FOTÓ: AFP / DPA
Stier Gábor
02/06/2025 22:00
Az ukrajnai háború kitörése óta a legnagyobb katonai parádét tartották a Győzelem napja alkalmából a Vörös téren. Ezt eleve indokolta a második világháború európai befejezésének, a náci Németország legyőzésének 80. évfordulója, ám Vlagyimir Putyin a díszszemlével Oroszország katonai erejét, valamint az elszigetelésére három éve irányuló nyugati kísérletek kudarcát is demonstrálhatta.
A megemlékezés látványként sem volt utolsó. Aligha volt véletlen, hogy a hatalmas dísztribün, a díszítés úgy eltakarta a Lenin-mauzóleumot, mintha az nem is a Vörös téren lenne. A második világháború legendás alakulatai korabeli egyenruhákban és zászlókkal vonultak, és a posztszovjet világ közös múltját megjelenítve az ukránok, a moldovaiak és a baltiak kivételével ott masíroztak a téren az egykori szovjet tagköztársaságok díszegységei is. S ha már az egykori szövetségesek távol maradtak a megemlékezéstől, a náci eszmékkel szemben egykor kialakult egységet demonstrálva elhaladtak a dísztribün előtt a politikai értelemben nem nyugati világ Kínából vagy éppen Szerbiából érkezett katonái is. Összesen 13 országból érkeztek egységek. A katonai parádén az orosz nagyságot megjelenítve több mint 11 ezer katona vett részt, de a Kreml az erő alátámasztására felvonultatta a legújabb technikát is.
A katonai egységek és hadi technika mellett kiemelt figyelem irányult a dísztribünre is, hiszen az Oroszország melletti kiállást volt hivatott demonstrálni a meghívott külföldi delegációk régen látott nagy száma. Míg a Moszkva és a Nyugat közötti viszony kiéleződésével, különösen pedig az Ukrajna elleni orosz invázió után a legtöbb ország kerülte a részvételt a Győzelem napi megemlékezésen, addig most 29 állam- és kormányfő fogadta el Putyin meghívását. A díszvendég – ha lehet így fogalmazni – Xi Jinping kínai elnök volt, aki nem csak a díszszemlére érkezett, és háromnapos látogatásával látványosan azt üzente a nyugati világnak, ezen belül is elsősorban Donald Trumpnak, hogy Peking és Moszkva stratégiai szövetségét nem lehet megbontani. A jelenlegi helyzet, Trump visszatérése, valamint az amerikai viszony kiéleződése még inkább Oroszországhoz ragasztotta Kínát, és ezen a háború sem változtatott. Peking érdekelt a mielőbbi békében, ám semmiképpen sem a háború Oroszország érdekeit figyelmen kívül hagyó lezárásában, ezen keresztül a globális Dél gyengítésében.
De Lula brazil elnöktől a kubai, vietnámi és az etióp vezetőkön át az egyiptomi államfőig elfogadta az invitálást a nem nyugati világ, az úgynevezett globális Dél több meghatározó politikusa is, jelenlétükkel demonstrálva, hogy Oroszországot nem lehet elszigetelni. Ezt az üzenetet erősítette az Európából érkezett két politikus, Robert Fico szlovák kormányfő és Alekszandar Vucsics szerb elnök, akik annak ellenére is ott voltak a Vörös téren, hogy az Európai Unió nyomatékosan figyelmeztette őket, több ország pedig megtagadta, hogy átrepüljenek rajta. Ugyanígy a posztszovjet térség vezetőinek többsége sem negligálta a megemlékezést.
De május 9-hez kapcsolódóan más értelemben is fokozódott az Oroszország, pontosabban az ukrajnai konfliktus körüli diplomáciai aktivitás. Kijev és a „tettre készek” vezetői azt tervezték, hogy a moszkvai parádé és diplomáciai felvonulás ellensúlyozására Ukrajnába látogatnak, a nagy ellencsúcs azonban végül elmaradt. Helyette előbb az uniós külügyminiszterek lengyel soros elnökség szervezésében informális találkozót tartottak Lvivben, bejelentve az ukrajnai orosz agresszió felelősei elleni nemzetközi bíróság felállítását, majd Kijevbe a német és a francia elnök, valamint a brit és lengyel kormányfő utazott, ahol előterjesztették a 30 napra szóló békejavaslatot.
