Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
03/05/2024 11:21
A napokban mutatták be az NKE-n a European Voices című új magazint. Mi a célja ennek a magazinnak, amely az ön kezdeményezésére jött létre?
Az elképzelés az, hogy szükségünk van egy olyan európai magazinra, amely különböző hangokat mutat be. Az európai agendára összpontosít, de kiemelt figyelmet fordít a közép-, kelet- és délkelet-európai országokra. A következő évtized legérdekesebb kihívásai ebben a régióban vannak: bővítés, migráció, az Európai Unió külső határainak védelme, védelmi kérdések, a demokrácia és a jogállamiság minősége. Úgy gondolom, hogy mindezek a nagyon fontos kérdések kihívást jelentenek a régió számára, és ezek döntik el, hogy milyen lesz Európa jövője.
Magyarországon elterjedt az a vélemény, hogy amikor európai álláspontról beszélnek, akkor csak a Nyugatra, a nagy országokra gondolnak.
Európa bővítésével vagy újraegyesítésével magának az uniónak a tartalma és szellemisége is megváltozott. Elmozdulás van Európa középső és keleti része felé. Természetesen ettől függetlenül szükség van az együttműködésre. Ez biztos. Új konszenzusra van szükség: mások meghallgatására, különösen az ukrajnai háború miatt. Lengyelország és a balti államok például már sokkal korábban figyelmeztettek arra, hogy mi történhet, de senki nem hallgatott rájuk. Ez az egyik érdekes példa arra, hogy tényleg érdemes meghallgatni másokat, beszélni a különböző tagállamokkal. Szerintem ez Európa új minősége.
Jövő héten Xi Jinping kínai elnök Európába érkezik, Franciaországba, Szerbiába és Magyarországra. Hogyan látja a különbséget az EU Kínához való hozzáállása, a kockázatcsökkentési (de-risking) stratégia és a Kínával továbbra is nagyszabású üzleteket kötő tagállamok közt?
Először is, a kereskedelem az Európai Unió, a Bizottság kizárólagos kompetenciája. Szerintem ez jó így, mert szükség van egy erős partnerre egy olyan óriással szemben, mint a kínai sárkány. Ezért fontosnak tartom, hogy az összes tagállam együttesen használja ki az Unió súlyát. Másrészt természetesen minden országnak lehetősége van arra, hogy saját stratégiát dolgozzon ki. Ami a beruházásokat illeti, mint volt gazdasági minisztert, engem nagyon érdekel, hogy Magyarország milyen jól teljesít a kínai befektetésekkel. Ez egy jó dolog. Persze azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem szabad túlságosan függni az egyik oldaltól, legyen szó orosz gázról, vagy amerikai technológiákról a csúcstechnológiában, vagy a megújuló energiával kapcsolatos kérdésekről, ahol de facto 80-90 százalékos függőségünk van Kínától (napelemek, szélturbinák stb.). Úgy gondolom, hogy a kockázatcsökkentés gondolata a szükséges anyagok és eszközök különböző forrásainak diverzifikálásáról szól. Gondoljunk csak a világjárványra, amikor hirtelen tudatosult bennünk, hogy nincs elég orvosi felszerelésünk, még maszkunk sem, nem is beszélve a vakcinákról. Úgy gondolom tehát, hogy a kockázatmentesítés nem az egyik fél ellen irányul, hanem csak a saját szuverenitásunk megőrzése a válsághelyzetben.
Mit gondol az Egyesült Államok leválasztási (decoupling) tervéről? Életképes stratégia?
Teljesen lehetetlen a szétválasztás. Európa, Amerika és Kína mind kölcsönösen függenek egymástól. A decoupling hihetetlen módon károsíthatja a világgazdaságot. Tanulmányok szerint, ha néhány meghatározó területen valódi szétválasztás történik, akkor az 70 vagy 80 százalékpontos kárt okozhat a világgazdaságnak, ami katasztrófa lenne.
A konnektivitás Magyarország külpolitikájának egyik fontos alapelve, és ahogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója nemrég megjelent könyvében írta, Magyarország kulcsállam (keystone state) pozícióra törekszik. Hogyan látja ezt a stratégiát, illetve Ausztria szerepét konnektivitásban?
Mindenki híd, összekötő pont akar lenni. Magyarország, Ausztria vagy Csehország is így gondolkodik. Az nem jó, ha valaki megpróbál kilépni az EU-ból (persze itt nem erről van szó), mert az az ország pozícióját is gyengítené, míg az EU-n belüli lét lehetővé teszi, hogy kihasználja a lehetőségeket, az unió gazdasági és politikai súlyát. És akkor egy ország kialakíthatja a saját nemzeti stratégiáját, hogy egy kicsit többet vagy másképp tegyen. A kínaiakat nem érdeklik túlságosan az egyes országok, őket az érdekli, hogy a termékeiket az egységes piacon értékesítsék. Kína elindította az Övezet és Út kezdeményezést, és Európának is koordinálnia kell, és pozitív választ kell adnia erre a kezdeményezésre. A mi régiónk hatalmas gazdasági motor a következő években, nagyobb növekedési rátával, mint például Németország. A gazdasági motor itt van, és ennek a régiónak fel kell zárkóznia az uniós átlaghoz, ezért olyan országok, mint Magyarország, Lengyelország, Szlovákia vagy Csehország érdekeltek a Kínával való együttműködésben. De India is lehetséges partner. Sokkal nyitottabbnak kellene lennünk. Európa néha hajlamos túlságosan befelé forduló, kissé provinciális lenni, de nekünk kifelé kellene néznünk, megkeresni a partnereket és felfedezni az érdekes üzleti, politikai vagy kulturális lehetőségeket.
Hogyan változott a semlegesség elve az évek során Ausztria számára?
Ausztria 1955-ben nyerte el teljes függetlenségét, a külföldi csapatok elhagyták az országot. Nagyon örültünk ennek a szabadságnak, aminek az ára a katonai semlegesség volt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás megváltoztatta a helyzetünket, és hatalmas lehetőségeket adott nekünk. Manapság már nincs semlegesség, például az Ukrajnába való indokolatlan orosz invázióval szemben sem vagyunk semlegesek. Meg kell védenünk egy szomszédos ország szuverenitását. Nem katonailag, mert a hadseregünk nem elég erős ahhoz, hanem pénzügyileg és gazdaságilag.
