Falus András: a perifériás immuntolerancia kutatásának hatalmas a gyakorlati jelentősége
A perifériás immuntolerancia kutatásának hatalmas a gyakorlati jelentősége. A felismerések új terápiás lehetőségekhez vezettek, különösen az autoimmun betegségek kezelésében és a daganatok elleni immunterápiában. Emellett a perifériás immuntolerancia szabályozása javíthatja a szervátültetések sikerességét, csökkentve a kilökődés kockázatát - hangsúlyozta Falus András Széchenyi-díjas immunológus az MTI-nek.
"Többféle T-limfocitát ismerünk, ezek egyike az úgynevezett szabályozó T-limfocita (reguláló T-sejtek, Treg), a mai orvosi és élettani Nobel-díjjal kitüntetett kutatók ezt a sejtet és működését fedezték fel" - mutatott rá. Kifejtette, az egészséges immunrendszer feladata a veszélyes kórokozók elleni állandó készenlét, egy olyan egyensúly, amely a megfelelő szinten tartja az immunválaszt. Ha az immunrendszer alacsony szinten működik, immunhiány alakul ki, ami például fertőző és daganatos betegségekhez vezet. Ha a normális szintnél magasabb az immunválasz szintje, a saját sejteket, szöveteket megtámadó autoimmunitás jöhet létre a veszélyes, úgynevezett autoreaktív T-sejtek révén.
Magyarázata szerint a perifériás immuntolerancia az immunrendszer azon képessége, hogy a perifériás szervekben megakadályozza az autoreaktív T-sejtek aktiválódását és a szóban forgó immunválaszt, amely károsíthatná a saját szöveteket. Ezt a gátló folyamatot főként a Treg sejtek irányítják, melyeket a Nobel-díjjal elismert kutatók azonosítottak és jellemeztek. "A szabályozó T-sejtek biztosítják, hogy az immunrendszer ne támadja meg saját sejtjeinket és szerveinket, ezzel meggátolva az autoimmun betegségek kialakulását" - jegyezte meg az immunológus.
Felidézte, hogy Szakagucsi már 30 éve felfedezte az immunrendszer e védelmező sejtjeit, majd Brunkow és Ramsdell 2001-ben kimutatták, hogy egy Foxp3 nevű gén mutációja a szabályozó T-sejtek működésének zavarához vezet, amely emberben súlyos autoimmun betegséget okoz.
Ismertetése szerint a perifériás immuntolerancia főbb mechanizmusai három csoportba sorolhatók, amelyek együtt biztosítják, hogy az immunrendszer ne támadja meg a szervezet saját sejtjeit a periférián, vagyis a vér- és nyirokkeringésben lévő szervekben és szövetekben. Az elsőbe tartoznak az autoreaktív limfociták, amelyek a szervezet saját antigénjeit felismerik, apoptózis (programozott sejthalál) útján elpusztulnak. Ezzel csökkenthető az autoimmun reakciók kialakulásának veszélye. A második csoportba sorolják azt, ha egy limfocita felismeri a saját antigént, de nem kap másodlagos aktivációs jelet (kostimuláció), akkor anergiás állapotba kerül, vagyis funkcionálisan inaktiválódik, elveszti a képességét, hogy az antigén ellen immunválaszt indítson. A harmadik csoportba tartoznak a Treg (regulátoros T-sejtek) citokinek, amelyek például IL-10 és TGF-ß termelése révén aktívan elnyomják az autoreaktív limfociták működését, megakadályozva ezzel az autoimmun válasz kialakulását. Ezt a mechanizmust találták meg és jellemezték a legújabb Nobel-díjas kutatások is.
"A perifériás immuntolerancia kutatásának gyakorlati jelentősége hatalmas. A felismerések új terápiás lehetőségekhez vezettek, különösen az autoimmun betegségek kezelésében és a daganatok elleni immunterápiában, mivel a daganatok gyakran a szabályozó T-sejtek stimulálásával menekülnek az immunvédelem elől. Emellett a perifériás immuntolerancia szabályozása javíthatja a szervátültetések sikerességét, csökkentve a kilökődés kockázatát" - hangsúlyozta Falus András Széchenyi-díjas immunológus.