Az alaphangot azonban a Fehér Ház adta meg azzal, hogy a rendezési folyamatban elbizonytalanodó, egyre tanácstalanabbá és türelmetlenebbé váló Donald Trump meglebegtette, hogy amennyiben nem közelednek az álláspontok, az Egyesült Államok hátrébb lép a közvetítésben. Ez nem érdeke egyik félnek sem, így hirtelen minden oldal aktivitást mutatott. Vlagyimir Putyin a megemlékezések idejére egyoldalúan háromnapos tűzszünetet hirdetett, amelyet Volodimir Zelenszkij előbb elutasított, majd az európai „tettre készek” koalíciójával együtt kiötlött, alapvetően kommunikációs trükkel 30 napos feltétel nélküli fegyvernyugvásról szóló ultimátumot intézett Oroszországhoz. Moszkva ezt azonnal megkontrázta, és az amerikai elképzelések egy másik pontját felkarolva közvetlen tárgyalásokat kezdeményezett Ukrajnával, lényegében a még 2022 tavaszán megszakadt isztambuli egyeztetések folytatását ajánlotta, melyre lapzártánk után került sor.
Ez komoly előrelépés, azonban a béke még távolinak tűnik, hiszen Trumpon kívül senki sem siet, inkább csak azt igyekszik elkerülni, hogy őt okolják a folyamat megakadásáért. Ebben az élen jár az európai fősodor, amely a béketeremtés szlogenje mögött lényegében folyamatosan az eszkalációt veszélyeztető lépéseket tesz, közben pedig olyan kommunikációs környezetet teremt, amelyben Moszkvára igyekszik terelni kizárólag a felelősséget a háború folytatódásáért.
A szerző külpolitikai újságíró, a Moszkvater.com alapító főszerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
A Győzelem napján Oroszországban a hitleri Németország legyőzését ünneplik. A második világháború befejezésére Európában május 8-án emlékeznek. Az eltérés abból fakad, hogy a kapitulációt a németek 1945. május 8-án késő este írták alá, azonban moszkvai idő szerint akkor már május 9. volt. Az EU országaiban a győzelem napja helyett egy ideje Európa-napját tartják, ezzel a katonai győzelem helyett alapvetően a második világháborút követő békés időszakot és európai együttműködést ünneplik. A második világháború lezárásának napjával ugyanis egybeesik a kontinens egységtörekvéseinek az emléknapja, hiszen a német fegyverletétel évfordulójának a másnapján, május 9-én, csak éppen már 1950-ben terjesztette elő Robert Schuman az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásának a javaslatát, amelyből aztán kinőtt a Közös Piac, az Európai Közösség, majd az Európai Unió.
A mai Oroszországban ugyanakkor a második világháborúban aratott győzelem az identitás talán legfontosabb sarokköve, a globális tekintély megalapozója, így az első számú ünnep, kiemelt látványosság a Vörös téren megtartott díszszemlével és egy ideje az áldozatokra emlékező Halhatatlan Ezred néven futó össznépi vonulással. Ez a győzelem tehát alapvetően meghatározza Oroszország önképét, és az orosz diplomácia is tudatosan épít erre az örökségre. Így Putyin beszédében hangsúlyosan megjelent az utalás a Szovjetunió kiemelkedő szerepére. Az orosz elnök azt is hangsúlyozta, hogy Oroszország mindig harcolni fog a nácizmus örökösei ellen. A nácizmus fogalma ugyanis az orosz közbeszédben ma már inkább az oroszellenes tendenciák megnevezésére szolgál. Ezt a sarokkövet Oroszország ellenfelei egyre nagyobb erővel igyekeznek kiütni, így a Moszkva és a Nyugat közötti feszültség éleződésével mind erőteljesebben az emlékezetpolitikai csaták részévé vált a második világháborús győzelemben vállalt szovjet áldozathozatal megkérdőjelezése. Ezt a győzelmet az Egyesült Államok is mindinkább a magáénak tekinti, így Trump most e napot nemzeti ünneppé emelve nem véletlenül hangsúlyozta, hogy Amerika két világháborút nyert meg, de soha nem kapta meg érte az elismerést.
A Győzelem napja 1945 óta mindig ünnep volt ugyan, de nem feltétlenül jelentette egyben a páncélosok felvonultatását. Győzelmi parádéval ünnepeltek 1945-ben, de aztán csak 1965-ben, 1985-ben és 1990-ben. A hidegháború éveiben a nagy katonai díszszemlék május elsejéhez, illetve november hetedikéhez kapcsolódtak. A Szovjetunió felbomlása után az identitás erősítésének a jegyében május 9. vált az első számú ünneppé, és a Vörös téren hagyománnyá vált a katonai parádé.