Fotó: Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnök (jobbra) kezet fog utódjával, Kaszim Zsomart Tokajevvel (Fotó: AFP/Stanislav Filippov)
Veres Szabolcs
20/03/2023 07:00
Európában ritkán hallani erről a gyéren lakott, energiaforrásokban gazdag országról. Kazahsztán a közép-ázsiai térség gazdaságilag legjobban teljesítő országainak egyike, a posztszovjet térségben pedig a második legnagyobb gazdasággal rendelkezik. Területileg csaknem kétszer nagyobb a régiós szomszédainál. Az ország lakossága nemrég lépte át a tizenkilencmilliót. Gazdasága elsősorban a kőolaj-kitermelésre és a bányaipar által megalapozott sikerekre épül.
Megdöbbentették a világot azok a hírek, melyek a tavalyi év januárjának első napjaiban Kazahsztánból érkeztek az ott kirobbant eseményekről. Bár az európai médiumokban a kazahsztáni eseményekről szóló információk csak januárban kaptak központi szerepet, a közép-ázsiai országban a zavargások valójában már 2021. december közepén megkezdődtek. Komolyabb jelentőséget csupán a január másodikán, Kazahsztán nyugati részén elhelyezkedő Mangisztau régióban kezdődő demonstrációk kaptak. Január harmadikán a tüntetők pedig már Nurszultan Nazarbajev – a korábbi kazah elnök – rendszerének teljes megdöntését, rendszerszintű politikai reformokat és egy demokratikus parlamentáris köztársaság létrehozását követelve vonultak az utcákra.
A kazah hatóságok által „külföldi terroristákként” azonosított tüntetők feloszlatására Kaszim-Zsomart Tokajev elnök adott parancsot, de mivel a kazah biztonsági szervek fellépése eredménytelennek bizonyult a tüntetőkkel szemben, így a regnáló elnök, Tokajev kérésére a CSTO (Kollektív Biztonság Szerződés Szervezete) – melynek Kazahsztán is tagja – katonai ereje békefenntartóinak kellett beavatkozniuk az addigra már sajnos véres zavargásokba torkolló eseményekbe.
A Kazahsztánban 2022. január elején kibontakozó tömegtüntetések szinte a semmiből söpörtek végig az országon. Az erőszakba forduló tüntetések több mint hatvan településen, legalább negyvenhárom városban és huszonhat vidéki kistelepülésen zajlottak. Ez az esemény volt a független Kazahsztán elmúlt harmincegy évének legnagyobb tiltakozása. Számos kérdés vetődik fel a témával kapcsolatban. Hol tart ma Kazahsztán? Milyen változások történtek az országban 2022 januárja óta? A halálos áldozatokkal járó tüntetések vajon elérték-e céljaikat?
Oligarchák és klánok küzdelme a hatalomért
Kazahsztánban számos belső előfeltétel adott volt egy ilyen vagy ehhez hasonló zavargáshoz. Ezek között említhetjük az ország gazdaságának a világjárvány utáni gazdasági helyzetét vagy a közép-ázsiai országokra jellemző helyi oligarchák – és zsúzok (klánok) – küzdelmét egymással és a hatalommal. Ezenkívül meghatározó előfeltétele volt a zavargásoknak az utóbbi két évben felerősödő kazah nacionalizmus jelenléte is. Mindemellett természetesen ott vannak azok a megoldatlan politikai viták is, amelyeket a volt és jelenlegi elnök Nurszultan Nazarbajev és Kaszim-Zsomart Tokajev vív egymással. Kazahsztánban sokan úgy érezték, hogy Tokajev szerepe csak ideiglenes. Az országot valójában a háttérbe vonuló korábbi elnök, Nurszultan Nazarbajev irányítja.
Banditák harca helyett elnöki csatározás a háttérben
A kazahsztáni januári események hivatalos verziója az országban lévő „banditákat és terroristákat” okolta az erőszakossá fajult tüntetésekért. A valóságban azonban a tüntetések kiváltó oka a Kaszim-Zsomart Tokajev jelenlegi kazah elnök és a háttérben tevékenykedő elődjének, a Kazahsztánban tényleges hatalmat gyakorló Nurszultan Nazarbajevnek és környezetének hatalomért folytatott harca volt. Más vélekedések szerint külföldi – angolszász – titkosszolgálatok keze lehetett az események hátterében, amelyek ukrán példára Oroszországot szerették volna nehéz helyzetbe hozni.
Nazarbajev, aki a Szovjetunió felbomlását követően, 1990 óta vezette az országot, még 2019-ben vonult vissza az aktív politikai élettől és adta át az elnöki széket a korábbi külügyminiszternek, Kaszim-Zsomart Tokajevnek. Nazarbajev azonban a háttérben úgy módosította az alkotmányt, hogy az különleges kiváltságokat biztosítson számára, mint a „Nemzet Vezetője” (Elbaszi) és „Első Elnök”, ennek köszönhetően pedig Kazahsztán vezetője maradhatott.
