Fotó: AFP/Alessandro Della Valle
Koskovics Zoltán
06/08/2024 22:00
A szemünk előtt zajló világrendi átalakulás az USA relatív visszaszorulását hozza magával. Az Egyesült Államok már nem tudja világszerte érvényesíteni az érdekeit, mivel Kína, India és talán Oroszország újbóli felemelkedése egyértelmű határt szab a befolyásának. A globális nagy hatalmak mellett fokozott szerepet kapnak a regionális erőközpontok: Irán, Indonézia, Törökország, Dél-Afrika, és más feltörekvő országok. De mi vár az Európai Unióra a geopolitikai interregnum végén?
Sajnos a két legvalószínűbb forgatókönyv közül az egyik pesszimista, a másik egyenesen katasztrofális. A probléma egyetlen központi kérdésre szűkíthető le: létrejön-e egy olyan önálló, következetesen érvényesített politikai akarat, mely az EU kereskedelmét, illetve kül- és biztonságpolitikáját irányítja? Ehhez az európai döntéshozóknak fel kell ismerniük a kontinens gazdasági és biztonsági érdekeit, e felismerésben egyet kell érteniük, és ez alapján kell erőpolitikát vagy diplomáciai manővereket foganatosítaniuk. Igen árulkodó, hogy a kérdésre a választ nem Európában találjuk, hanem az USA-ban. Európa sorsa nagyban függ a novemberi elnökválasztások eredményétől.
Ha Donald Trump nyer, véget érhet a liberálisok és technokraták Amerikát ellenőrzése alatt tartó szövetsége. Mindez két okból is áldásos hatással lehet Európára. Egyrészt a Trumptól való rettegés kijózaníthatja az európai elitet, így több pénzt és energiát szánnak majd a hadseregre és a kontinens alapvető gazdasági érdekeinek védelmére – ideértve az energiabiztonságot is. Másrészt a progresszív ideológia amerikai bukása már középtávon az európai woke-izmus végét jelentheti, hiszen a mi ultraliberálisaink teljes egészében alárendelik magukat az amerikai hittársaik irányításának. Így visszatérhet a geopolitikai realizmus, és a valós érdekeink ismét fontosabbá válhatnak, mint a szentnek és sérthetetlennek vélt „értékek”. Mivel a Trump által fémjelzett új amerikai konzervativizmus elvárja Európától, hogy saját lábára álljon, és tohonya csatlósból hasznos szövetségessé váljon, mindez az európai befolyás lassú helyreállását jelentené – az USA árnyékában, annak alárendelve. Nem ideális kilátások, de a másik alternatíva sokkal aggasztóbb.
Ha Donald Trump veszít – vagy a demokrata rezsim meggátolja abban, hogy hivatalba lépjen – Európa számára nem mutatkozik kitörési lehetőség. Ez esetben a woke, a progresszív elit ciklusokon keresztül markában tarthatja a kontinensünket. Az amerikai demokraták unszolására öngyilkos gazdasági konfliktusba keverednénk Kínával (ennek veszélyes előjele az elektromos járműveikre kivetett európai büntetővám), tartóssá válna az energiaválság, és az európai ipar lassan leépülne. Az USA idővel – a globális átalakulás kényszerítő nyomására – elkerülhetetlenül megszabadul a szélsőséges liberális téveszme markából, de gyengébb pozícióba kerül globális vetélytársaival szemben. Egy erőtlen, tétován botladozó, félig vak Európa pedig könnyen a nagyhatalmi rivalizálás terepévé válhatna. Hasonlóra volt már precedens, amikor a 19. században az európai nagyhatalmak marakodtak a megrokkant Kína koncain. Bízzunk benne, hogy a történelemnek nincs érzéke az iróniához
A szerző az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. augusztusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
