Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
15/01/2025 22:00
Az elmúlt fél évben hazánk töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. Mit tart az elnökség legnagyobb eredményének?
Magyarország nehéz körülmények közt vette át a stafétát, hiszen az új Európai Bizottság csak decemberben lépett hivatalba, és a választások utáni hónapokban az Európai Parlament is még kereste önmagát. Ilyenkor nem könnyű egyetértést létrehozni a nagy dolgokban, mégis, sikerült dűlőre jutni az intézményekkel, és például lett jövő évi büdzséje az Európai Uniónak. Ez nem volt magától értetődő. A legfontosabb eredmény pedig az, hogy az Európai Politikai Közösség budapesti csúcstalálkozója után, az Európai Tanács informális ülésén sikerült elfogadni azt a versenyképességi paktumot, ami alapján elindulhat az érdemi munka, párbeszéd a versenyképesség ügyében.
Mi a magyar javaslat Európa versenyképességének helyreállítására?
Szerintünk nem a további központosítás, az ún. „Európai Egyesült Államok” létrehozása fogja megoldani a problémát. Régóta mondjuk, hogy az összeköttetések, a nyitottság megtartása nem csak tagállami érdek. Európa számára a nyitottság mindig is versenyelőny volt, ami megalapozta Európa jólétét és súlyát a világban. A versenyképességre Európán belül is figyelni kell, hiszen Európa, bár méretét nézve kicsi kontinens, elég nagy és elég tagolt ahhoz, hogy a különböző régiói olyan képességekkel, olyan adottságokkal bírjanak, amelyeket nem lehet standardizálni. Hagyni kell, hogy minden régió a lehető legjobbat hozza ki a saját adottságaiból. Vissza kell térni ahhoz a felfogáshoz, amit régóta mondunk: Európa erejét a konszenzuson alapuló politika adta. Ebbe a felfogásba nem illenek bele az olyan eljárások, mint például a kínai elektromos járművekre kivetett büntetővámok ráerőltetése a tagállamokra? Ez a felfogás – ha úgy tetszik, döntéshozatali mechanizmus – az, amitől meg kell szabadulni, mert zsákutcába vezet. Ha sok ilyen döntés születik, amit a benne érintettek – vagy egy részük – valójában a végén nem akarnak végrehajtani, az nyilvánvalóan nem az európai versenyképesség irányába hat. Különösen igaz ez ebben az aktuális példában, hiszen kik is tiltakoznak ellene a leginkább? A német autógyártók, de a franciák is. Annak azért mértékadónak kellene lennie, ha a védeni hivatott iparág tiltakozik egy intézkedés ellen. Gondolom, nemcsak a magyar miniszterelnök konzultál rendszeresen a német autógyártókkal, hanem az unió intézményei is meghallgatják a véleményüket.
Milyen következményekkel számol a magyar kormány a büntetővámok kapcsán? Voltak olyan sajtóhírek, hogy az intézkedést támogató országokból átvinnének kínai cégek beruházásokat az ellenzőkhöz. Magyarországnak ez még akár jó is lehet?
Mi arra következtetünk, hogy ez nem tud jó lenni. Eleve az alapfelfogás, a bezárkózás politikája nem fog sehova vezetni. A kérdés hamarosan felmerül az Egyesült Államokkal kapcsolatban is, hiszen a következő elnök az amerikai piacot határozottan védő politikát fog érvényesíteni. Egy ilyen csatározásból nem jöhetünk ki jól – nemcsak Magyarország, hanem egész Európa. Nem ideológia, hanem a józan ész alapján kellene döntéseket hozni. Erre a legjobb példa az úgynevezett zöld átállásra vonatkozó döntéshalmaz. Az eredeti szándékot senki sem vitatja, de az olyan döntések, amelyek tönkreteszik az európai gazdákat, megölik az európai gazdaság motorját, szintén zsákutcába vezetnek.
Várható, hogy a rossz döntések miatt kiéleződnek az ellentétek az Európai Bizottság és a tagállamok közt? Kína esetében például hiába a büntetővámok, a nemzetállami vezetők egymásnak adják a kilincset Pekingben, nagy üzletek reményében.
Ez már nemcsak várható, hanem ez történik. Az Európai Bizottság egyre több területen von el hatásköröket, a szuverenitás újabb és újabb elemeit a tagállamoktól, most már egy évtizede. A szerződések egyértelműen rögzítik, hogy a tagállamok a szuverenitásuk mely elemeit adják át – tehát nem feladják, hanem átadják közös gyakorlásra az uniós intézményeknek. Ez nem azt jelenti, hogy lemondtak a szuverenitásukról, hanem a szuverenitás ezen elemeit közösen gyakorolják. Az uniós intézmények félnek a szerződések megbolygatásától, ezért a lopakodó hatáskörelvonási formákat gyakorolják. Gondoljunk csak a vakcinabeszerzésre, a közös gázbeszerzésre, vagy éppen a migrációs paktumra.
Az Európai Politikai Közösség budapesti csúcstalálkozója után fogalmazott úgy Orbán Viktor miniszterelnök, hogy míg a többiek meglepődtek Donald Trump győzelmén, ő végig biztos volt benne. Említette a várható vámokat – a kétoldalú kapcsolatokon túl uniós viszonylatban lehet pozitív hozadéka a republikánus jelölt győzelmének?
Trump elnököt illetően a személyes jó kapcsolaton kívül egy nagyon fontos alapvetés van, az pedig az, hogy a kölcsönös tisztelet talaján közelítünk egymáshoz, ez a tisztelet pedig a nyugat-európai politika jelentős részéből teljesen hiányzik. Ha kapcsolódási pontokat keresünk az amerikai és az európai politika között, akkor már csak ez is indokolttá tenné a személyes jó viszonyon kívül, hogy egy, egymás politikai szempontjait elfogadó és tiszteletben tartó viszony lehessen a két ország között. Az egy másik kérdés, hogy természetesen a várható washingtoni döntések Európát egyetemesen fogják érinteni, óvatos lennék azzal kapcsolatban, hogy lehet-e kivételezett státust elérni. Mire előre felhívtuk a figyelmet ezekre a lépésekre, Európának észnél kell lenni, amikor az Egyesült Államokkal kereskedelemről tárgyal, mert a bezárkózás nem érdekünk.
Donald Trump Kínával kapcsolatban is tiszteletben tartaná a magyar szempontokat?
Azt gondolom, hogy ideológiai alapú nyomásgyakorlásra nem kell számítani, és ez önmagában nagy megkönnyebbülést fog jelenteni. Abból indulunk ki, hogy Magyarország továbbra is olyan hely, ahova bárhonnan jöhet befektetés. Mi nyitottak vagyunk, és a legjobb feltételeket akarjuk ajánlani. Aki Magyarországra jön befektetni, termelni, innovációs bázisokat létrehozni, az nemcsak Magyarországnak kedvez, hanem az európai versenyképességért és gazdaságért is fellép. Egyébként ez nem mond ellent például Trump elnök gazdaságpolitikájának se, hiszen ő nem azt mondta, hogy ne Kínában termeljenek az Egyesült Államok számára, hanem az a termelés, amelyet az amerikaiak fogyasztanak, illetve az amerikai technológia lehetővé tesz, az termeljen az Egyesült Államokban.
A szerző az Eurázsia főszerkesztő-helyettese.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!