Mindszenty Andrea
26/02/2024 22:00
Lóczy Lajos még nem volt 30 éves, amikor a hírneves bécsi geológus-professzor, Eduard Suess ajánlása nyomán Széchenyi Béla őt kérte fel, legyen társa a nagy utazásban, s vállalja el a Közép-Ázsia és Tibet felfedezésére induló expedíció geológiai/geográfiai szak értőjének szerepét. A fiatalember, aki akkor – Zürichben szerzett friss, mérnöki diplomájával kezében – a Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárának segédőre volt (imigyen a múzeumigazgató Pulszky Ferenc hathatós támogatását is bírta), szinte azonnal igent mondott a grófnak. Nem volt ez véletlen, s nem csupán a fiatalság természetes kalandvágya vonzotta, hogy vállalkozzék a feladatra. Akkor még csak érezte, amit világosan, az expedícióról visszaérkezve, végül 1886-ban fogalmazott meg:
„A TERMÉSZETVIZSGÁLÓ nem táplálhat forróbb vágyat annál, mintsem hogy alkalma nyíljék valami oly nagyobb utazásban részt venni, mely őt a Földnek ismeretlen, vagy a szakmája szempontjából még ki nem kutatott vidékeire vigye, a hol lépten-nyomon új tapasztalatokat gyűjthet, s észleléseivel előbbre viheti a tudományt.”
Az utazásra való tudatos felkészülését bizonyítja, hogy a felkérés és a tényleges indulás között eltelt szűk egy év alatt fáradhatatlan lelkesedéssel és részletességgel dolgozta bele magát a meglátogatandó területre vonatkozó, akkor számára elérhető földrajzi és geológiai (rétegtani, őslénytani, szerkezetföldtani) szakirodalomba. Ebből eredő tájékozottsága és a témával foglalkozó szakirodalmi tételek megállapításainak alapos átelmélkedése tette lehetővé, hogy az expedíció által bejárt útvonal mentén végzett megfigyeléseit a tudomány akkori állásnak megfelelő keretbe helyezze s a keretbe nem illeszthető jelenségekre sajátos új tudományos magyarázatot keressen.
DARJEELING ÉS A SZIKKIM HIMALÁJA
Az expedíció gróf Széchenyi Béla vezetésével 1877 decemberében indult Budapestről. Triesztben szálltak hajóra, s a Földközi-tengeren, Vörös-tengeren, Indiai-óceánon áthajózva 1878 februárjában érkeztek meg Bombaybe (ma Mumbai). Itt elváltak útjaik: Lóczy és Gustav Ritter von Kreitner (az expedíció térképész szakértője) Kalkuttába (ma Kolkata) utazott, Széchenyi pedig az expedíció kinai-tibeti szakaszának szervezési munkálataival volt elfoglalva, majd Japánba indult. A megegyezés szerint 1878 decemberében Sanghajban találkoztak ismét, s onnan indultak el a tervek szerint Kínát átszelő útra (lásd az útvonal térképét).
Lóczy és Kreitner Kalkuttából megpróbáltak eljutni Tibetbe. Három napig tartott, míg egy hozzájuk csatlakozott bécsi-amerikai utazóval, bizonyos Lloyd-Mayerrel együtt eljutottak Darjeelingbe ahol a Tibet felé vezető út mentén (Lebong Cart Road), a 2100 m magasságban lévő temetőben lerótták tiszteletüket Kőrösi Csoma Sándor sírja előtt. Innen Kreitner és Lloyd-Mayer visszafordultak, Lóczy azonban elszántan tovább indult. Segítséget az angol közigazgatás helyi tisztségviselőitől kapott, így ötven teherhordóval és egy Retchee nevű lelkes, kalimpungi gyarmati tisztviselővel vágott neki a nagy útnak. Mintegy két hétbe telt hogy lóháton, jakháton, küszködve a hideggel s az egyre ritkább levegővel, keskeny hegyi ösvényeken felértek a 4223 m magas Dzselep hágóig, ahonnan Lhassza légvonalban már alig 250 km-re volt. Érdemes szó szerint idéznünk Lóczyt, amint a hágóról elé táruló látványról ír:
„Lebilincselt … a panoráma …: észak-északkelettől északnyugatig a földkerekség legmagasabb hegyormaira esett tekintetem... Különösen a 8000 m fölé emelkedő Kincsencsung (ma Kangcsendzönga – a szerk.) vésődött életem fogytáig, mint a legszebb, valaha látott kép az emlékezetembe.”
Innen – már teherhordók nélkül (a hóhatár feletti, egyre ritkább levegőjű környezetben a teherhordóknak már nem vehették hasznát) – még megpróbáltak Retchee-vel továbbjutni, de végül a nagy magasság és a mostoha körülmények miatt sajnos két nap múlva vissza kellett fordulniuk. A nagy álom: az akkori titokzatos Tibet elérése tehát innen nem valósulhatott meg, a darjeelingi (szikkimi) „kirándulás” azonban mégis a Széchenyi-féle expedíció szinte legértékesebb természettudományos megfigyeléseit és felismeréseit eredményezte.
A RÉTEGSORREND REJTÉLYE
A három hetes úton Lóczy végig térképezett, rajzolt, kőzeteket, ősmaradványokat gyűjtött, magasságméréseket végzett, s ami ennél is több: amit látott és tapasztalt azt megkísérelte megérteni, az előtanulmányai alapján kialakított képbe beilleszteni. Ahol ez nem sikerült, ott volt bátorsága saját véleményt megfogalmazni. A látottak magyarázatául felállított hipotéziseit rajzos formában is rögzítette.
Terepi jegyzőkönyveinek skiccei a jelenségek máig helytálló értelmezéséről és zseniális szintetizáló képességéről tanúskodnak. Az angol Mallet-hez hasonlóan ő is észlelte, hogy Szikkim területén a nagy metamorf fokú (tehát eredetileg a földkéreg mélyebb zónáiban képződött) gneisz alatt kisebb fokú metamorfózisra utaló (eredetileg kisebb nyomást elszenvedett, tehát kisebb mélységben kialakult ) palák helyezkednek el. Mallet-vel ellentétben azonban ő nem nyugodott bele e látszólagos ellentmondásba.
Felismerte, hogy e képződmények sorrendje a várttól eltérő, fordított helyzetre utal. Alpesi analógiák alapján meg merte kockáztatni, hogy ez a fordított helyzet nagyarányú laterális elmozdulásra utal. Az inverz helyzetű képződmények elterjedése alapján >15 km-es(!) nagyságrendű rátolódást, fekvő-redőkből kialakult takarókat feltételezett s ezeket szelvényein ábrázolta is. A gránités gneisz-környezetben előbukkanó alacsonyabb metamorf-fokú, felboltozódó palák magyarázatát az Alpokból ismert tektonikai ablak jelenségében találta meg.
Észleleteit 25 év elteltével egy nagyobb létszámú angol katonai expedíció geológusa, Hayden H. mindenben igazolta: több helyről is leírt a Lóczy által észleltekhez hasonló, rátolódásként értelmezhető, inverz rétegsorokat. Lóczy szakirodalmi tájékozottságát és elméleti tudását mutatja, annak felvetése, hogy a paláknak a tektonikai ablakban észlelt „felboltozódása” (felemelkedése) az izosztázia „számlájára írható”, ma is zajló jelenség lehet. A kérdést, hogy ez a tektonikával, vagy a földtörténeti közelmúltban kialakult jégtakaró vastagságának változásával hozható-e kapcsolatba – nyitva hagyta.
A szerző történész.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
A Fudan Egyetem, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) támogatásával Budapesten szervezi a Youth Innovation Competition on Global Governance (YICGG) verseny döntőjét július 22-26. között - számolt be közleményében a jegybank.
A Lakiteleki Népfőiskola, a Kelet- és Közép-Európai Kutatásért és Képzésért Alapítvány és a Magyar Írószövetség pályázatot hirdet kazah-magyar, koreai-magyar és mongol-magyar országismereti táborban, valamint török-magyar műfordítói táborban való részvételre.
