Fotó: Hegedűs Róbert
Őry Mariann
01/04/2025 22:00
Orbán Viktor miniszterelnök a Budapest Eurasia Forumon Eurázsia évszázadáról beszélt. Hogyan erősíthetjük az együttműködést a szuperkontinens két fele közt?
Eurázsia koncepciója számomra nem volt különösebben ismert, a konferencián nagyon érdekes volt többet megtudni róla. Kutatásaim főként tengeri térségekre összpontosítanak, ezért különösen izgalmas volt egy szárazföldi együttműködési perspektíváról hallani. Úgy gondolom, hogy ezek a nézőpontok – tengeri és szárazföldi – nem zárják ki egymást. Valójában lehetséges egyszerre nyugatra és keletre is tekinteni. Ez nemcsak Magyarország esetében igaz, hanem a legtöbb kis és közepes méretű ország számára is hasznos megközelítés lehet. Ha az együttműködés területeit nézzük, figyelembe kell vennünk azokat a kulcstémákat, amelyeket ezen a konferencián is megvitattunk – technológia, gazdaság, klímaváltozás és geopolitika. Ezeket a kihívásokat az egyes országok önmagukban nem tudják hatékonyan kezelni; közös megoldásokra van szükség. Az olyan platformok, mint a Budapest Eurasia Forum, értékes lehetőségeket teremtenek az eszmecserére, a különböző nézőpontok megosztására és a közös érdekek azonosítására. A nemzetközi kapcsolatok előmozdítását célzó párbeszéd elengedhetetlen lépés az együttműködés erősítéséhez.
Magyarország képes fenntartani az egyensúlyt kapcsolataiban Ázsia – különösen Kína – és az Egyesült Államok között?
Úgy gondolom, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Magyarország tagja az Európai Uniónak, a NATO-nak és számos más multilaterális szervezetnek. Ugyanakkor erősíti kapcsolatait Kínával, Koreával, Japánnal és más ázsiai országokkal is. A többirányú külpolitika fenntartása ma már prioritás minden kis és közepes méretű ország számára, és azt mondanám, hogy még a nagyhatalmak is ezt az irányt követik. A legtöbb európai ország arra törekszik, hogy külkapcsolatait minél jobban diverzifikálja, és szoros együttműködést alakítson ki az ázsiai országokkal. Ez igaz az Európai Unió mind a huszonhét tagállamára, köztük Magyarországra is.
Az Európai Bizottság a kockázatcsökkentés (de-risking) politikáját folytatja, és vámokat vet ki a kínai elektromos járművekre. Ugyanakkor Németország és a német autóipar határozottan ellenzi ezeket az intézkedéseket, és az európai vezetők sorra látogatnak Pekingbe. Feloldható az ellentmondás?
Az elmúlt 20 évben Kína rendkívül fontos piac volt – nemcsak Németország és annak gyártóipara számára, hanem olyan országok számára is, mint Franciaország, Olaszország és Hollandia. Éppen ezért minden ország felismerte, hogy nem szabad minden gazdasági érdekét egyetlen irányba összpontosítania, hanem diverzifikálnia kell kapcsolatait. Ez azonban egyre nehezebbé válik a kockázatcsökkentési politika korszakában. Bár a teljes gazdasági szétválás (decoupling) valószínűtlen, a de-risking folyamata egyértelműen zajlik. Mindenki kiemelt figyelemmel kíséri a Kína és az Egyesült Államok közötti viszony alakulását, mivel közös érdek, hogy a helyzet ne váljon túlzottan konfrontatívvá. Egy esetleges eszkaláció Európát és annak egyes országait rendkívül nehéz helyzetbe hozná. Európának továbbra is szüksége van az ázsiai piacokhoz való hozzáférésre, és Kína ezen a téren a legnagyobb szereplő. Ugyanakkor az amerikai piac elérése is kulcsfontosságú, hiszen az Egyesült Államok biztosítja Európa számára a békét és stabilitást. E kapcsolatok egyensúlyban tartása és a gazdasági, geopolitikai kihívások kezelése komoly feladat lesz az összes európai ország számára az elkövetkező években.
Mennyire nehéz a délkelet-ázsiai országok számára egyensúlyt fenntartani a nemzetközi kapcsolataikban?
A délkelet-ázsiai országok bizonyos mértékig hasonló dilemmákkal szembesülnek, mint Európa. Ugyanakkor még szorosabb gazdasági kapcsolatban állnak Kínával, hiszen nemcsak az elsődleges kereskedelmi partnerük, hanem egyre inkább a külföldi közvetlen befektetések legfőbb forrása is. Ezzel párhuzamosan azonban sok délkelet-ázsiai ország az Egyesült Államokra támaszkodik például a biztonsági garanciák és a szabad hajózás biztosítása terén. Ahogyan az európai országok, úgy a délkelet-ázsiai nemzetek is előnyben részesítik a szabályokon alapuló világrendet. A Washington és Peking közötti versengő kapcsolat kezelése azonban komoly kihívás. Délkelet-Ázsia stratégiája így foglalható össze: „ne kényszerítsenek minket választásra.” Nem kívánnak egy nagyhatalom szövetségeseivé válni egy másik nagyhatalom ellenében.
Tartható ez a stratégia?
Addig működik, amíg a Kína és az Egyesült Államok közötti versengés nem válik túl intenzívvé. Ha azonban a feszültségek túlságosan fokozódnak, problémák merülhetnek fel, hiszen frusztrálhatja az amerikai vezetést, és Peking is egyértelműbb állásfoglalást követelhet bizonyos délkelet-ázsiai országoktól. Mindenki érdeke, hogy elkerüljük ezt a helyzetet.
Áprilisban lesz a bandungi konferencia 70. évfordulója, amely megalapozta az el nem kötelezett országok mozgalmát. Hogyan változott az érintett országok, és általában a globális Dél országainak pozíciója a világgazdaságban? Mennyire hatékonyan tudják alakítani a nemzetközi intézményrendszert és a globális rendet annak érdekében, hogy nagyobb beleszólásuk legyen a világ ügyeibe?
Nagyon fontos, hogy megemlítette a bandungi konferenciát, mert olyan országok számára, mint India és Indonézia, az el nem kötelezettség továbbra is külpolitikájuk meghatározó eleme. Ez a hagyomány továbbra is érvényes, és ezt tiszteletben kell tartanunk. Ugyanakkor több középhatalom a globális Dél országaiból – köztük feltörekvő hatalmak, mint India – egyre nagyobb befolyást szerez a multilaterális fórumokon. Tavaly novemberben például Brazíliában rendezték meg a G20-csúcstalálkozót, és más nemzetközi egyezményekben is egyre nagyobb szerepet kapnak. Ennek ellenére még mindig kérdéses, hogy ezek az országok mennyire képesek ténylegesen átalakítani a nemzetközi politikai rendszert. Egyre nagyobb elvárás mutatkozik, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a globális ügyekben, de egyelőre kevés bizonyíték van arra, hogy ez valóban tartós és mélyreható hatást gyakorolna a világrendre. Ez pedig visszavezet az eredeti kérdéshez: milyen szerepet játszhatnak ezek az országok a jelenlegi globális problémák, például az éghajlatváltozás kezelésében? Ha Kína és az Egyesült Államok viszonya tovább romlik, akkor még inkább ezekre az országokra hárulhat a feladat, hogy közösen lépjenek fel, és keressenek megoldásokat. Ebben az esetben az innovatív kezdeményezések már nem feltétlenül a nagyhatalmaktól érkeznének, hanem inkább a középhatalmaktól.
Ha már Bandung: milyen szerepe lehet például Indonéziának? Már most a világ negyedik legnépesebb országa, néhány évtizeden belül pedig a negyedik legnagyobb gazdasággá válhat, mégis alig tudunk róla valamit Nyugaton.
Indonézia gyakran alulértékelt és kevéssé tanulmányozott ország a globális politikában. Ráadásul történelmileg hajlamos befelé fordulni, ami szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy nem kap elég figyelmet. Bonyolult földrajzi adottságai – több ezer szigetből áll – tovább nehezítik a kormányzást és a nemzetközi szerepvállalást. Indonézia gazdasági és geopolitikai jelentősége azonban növekszik, így egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a nemzetközi intézményekben, például az ENSZ-ben, a G20-ban és más globális fórumokon. A növekvő befolyás pedig nagyobb felelősséggel is jár. Az egyik legfontosabb példa erre az éghajlatváltozás. A klímaváltozás hatásait leginkább elszenvedő országok többsége a globális Délen található, Indonéziát is beleértve. Ahogyan már említettem, ez felvet egy kulcskérdést: mennyire tudnak ezek az országok aktívabban részt venni a problémák megoldásában? Ahogy növekszik a szerepük, úgy kell egyre nagyobb felelősséget vállalniuk a globális politikai döntésekben. Az éghajlatváltozás kezelése az egyik legfontosabb kihívás lesz ezen országok számára az elkövetkező években.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. áprilisi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!