Fotó: SEFA KARACAN / ANADOLU / Anadolu via AFP
Moszkvater.com
12/11/2024 10:31
– Donald Trump győzelme közvetve Orbán Viktor győzelme is, hiszen az európai vezetők közül a magyar miniszterelnök állt ki talán a leghatározottabban Trump mellett. De Orbán következetesen kiáll az ukrajnai béke mellett is, amely a megválasztott elnök ígéretei között is szerepel. Mit gondol, Trump győzelme közelebb hozhatja a békét, vagy legalább a tárgyalásokat? Változtat ez az eredmény egyáltalán valamit a helyzeten?
– Egyelőre nem világos a helyzet, és elhamarkodott lenne ezzel kapcsolatban bármit is mondani. Ismerjük Orbán pragmatizmusát, és látjuk, hogy elszántan keresi a kiutat ebből a válságból. Azt is látjuk, hogy a magyar miniszterelnök e konfliktussal kapcsolatban nem osztja az Európai Unió vezetőinek véleményét, akik elutasítják a párbeszédet. De hogyan lehet így megoldani egy problémát? Sehogy. A kampányban Trump is arról beszélt, hogy a béke lehetőségeit fogja keresni. De tényleg így lesz? Hogyan akarja ezt az elképzelését megvalósítani? Ez egyáltalán nem világos.
– A kibontakozás receptjét, a béke formuláját még senki nem ismeri…
– Így van. Trump az előző elnöksége idején is mondott sok mindent, Oroszországgal kapcsolatban azonban ebből a gyakorlatban semmit sem láttunk. Javára legyen azonban írva, hogy párbeszéd azért volt a két ország között. Igaz, ezek a tárgyalások meglehetősen feszültek voltak, de mégiscsak beszélhetünk párbeszédről. Ebben Trump elnöksége alapvetően különbözött a Biden-adminisztráció hozzáállásától.
– S mit gondol, Donald Trump győzelme hogyan hat Európára? Az európai fősodor képviselői kétségbeesetten vették tudomásul az eredményt…
– Nézze, ebben a kérdésben is csak abból tudunk kiindulni, amit Trump korábban tett, vagy a kampányban mondott. Trump egyértelműen a protekcionizmus híve, így minden bizonnyal korlátozni fogja az európai áruk exportját Amerikába. Emelni fogja a vámokat, így az európai termelőkre nehéz idők várnak. Emellett az is sújtja őket, hogy már nincs az olcsó orosz gáz. Helyette ott a drága amerikai LNG. Az európaiak így duplán fizetnek az amerikaiaknak. Először az orosz gáz duplájáért importált cseppfolyósított gázért, majd akkor, amikor eladják az áruikat az amerikai piacon. Ez nyilvánvaló.
– Nem gondolja, hogy ez a helyzet esélyt is jelent Európának? Azzal ugyanis, hogy Trump kissé elfordul Európától, megemelkedik az amerikai biztonsági garancia ára…
– … igen, Trump már az első elnöki ciklusa idején is megkövetelte a NATO tagországaitól a védelmi kiadások 2 százalékra emelését. Most majd 3-4 százalék lesz a biztonsági ernyő ára.
– … nem kizárt. Európa azonban így lépéskényszerbe kerül, kénytelen lesz megteremteni a saját védelmi képességeit, olyan lépéseket tenni, amelyek a stratégiai autonómiáját erősítik. Ezért gondolom, hogy Trump győzelme esély is Európa számára.
– Európának mindenek előtt az identitásával kell foglalkoznia. Önállóvá kell válnia, és akkor már gondolkodhat, gondoskodhat a saját biztonságáról is. Európa most fél Oroszországtól. De ha fél, akkor miért nem beszél vele? Nem értem.
– Ha már az Európa-Oroszország-Amerika háromszögben gondolkodunk, akkor a jelenlegi helyzet, ez a szembenállás, a megosztottság mind Európát, mind pedig Oroszországot sújtja. Csak a harmadik fél, az Egyesült Államok jön ki ebből nyertesen. Nem gondolja?
– Most Európa és Oroszország is csak a pénzét költi, az Egyesült Államok ugyanakkor nagyon sokat keres ezen a helyzeten. Két év alatt mintegy másfél trillió dollárt.
– Ráadásul Washington stratégiai értelemben is eléri a célját…
– … hát igen, ez a helyzet még inkább függővé tesz Európát…
– … ráadásul egyszerre gyengíti Európát és Oroszországot. Az Egyesült Államoknak már vagy százéves stratégiai célja ez, s most elérte, amit akart, hiszen Oroszország és Európa között szinte teljesen megszakadtak a kapcsolatok, alig van párbeszéd a két fél között.
– Igen, ez butaság, és nem jó így.
– S mit gondol, a „különleges katonai műveletek”, a háború befejezése után fel lehet újítani a párbeszédet, újra lehet építeni a kapcsolatokat?
– Természetesen, de új alapokon. Oroszország ugyanis megváltozott. Mert miért is kezdte el a „különleges katonai műveletet”? Mert senki nem volt hajlandó figyelembe venni az érdekeit. Mint mondtam, Oroszország más lett, de továbbra is nyitott az értelmes párbeszédre.
– S amikor arról beszélünk, meg kell találni a béke formuláját, a kiutat ebből a konfliktusból, akkor úgy gondolom, hogy a tárgyalásokon talán fontosabb kérdés lesz Ukrajna demilitarizációjának kérdése, mint a NATO-tagságé. Kijevet ugyanis enélkül is felfegyverzi a Nyugat, és ez Oroszországnak aligha elfogadható, de az európai stabilitást sem erősíti, inkább a feszültséget tartja fenn. Lát esélyt a demilitarizációra?
– Jelenleg nem. Most szinte mindenki azt ismételgeti, hogy a háborút folytatni kell, és Washingtontól Párizson és Londonon át Berlinig stratégiai vereséget akarnak mérni Oroszországra.
– Végül mit gondol arról, hogy amennyiben ez a háború túlságosan elhúzódik, mondjuk öt évig, akkor Oroszország ugyan kibírja, ám ez inkább az Oroszország gyengítését célul kitűző amerikai érdekeknek felel meg. Ez a forgatókönyv erősen hasonlít a Szovjetuniót végül térdre kényszerítő szcenárióhoz. Egyetért ezek után azzal, hogy a háború mielőbbi lezárása Oroszországnak is érdeke?
– Ez így van. Oroszországnak ez a háború egyáltalán nem állt érdekében. El sem akarta kezdeni. Ez mindig a legvégső eszköz az érdekek érvényesítésében.