Reformok ideje
Azt követően, hogy Kazahsztánban január végére valamelyest helyreállt a rend, Tokajev egy alkotmányreform végrehajtásával politikai és gazdasági reformokat, egyben „új, igazságosabb és átláthatóbb szabályokat” ígért a kazah társadalom megbékítésére. Ez lett az alapja az Új Kazahsztán nevű, a kazah viszonyok között is liberalizációs programként értékelhető reformtervnek. Az új reformok keretében Tokajev elnök 2022. június ötödikére kiírt egy alkotmánymódosító népszavazást, melyre a kazah állampolgárok 77,18 százaléka igennel szavazott.
A júniusi reformok vezette alkotmánymódosítás értelmében Kazahsztánban az elnök a továbbiakban egyetlen politikai pártnak sem lehet tagja, illetve az elnök közeli hozzátartozói többé nem tölthetnek be semmilyen tisztséget az állami vállalatokban. Ez a lépés a Nazarbajev elnöksége idején jellemző nepotizmus korlátozását célozta meg, ami egyben a januárban tüntetők egyik célja is volt.
Az alkotmánymódosítás további eredménye, hogy a Kazah Köztársaság elnöki posztjához hasonlóan az egymást követő elnöki mandátumok számát két ciklusra korlátozták, és ezzel együtt az elnök szenátusi befolyását is mérsékelték. A módosítás értelmében a parlament alsóházának – a mazsilisznek – a jelentősége viszont megnőtt, amely egyúttal a törvények kidolgozásáért is felelős lett, a szenátus hatásköre pedig csak a törvények jóváhagyására vagy elutasítására korlátozódott. Emellett pedig visszaállították a korábban (1995-ben) megszüntetett alkotmánybíróságot is.
Novemberi választások
A januári zavargások és egyben a Nazarbajev-éra teljes lebontásának kezdetét jelzi a november 20-án megrendezett, előre hozott kazah elnökválasztás is. A választások eredményeként Kaszim-Zsomart Tokajev elnököt a szavazatok 81,31 százalékával újraválasztották. Bár a régi-új elnök fölényesen nyerte meg a választásokat, Tokajevnek a nagyarányú sikerre az ország feszült bel- és külpolitikai, valamint gazdasági helyzete miatt is szüksége volt. A júniusi alkotmányreform értelmében pedig Tokajev hét évig lehet Kazahsztán elnöke, ezt követően azonban – elvileg – nem választhatják újra.
Ma Kazahsztán az év eleji tüntetéseket követően az ország alkotmányának júniusi módosításával egy átfogó társadalmi, gazdasági és politikai reformot hirdetett meg. A kazah alkotmányreform célja jelzés volt a kazah társadalom irányába, hogy az alkotmány megváltoztatásával véget ért a majd három évtizedes Nazarbajev-korszak. Ezt erősítette meg Kazahsztán fővárosának Nur-Szultannak az Asztanára történő át-, azaz visszanevezése is. Másrészt a jelenlegi elnök Kaszim-Zsomart Tokajevnek az alkotmánymódosítással és a reformokra tett ígéretével sikerült elérnie, hogy újraválasszák az elnöki székében.
Tokajev elnök az Új Kazahsztán politika meghirdetésével egy „Második Kazah Köztársaság” felépítését vázolta fel, melyek célja a demokratizálódás és a hatalom decentralizálása. Azonban ezekre a folyamatokra negatívan hatott Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja. Az orosz gazdaságot sújtó nemzetközi szankciók ugyanis erős másodlagos hatást fejtettek ki a kazah gazdaságra, aminek a következménye a kazah nemzeti fizetőeszköz, a tenge húsz százalékos gyengülése (augusztus) és az élelmiszerárak jelentős emelkedése lett. Emellett pedig a szintén az Oroszországot sújtó nyugati szankciós csomagok miatt a kazah gazdaság alapjának számító kőolajexport is nehéz helyzetbe került. Mindezeket Tokajev elnök a szomszédságpolitikában próbálja ellensúlyozni, tavaly december 22-én például a Shavkat Mirziyoyev üzbég elnökkel folytatott tárgyalásain összesen nyolcmilliárd dollár értékű kereskedelmi megállapodást és beruházási szerződéseket írt alá.
A tokajevi kormány azon lépése, hogy eltávolította Nazarbajevet és környezetét a közszféra minden pozíciójából, valamint hogy a kazah nép „kérését meghallva” alkotmányreformot hajtott végre, a jelenlegi kormány támogatottságát és Tokajev elnök újraválasztását eredményezte. Ám az ország gyenge gazdasági helyzete, a magas infláció ezt a támogatottságot a jövőben akár meg is gyengítheti.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/I. számában jelent meg.
