk). Azonban Délkelet-Ázsia egyetlen országa sem egyezett ebbe bele. A nyomás egy részének eleget kell tennünk, mert az USA nagyon erős ország, és büntetéseket szabhat ki ránk. Ugyanakkor az emberek nem örülnek ennek. És ha a nyomás túl erős, akkor ellenhatás is van. Megnyugtató, hogy van egy regionális csoportunk, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége, azaz az ASEAN, amelyet bizonyos fokú szolidaritás köt, és amely kollektív puffert ad nekünk a nagyhatalmak túlzott nyomása ellen. Az ASEAN nem igazán hierarchikus, mi a kompromisszumot keressük a problémák megoldására. Ez nagyon különbözik attól, ahogyan például az Európai Unió működik, éjszakába nyúló szavazásokkal és heves vitákkal.
Milyen típusú nemzetközi együttműködéseknek jósol nagyobb jövőt?
Sokféle lehetőség van. Mindannyiunknak megvan a saját bölcsessége arról, hogyan oldjuk meg a konfliktusokat. Európában, Nyugat-Európában a szavazás, a heves viták a hagyomány része, amely egészen az ókori Görögországig és Rómáig visszanyúlik. Kínában, mire szavaznak, már szinte elsöprő többség alakul ki, mert az összes konzultációt megejtették korábban, az összes kompromisszumot megkötötték. Ez egy másfajta módja a dolgok intézésének, de nem lehet megmondani, hogy melyik a helyes és melyik a helytelen. Ez a kultúrától, a civilizációtól függ, amelyből származik, és attól, hogy az emberek mihez vannak hozzászokva.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök gyakran kiemelte Szingapúrt, mint nagyon sikeres országot, amely a saját útját járja, saját receptje van a sikerre. Miben hasonlít a két ország pályája
Szingapúrban nem igazán ismerjük Magyarországot, de néhány napot itt töltöttem, és látom az országom tükörképét Magyarországon. A világ polarizálódik, de ez nem egy új hidegháború lesz, vasfüggönnyel. Nem hiszem, hogy olyanok leszünk, mint akkor. Szerintem többpólusúvá válunk. Lesznek nagy pólusok, lesznek kisebb pólusok. Lesznek erős kapcsolatok, lesznek gyengébb kapcsolatok. Az olyan országok, mint Szingapúr és Magyarország, hídszerepet játszhatnak. Megvannak az identitásaink, amelyek lehetővé teszik, hogy a tőlünk különböző népekkel szabadon érintkezzünk, mert tudjuk, hogy kik vagyunk. Ha erősek a gyökereink, akkor rugalmasak tudunk lenni. De ha gyenge az identitásunk, akkor állandóan aggódunk az egyensúly fenntartása miatt.
Milyen jelek mutatnak a többpólusú rend kialakulására?
Ott van például Kína felemelkedése. Az amerikai dominanciát érő fenyegetésnek tekintik a világban, de Kína nem fogja felváltani az USA-t, mert a kínai kultúra túlságosan befelé forduló. Kína egy másik pólus lesz a világban. Aztán Európa is lehet egy másik pólus, még akkor is, ha végső soron az USA-tól függ a biztonság szempontjából. Bár az európai és az amerikai pólus közel van egymáshoz, kulturálisan, civilizációs értelemben is, mégis különállóak. Oroszországnak pedig eltökélt szándéka, hogy önálló pólus legyen, nagy szárazföldi területtel és rengeteg természeti erőforrással rendelkezik. És India, bár mindenki igyekszik megnyerni magának, szintén külön pólust építene. Szóval szinte semmi sem tartja vissza az átmenetet a többpólusú világba. Ami aggodalomra ad okot, az az, hogy ezek a pólusok hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Az európai és az amerikai pólus mindig közel lesz egymáshoz. Kína és Oroszország szintén közel lesz egymáshoz. Az ASEAN, csoportosulásként, megpróbál majd helyet találni magának. Úgy gondolom, hogy Brazília, Afrika és természetesen a Közel-Kelet is a saját érdekeit fogja követni. Az USA számára a legjobb pozíció az lenne, ha minden pólushoz közel lenne, és így sokkal kevesebb erőfeszítéssel játszhatna döntő szerepet, ahelyett hogy megpróbálna másokat lehúzni. Sajnos egyelőre az Egyesült Államoknak nem tetszik a multipolaritás gondolata, mert ez azt jelenti, hogy elveszíti a dominanciáját. Ezt az átmeneti időszakot most az instabilitás jellemzi, balesetek történhetnek, és ez kockázatos a kis országok számára.
A szerző külpolitikai újságíró, az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
