Fotó: iStock
Domaniczky Endre
30/11/2023 11:29
Az izraeli–palesztin konfliktus következtében a nemzetközi közösség figyelme egy olyan térségre irányul, amely hosszú idő óta ütközőzónának számít. Kiemelt jelentősége tulajdonképpen az őskor utolsó szakaszáig kimutatható, és itt elegendő csupán Jerikó városának az újkőkorszakba visszanyúló történetére utalni. Manapság leginkább politikai dimenzióban jelenik meg a hírekben, és emiatt főleg az itt található, jelenkori államalakulatok (Izrael, Libanon, Jordánia és a Palesztin Állam) nevét szokták emlegetni, miközben a régiót meghatározó földrajzi és történeti sajátosságok háttérbe szorultak.
Törésvonal
A terület fontosságát mutatja, hogy történelem során számos néven – többek között Szentföld, Kánaán, Izrael Földje, Júdea, Dél-Levante, Palesztina – emlegették. Az is egyértelmű, hogy egzakt határvonalakat – részben az eltérő kulturális kontextus, részben viszont az egymással konkuráló politikai szempontok miatt – sohasem sikerült meghúzni. Az egyes fogalmak így kisebb vagy nagyobb részben átfedik egymást, sokszor történetileg is különböző korszakokhoz kötődnek, és néha csak egyegy nyelvben váltak általánossá. Vagyis az erre az ütközőzónára használt elnevezések nemcsak sokfélék, de nemritkán egyes nyelvekhez, ezáltal pedig kultúrákhoz kötöttek.
Emiatt pedig felmerül a kérdés: vajon létezik-e olyan elhatárolási szempont, amely objektív és általános kereteket biztosíthatna a régiónak? A válasz igenlő: létezik, és voltaképpen ez biztosítja a térség valódi jelentőségét, már a kezdetektől fogva, ugyanis az összes többi – kereskedelmi, gazdasági, katonai, kulturális, vallási, politikai – sajátosság ebből eredeztethető. Ez a régió ugyanis egy törésvonal, az úgynevezett Szír-Jordán árok mentén keletkezett, amely hol jobban, hol kevésbé láthatóan végighalad a Vörös-tengertől egészen Anatóliáig, az annak délkeleti csücskét jelző Iskenderuni-öbölig, ezáltal fizikailag is leválasztva a Földközi tenger Levanténak is nevezett keleti partvidékét a Közel-Kelet egyéb részeiről.
Termékeny félhold
Bár a politikai határvonalak keleti irányban időről időre túlterjeszkedtek a földrajzi jellemzőkön, a régió súlypontja mindvégig a tengerparti sávban maradt. Ennek elsődleges oka az volt, hogy e tengermelléknek a déli része már az ókor hajnalán különleges jelentőségre tett szert, ugyanis itt futottak össze azok a kereskedelmi utak, amelyek a Termékeny Félhold magaskultúráit (Egyiptom, Mezopotámia, Kis-Ázsia) egymással összekötötték, és amelyek az ókor későbbi szakaszában, a hellenisztikus kultúra, majd a római uralom időszakában is használatban maradtak. Vagyis a természet- és társadalomföldrajzi jellegzetességek együttese volt az, amely e régió fontosságát megalapozta.
Ebből következett a terület hadászati jelentősége: a kereskedelmi utak és azok csomópontjai, a kereskedővárosok stratégiai jelentőséggel bírtak, és itt elegendő a térségért az ókorban vívott hettita és egyiptomi háborúkra – köztük a legjobban dokumentáltnak számító kádesi csatára – utalni.
Felgyorsított áramlás
A kereskedelmi útvonalak mindenkor felgyorsították az emberek, népek és az információk áramlását, ez utóbbiak között ott voltak a vallási eszmék is. Ez a régió már kezdettől fogva nemcsak etnikailag, hanem vallásilag is nagyfokú heterogenitást mutatott. Elegendő itt csupán a bibliai történeteket felidézni, amelyekben Jahve mellett rendszeresen megjelennek más istenségek, nem beszélve a környező kultúrákból és birodalmakból importált kultuszokról és hatásokról. Mindezek azt mutatják, hogy – függetlenül az éppen aktuális, gyakran változó politikai határoktól – a térség már az ókorban is kiemelt jelentőséggel bírt, de vajon tisztában volt-e mindezzel a kor embere?
Egyértelműen igen, hiszen – a többi közül kiemelkedve – két kifejezés, Palesztina és Júdea már az ókorban túllépett az adott politikai entitás határain, és a régióra, illetve annak nagyobb részére vonatkozó generális, földrajzi és politikai-közigazgatási fogalommá vált. Ezek közül a római uralom korában az előbbi vált általánossá, amelyet Bizánc, majd pedig az örökébe lépő arab, illetve török adminisztráció is átvett, és az I. világháborút követően is használatban maradt, megalapozva a kifejezés modernkori alkalmazását.
A szerző a Mádl Ferenc Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!