Fotó: Egressy Orsolya
Nánási-Kézdy Tamás
20/12/2022 09:00
– Honnan hová terjedhetett ez a tudás? A közkeletű felfogás szerint Távol-Kelet a bölcső, ahonnét az áru, a szellemi érték és a kultúra áramlott Nyugat felé.
– Tizenegy tudományág eredményeit foglaltam össze abban a könyvemben, amely Ősi Magyarország – a Kárpát-medence és a Selyemút népeinek felemelkedése címmel jelent meg a közelmúltban és amelynek fejezeteit szakterületük kiemelkedő szakértői lektorálták. Ebben a kötetben éppen ellentétes irányú megállapításra jutottam, amely szerint a Kárpát-medencéből áramlott Kelet felé az ősi műveltség. Az íj felfedezéséből érdemes kiindulnunk, amelyre – a nyugati szakirodalom által említett 8 ezer év helyett – időszámításunk előtt 35 ezer évvel került sor. Ez volt a kor meghatározó civilizációs vívmánya. Az a nép, amelyik feltalálta az íjat, óriási előnyre tett szert, sokkal nagyobb népesség ellátására volt képes. Az íj felfedezéséhez ráadásul kiemelkedő szintű tudás volt szükséges. Mindez megvolt a korabeli Kárpát-medencében, amit többek között Gáboriné Csánk Vera régész „Az ősember Magyarországon” című művéből tudhatunk, ő említi az Istállóskői-barlangban talált, 35-40 ezer éves nyílhegyeket. A fentiek kutatásaim szerint azt igazolják, hogy közel 40 ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében egy olyan különleges műveltségű civilizáció működött, amelyik elsőként találta fel a világon az íjat és hatalmas néphullámot indított, elsősorban kelet felé. Ők az úgynevezett gravetti kultúra képviselői, az általuk hátrahagyott nyílhegyeket a régészek Franciaországtól Lengyelországon és Szibérián át egészen a Csendes-óceán partjáig nyomon tudják követni. Ez az íjfeszítő kultúra népesítette be a későbbi Mezopotámia területét is.
Ősi Magyarország
– Ezek szerint a Kárpát-medence volna Eurázsia bölcsője?
– Az eurázsiai síkságrendszert illetően igen. Ez az általam Ősi Magyarországnak nevezett civilizáció körzete. Ugyanis a gravetti kultúra közel harmincezer éves jelenléte után, nagyjából 7500 évvel ezelőtt indult el a Kárpát-medencéből a következő kiáramlás. Ekkortájt jött itt létre az Ősi Európa-civilizáció. Ez a nép találta fel a fémművességet és honosította meg a nagyállattartást is, a városépítést, a templomépítést, a kőkörök építését, az írást vagy az írás közvetlen elődjét. Ez a civilizációs vívmány-sorozat indította be az újabb népességrobbanást. A korabeli, Kárpát-medencén kívül Kína és India együttes népességénél nagyobb, 1-2,5 milliós népesség áramlott ki a Dunántúlról északra, nyugatra és keletre, majd párszáz év múlva egy újabb, szintén milliós népességhullám Erdélyből keletre. Ezt az utóbbi, magas műveltségű népet jogarhordozóknak, jogarakkal temetkezőknek nevezik a régészek. Ők voltak az eurázsiai síkság-rendszer urai. A világtörténelem ötezer éven át legmeghatározóbb népe a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig, délre pedig egészen Észak-Indiáig egységes műveltséget, együttműködő államok közösségét hozta létre: ez az Ősi Magyarország. Fontos megemlíteni Nemród szkíta királyt is, aki Mezopotámiában, Uruk városában uralkodott közel ötezer évvel ezelőtt. Korabeli dokumentumok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Nemród azzal a Nemróttal egyezik, akit a magyarság ősének neveztek a régi krónikák.
– A kultúrában, a műveltségben hogyan mutathatók ki a több ezeréves közös múlthoz kapcsolódó szálak?
– A közös, átfogó, életelvű világnézet, az ősi természettudomány, amely egyben természetfilozófia és természetvallás is volt, varázslatos, mágikus és sámánisztikus jegyeket is viselt; a közös jelképek – Világfa, Életfa, Csodaszarvas, kettős kereszt, hármas halom, hármas hármasság, keresztpántos korona, a pentaton népzene, az ősi és a keleti népzenei kultúrkör, az eurázsiai népmesekör, a néphagyományok folytonossága egészen a 18-19. századig kimutatható. Ha pedig vizsgálat alá vesszük a történeti nyelvtudományt, Benkő Lóránd Széchenyi-díjas nyelvész, tudománytörténész leírja, hogy a magyar nyelv rendkívül hosszú története során – amely sokkal régebbre nyúlik, mint az indogermán vagy finnugor népek őstörténete – soha nem ment át olyan változáson, amely megingatta volna az egységét. A finnugor nyelvrokonságban tehát a magyar volt az átadó fél. A finnugor csak egy újabb elnevezése a szkíta-hun-magyar nyelvcsalád egyes északi népeinek. De említhetek más, lélegzetelállítóan érdekes összefüggéseket is. Kiemelném Juhász Zoltán kutatásait, aki – Kodály Zoltán hatására – a múlt század hetvenes éveitől fogva foglalkozik népzene összehasonlító tudománnyal. Élenjáró matematikai módszereket fejlesztett ki, hogy kimutasson olyan kapcsolódásokat a népdalkincsekben, amiket más eljárásokkal korábban nem lehetett. A neves népzenekutató, aki egyébként népzenész is, kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a magyar népzene volt az, amelyik alapvetően és kiemelkedően meghatározta a kínai népzene fejlődését. A magyar volt tehát itt is az átadó fél: a kínai népzenekincs ötven százaléka a mi népdalkincsünkből ered. Az is egyértelmű, hogy átadó fél csak egy kínainál nagyobb műveltségű, a kínaival szomszédos nép lehetett. Más forrásból tudható, hogy ezek a hunok voltak: tehát a hun-magyar rokonság már csak ezen a szálon is bizonyítottnak tekinthető.
– Említette: az Eurázsiát összefüggően jellemző és műveltségi alapnak tekinthető ősi tudás, természetvallás folytonossága egészen a 18-19. századig kimutatható. Mi történt ekkor, miért szűnt meg ez az egység?
– A népesség változásai felgyorsultak, keleten is megjelentek és egyre nagyobb teret nyertek az ősihez képest újabb, mai világvallások. Általánosan is elmondható, hogy az elmúlt négyszáz évben mély gyökereket eresztett – elsősorban a nyugati civilizációban – az a fajta materialista gondolkodás, amely képtelen arra, hogy az anyagon kívül bármi más kozmikus jelentőségét felismerje.
A visszazökkentés kötelessége
– Korunk problémáinak gyökerét sokan éppen az anyag- és pénzközpontú gondolkodásban, a „GDP-alapú fejlődésben” találták meg. Hogyan látja ezt Ön az egyik legfontosabb, kiutat kereső hazai intézmény, a Budapest Centre for Long-term Sustainability (BC4LS) kutatási elnökeként?
– A 21. század első számú, legégetőbb, elkerülhetetlenül megoldást igénylő problémája a fennmaradásunk, azaz a fenntarthatóság. Abba a szakaszba érkeztünk, amikor olyan mértékűvé nőtt a fenntarthatatlanság, hogy az már az emberiség létét veszélyezteti. A természet pusztítása kihúzza a talajt azok alól a népek alól, akik nem látják be, hogy a jövőnek a fenntarthatóságra kell alapulnia. Az átállás pedig nem megy világnézet-váltás nélkül. Az ősi eurázsiai és európai civilizáció az életközpontú felfogáson alapult. Ma is ennek kell felváltania az anyagelvű gondolkodást. Az életelvű világnézet nem kirekeszti, hanem befogadja az anyag és az értelem alapelvét, ahogyan a lélek mellett a test és a szellem is lényeges és e három együtt alkot egységes egészet. Ha ezt a hármasságot együtt javítjuk, az anyagi világ mellett az értelem és az élet javát is keressük, akkor az emberi társadalomnak és a természetnek együtt teszünk jó szolgálatot.
– Visszazökkentésnek nevezi ezt a váltást több helyütt. Mit ért ez alatt?
– Már William Shakespeare megírta azt a Hamletben, hogy kizökkent velünk az idő. Az lesz a visszazökkentés, amikor visszaállunk végre az élet természetes medrébe. Annak az életelvnek kell a társadalmak legalapvetőbb törvényévé válnia, amely meghatározza a Világegyetemet és minden életet. Egy új civilizációnak kell megszületnie, amely életelvű és átfogóan egészséges. Amely arra irányul, hogy ne csak az anyagi javakat keressük, hanem törődjünk a testi-lelki egészségünkkel is. Enélkül a boldogság nem lehetséges. Ráadásul nem csak az egyén szintjén szükséges megteremtenünk a test, lélek, szellem egységére alapuló jólétet, hiszen a lényünk nem merül ki a „bőrünkön belüli” tartományban, hanem összeforr a Világegyetem lényegével. Ott élnek bennünk a Világegyetem teremtői erői, ezek adják az ember valódi énjét. Ha az emberről alkotott felfogásunk visszatalál a kozmikus rendhez, az élet lényegét meghatározó életelvhez, akkor felemelővé válik. Az életelv az egyéni és közösségi élet kiteljesedésére irányul. Az életelven, az átfogó tudományon alapuló társadalom hozza el az egészséges civilizációt.
Recept a gyógyulásra
– Eurázsia öröksége biztosíthatja a gyógyulás receptjét a világnak?
– Eurázsia őstudása a magyarság tudományos-metafizikai bölcseletében, nemzeti jelképeinkben és hagyományainkban őrződött meg a legteljesebben. Ugyanakkor írásos alakban a kínaiaknál maradt meg a legrészletesebben, ők őrzik ezt az életfilozófiát. Őseink tapasztalatából, illetve a kínai filozófia háromezer éves múltjából összegyűlt tudást kell olyan döntésrendszerré formálnunk, amely összhangba hozza az egyéni jólétet a család, a társadalom és a természeti környezet jólétével, amely cselekvéseink és társadalmaink fő célját meghatározza. Ez az, amit az őstörténelem és az átfogó tudomány egyezése gyakorlatban is bevált módon üzen számunkra, hogy visszatérjünk a fenntarthatósághoz, újra jó kapcsolatot alakítsunk ki az életünket biztosító valósággal. Az ember valódi önazonosságát abban találja meg, hogy segíti az összes életformát, nem pedig abban, hogy az anyagi javak jólét felett már szükségtelen halmozása tönkretegye népeink otthonát, elidegenítse, az önhittség és a hedonikus élvezetek felé és egymás ellen fordítsa a népeket.
– Amikor Eurázsiáról beszélünk, gyakorta csak kilométerekről, infrastruktúráról, kereskedelemről esik szó. Van-e jele már annak, hogy az új korszakot hozó, formálódó szuperkontinens az új civilizáció felé is tesz lépéseket?
– 2007-ben a kínai kormány úgy döntött, hogy az ország áttér egy minőségileg új civilizáció építésére, amit ökológiai civilizációnak neveznek. A távol-keleti óriás hatalmas léptekkel halad előre a fenntarthatóság útján. Több mint tízezer olyan központot hoztak létre az országban, amelyik az ökológiai civilizáció felépítésének szükségességét segít bevinni a köztudatba. A Világbank kimutatásai szerint Kína 850 millió polgárát emelte ki a mélyszegénységből. Peking már 2020-ra teljesítette az Egyesült Nemzetek Szervezetének a szegénység felszámolását előirányzó, 2030-ig szóló célprogramját. Azt a programot, amelyet a jelek szerint számos tagország 2030-ig sem teljesít majd.
Fenségesen egyszerű, abszolút tiszta
– Mi lehet a magyarság szerepe az egészséges, ökológiai civilizáció létrehozásában?
– Különleges küldetés a miénk: az átfogó tudománnyal egylényegű metafizikai és bölcseleti rendszerünkkel tudunk hidat képezni Kelet és Nyugat között. Amit mi tudunk, az az életközpontú gondolkodásmód, amely olyan, mint amilyennek korábban a hunok bölcsességvallását leírták: fenségesen egyszerű és abszolút tiszta.
– Ez lehet a híd alapja?
– A bölcsesség abban különbözik az értéksemleges tudástól, hogy az egyetemes élet javát szolgálja. Ősi, életelvű gondolkodásmódunk elevenen tovább él a magyar ősnyelvben, néphagyományainkban, nemzetünk kiemelkedő tehetségében. Elegendő, ha annyit említek meg, Marx György: A marslakók érkezése című könyve nyomán, hogy a 20. század három legnagyobb korszakalkotó felfedezése magyar tudósok, feltalálók nevéhez fűződik. Ahogy „A Selyemút őstörténete” című könyvemben részletesen kimutattam, a magyarság tehetsége ma is világszinten kimagasló, ami visszavezethető arra, hogy az őstörténelemben játszott szerepünk tovább él bennünk. Ez az, ami képessé tesz minket arra az életközpontú, átfogó felfogásra, amit más nemzeteknél jobban tudunk, és amit át tudunk adni a világ fenntarthatóvá válása számára.
– A Világegyetem lényegével kezdtük és eljutottunk a magyar őstudás új civilizációt teremtő erejéig. Egy helyütt említi: édesapja, Kolozsvári Grandpierre Endre, a jeles író, gondolkodó és magyarságkutató mindig arra tanította, hogy a gondolatmenetében jusson el a legmélyebb, végső pontig. Hogyan érzi, eljutott már idáig?
– A legfontosabb és legvégső következtetés, valamint a legnagyobb kérdés az, hogy meg tud-e menekülni az emberiség az anyagelvűség rabságából? Ki fogja éltetni tovább azt, ami számunkra fontos? A fenntarthatóság létkérdés, a legfontosabb társadalmi ügy. Eljött az ideje, hogy mindnyájan szembesüljünk az élet alapkérdéseivel. A válaszokat, a megoldásokat keresve pedig el kell jutnunk az átfogó valóság, a Világegyetem egészének feltérképezéséig és lényegének teljes mélységű megértéséig. Amely fenségesen egyszerű, abszolút tiszta és az új világ kibontakozásának alapja.
Ez az interjú az Eurázsia 2022/III-IV. számában jelent meg.