– A kelet-nyugati megosztottság nagyon aktuális téma napjainkban. A magyar kormány szerint a konnektivitás és a Kínával való együttműködés közös érdekünk. Egyetért ezzel a megközelítéssel?
– A rendszerváltoztatás után én voltam az első cseh vezető, aki Kínába látogatott, a kapcsolatok – és nem csak a gazdasági kapcsolatok – újraindítása érdekében. Ez a kilencvenes évek első felében történt, én akkor miniszterelnök voltam, az elnök pedig Václav Havel, aki ellentétes állásponton volt. A történet most is hasonló. Határozottan amellett vagyok, hogy fogadjuk el Kínát úgy, ahogy van. Nem tudjuk megváltoztatni sem a politikai, sem a gazdasági és a társadalmi rendszerét. Kína egy szuperhatalom és nemzeti érdekünk, hogy együttműködjünk vele. Akkor is, ha ez most Csehországban, és nem csak ott, kisebbségi vélemény.
– Az Európai Unió a decoupling politikáját követve arra törekszik, hogy az európai és kínai gazdaságot szétválassa. Megfontolt megközelítés, de vajon szolgálja-e az unió érdekeit?
– Mint konzervatív személy, nem kedvelem a decoupling terminológiát. Jobb lenne normálisan beszélni! Elképzelhető számomra, hogy megszakadnak a kapcsolatok Kínával, és Kína túlélheti ezt. Tartok attól, hogy mi nem. Kínának nincs akkora szüksége ránk.
– Miért ragaszkodik mégis az Európai Bizottság ehhez a politikához?
– Nem tudom, mit akar az Európai Bizottság, nem próbálom megjeleníteni vagy értelmezni. Nem érdekel. Az Európai Unió jelenlegi viselkedése téves, de az igazán érdekes az, hogy mit tesznek Európa főszereplői, például Németország és Franciaország. Von der Leyen asszony tevékenysége nekem lényegtelen, mert Európáról, mint cselekvőről, nem lehet beszélni. Európa egy földrajzi és talán kulturális egység, de nem aktív résztvevő a világpolitikában.
– Hogyan látják ezt Franciaország és Németország?
– A retorika és a valóság közötti különbség van. Németország és Kína kapcsolatai erősek, és úgy gondolom, hogy a jövőben is azok maradnak.
– Az ön által említett, hogy Kína nélkülünk is túlél, látható, hogy Peking erősíti a BRICS és az Övezet és Út kezdeményezéshez hasonló szövetségeket. Mi magyarázza ezek sikerét?
– Én Közép-Európában, a Cseh Köztársaságban, Prágában élek. Engem az érdekel, hogy mit teszünk, és hogyan cselekszünk helyesen vagy helytelenül. Teljesen ésszerű, hogy Kína megszerzi a BRICS-országokat; ez az ő érdekük, nem a mi feladatunk megjegyzéseket tenni erről. A mi feladatunk az európai, nyugati országok racionális vagy irracionális viselkedésének értékelése. Biztos vagyok benne, hogy Kína viselkedése a mi viselkedésünktől is függ. Nem Kínát vagy más nagy országokat kritizálom, hanem magunkat. Intézetünk kiadott egy könyvet A Nyugat önpusztítása 2.0 címmel. Ez az, amivel szembesülünk.
– Hogyan pusztítja el magát a Nyugat?
– Az irracionális ideológiák, mint a klímaideológia vagy a multikulturalizmus, teszik magukévá. A multikulturalizmus a tömeges migráció gyökere, amit Európában tapasztalunk. A tömeges migráció a nyugat-európai önpusztítás fő eszköze. A genderizmus is komoly probléma, hasonlóan José Ortega y Gasset A tömegek lázadása című művének új változatához. Ez a hamis individualitás lázadása.
– A Kínával való kapcsolatok mellett az ukrajnai háború is megosztja Európát. Vannak országok, amelyek be akarnak kapcsolódni, míg Orbán Viktor azt mondja, maradjunk ki belőle, mi a béke érdekében vagyunk. Ön melyik irányt tartja helyesnek?
– Egyet biztosan tudok: teljes mértékben egyetértek Orbán Viktor miniszterelnökkel. És a legkevésbé sem értek egyet a jelenlegi cseh kormánnyal.
A szerző külpolitikai újságíró, az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!