Trong az ország egyik legbefolyásosabb vezetőjének számított az elmúlt évtizedekben. 2011 óta ő volt egyszemélyben a párt Titkárságának, a Politbüronak és a Központi Katonai Bizottságnak a vezetője. A hivatalos közlemény szerint „idős kora és súlyos betegsége” következtében hunyt el. A hír bejelentésére csupán egy nappal azután került sor, hogy a kormány váratlanul közölte az egészségére való tekintettel a pártfőtitkár átadja feladatait Vietnám elnökének. Ugyanezen a napon a kormány a pártért és az országért tett erőfeszítéseiért a legmagasabb vietnámi állami kitüntetést, az Arany Csillag Érdemrendet adományozta a visszavonuló vezetőnek.
Az elmúlt években többször előfordult, hogy Trong hosszú időre előzetes és egyértelmű magyarázat nélkül tűnt el a nyilvánosság elől, széles körben terjedő spekulációkat kiváltva. 2018-ban államtitokká minősítették a vezető tisztségviselők egészségi állapotát, ami még nagyobb óvatosságra késztette az amúgy is szigorúan ellenőrzött helyi médiát. A diszkréció azonban nem eredményezett abszolút politikai stabilitást.
Trong vezetői öröksége egyszerre minősíthető meghatározónak és hiányosnak. Miután 2011-ben hatalomra került az egyesült Vietnám történelmében példátlan módon három cikluson át maradhatott főtitkár. Ez idő alatt 2018 és 2021 között az ország elnökének tisztségét is betöltötte. Irányítása alatt az egy főre jutó GDP több mint kétszeresére nőtt, és Vietnám egy sor, a Nyugattal és ázsiai szomszédjaival kötött szabadkereskedelmi megállapodás révén jelentősen előrébb lépett a nemzetközi termelési- és értékláncokban.
Trong az elődjeinél is jobban törekedett az ország megnyitására és a világgal való kiegyensúlyozott politikai-gazdasági-katonai kapcsolattartásra. Stratégiai szintű relációkat épített ki az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Indiával, Kínával, Franciaországgal és Japánnal is. Ugyanakkor marxista-leninista ideológusként buzgón ragaszkodott a szocialista eszmékhez: az egypártrendszer relevanciájához, a párt és a nemzet sorsközösségéhez, valamint a párt tisztaságához és a társadalom fölötti ellenőrzési jogához. Vezetése alatt számos másként gondolkodót, aktivistát és bloggert börtönöztek be, és szigorú törvényeket fogadtak el a sajtó és az internet korlátozására.
2016-ban elindította „lángoló kemencék” elnevezésű kampányt a korrupció felszámolására, amelynek keretében a becslések szerint azóta közel 200 000 tisztviselő ellen emeltek büntetőjogi vádat vagy indítottak fegyelmi eljárást. De kevés jele van annak, hogy valóban sikerült volna felszámolni a problémát. A korrupcióellenes küzdelem mindazonáltal a külföldi tőkebeáramlás mérséklődéséhez, a bürokrácia és az állami döntéshozatal lelassulásához, közszolgálati szektorban kritikus szakemberhiányhoz, a párton belül pedig frakcióharcokhoz és utódlási versenyhez vezetett. A pártnak most el kell döntenie, hogy az elnököt hivatalosan is kinevezik-e megbízott pártfőtitkárnak, amíg a jelenlegi megbízatási idő 2026-ban le nem jár, vagy új vezetőt választanak, új mandátummal. Jelenleg csak ketten felelnek meg a pártfőtitkári poszt betöltéséhez szükséges feltételeknek: To Lam elnök és Pham Minh Chinh miniszterelnök.
Trong halála és az általa felvetett utódlás kérdése ismeretlen, a társadalomban szorongáskeltésre alkalmas vizekre sodorja Vietnámot. Ugyanis a főtitkárváltás mindenképpen korszakváltást jelez. A kommunizmus Trong-féle „hagyományos” változatát ma már nem övezi közmegegyezés. Ennélfogva nagyon nehéz előre látni, hogy mi következik, mert a rendszer működik tovább, de már az ideológia burkolata nélkül.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója