Egy barátság szokatlan története
Magyarország és Szingapúr diplomáciai kapcsolatai immár 55 éves múltra tekintenek vissza. Ez idő alatt a két ország együttműködése a világpolitikában ritkaságszámba menő kiegyensúlyozottságot és fokozatos mélyülést mutatott.
Egy barátság szokatlan története
Selyemutak

Egy barátság szokatlan története

Orbán Viktor és Halimah Yacob szingapúri államfő találkozója 2017-ben FOTÓ: Miniszterelnöki Sajtóiroda /Szecsődi Balázs
Szakáli Mátlé 08/09/2025 22:00

Magyarország és Szingapúr diplomáciai kapcsolatai immár 55 éves múltra tekintenek vissza. Ez idő alatt a két ország együttműködése a világpolitikában ritkaságszámba menő kiegyensúlyozottságot és fokozatos mélyülést mutatott.

Magyarország és Szingapúr közt a diplomáciai kapcsolatok hivatalos felvétele 1970-ben történt meg, ami a hidegháborús világrendben különösen figyelemre méltó gesztusnak számított egy délkelet-ázsiai, nyugati orientációjú állam és egy keleti blokkhoz tartozó közép-európai ország között. A kapcsolatok első három évtizede a kölcsönös megismerés és az alapok lerakásának jegyében telt, főként kulturális és diplomáciai csatornákon keresztül, a gazdasági együttműködés csak fokozatosan került előtérbe.

Bár a ’80-as és ’90-es években a kétoldalú áru- és tőkeforgalom még mérsékelt volt, a kölcsönös érdeklődés erősödött, különösen a magyar rendszerváltozást követően. A kétezres évek első évtizedétől a magyar agrár-élelmiszeripari export folyamatos növekedése és a közvetlen szingapúri befektetések adtak új lendületet az együttműködésnek. Az Európai Unió és Szingapúr között 2019-ben hatályba lépett szabadkereskedelmi megállapodás (EUSFTA) pedig új szintre emelte a relációkat. A megállapodás nemcsak az árucsere volumenét növelte, hanem a magas hozzáadott értékű szektorok – például a technológiai és digitális iparágak – együttműködésének is új alapot teremtett, lehetővé téve, hogy a magyar vállalatok – különösen az agrár-élelmiszeripari, gyógyszeripari és gépipari ágazatokban – versenyképesebbé váljanak a délkelet-ázsiai piacon, miközben a szingapúri cégek számára is egyszerűbbé vált a belépés a magyar piacra. Szingapúr mára Magyarország legnagyobb kereskedelmi és befektetési partnere Délkelet-Ázsiában, míg Magyarország stabil gazdaságpolitikai környezetével, stratégiai geopolitikai elhelyezkedésével és magasan képzett munkaerejével kapuként szolgál a Közép-Európába törekvő szingapúri termékek, szolgáltatások és vállalkozások számára.

Oktatási és tudományos téren a 2010-es évektől a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram biztosított rendszeres lehetőséget szingapúri hallgatók számára magyar egyetemeken való tanulásra, amelyet 2020-ban hivatalos együttműködési megállapodás is megerősített. Kulturális téren a Kodály-módszer szingapúri térnyerése és a 2020-ban közösen kibocsátott jubileumi bélyeg is a kulturális diplomácia látványos jelei közé tartoznak. Emellett magyar kutatóintézetek és szingapúri egyetemek között is kialakultak kooperációk, különösen a műszaki, biotechnológiai és informatikai területeken, hozzájárulva a két ország közötti tartós emberi és szakmai kapcsolatok építéséhez.

A két ország közötti baráti viszonyt és a folyamatosan bővülő együttműködést számos magas szintű állami látogatás is tükrözi: 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök tett hivatalos látogatást Szingapúrban, azt 2013-ban Tony Tan Keng Yam szingapúri elnök budapesti látogatása követte, majd 2014-ben Kövér László házelnök szingapúri tárgyalásai következtek. 2015-ben Áder János államfő járt Szingapúrban, ugyanebben az évben Halimah Yacob házelnök látogatott Budapestre. 2017-ben Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos úton tárgyalt Lee Hsien Loong szingapúri kormányfővel. Az idén 55 éves formális kétoldalú kapcsolatot stabil politikai alapokra épülő magas szintű diplomáciai párbeszéd, élénk gazdasági együttműködés, tudományos és kulturális eszmecsere, valamint innovációs koalíciók jellemzik. A következő évtizedekben ennek az átfogó viszonynak a továbbfejlesztése nemcsak indokolt, hanem reális célkitűzés is, különösen a kölcsönös érdekekre épülő partnerség szellemében.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.

Ez a cikk az Eurázsia 2025. szeptemberi számában jelent meg.

Továbbiak

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások