Xi Jinping kínai elnök brüsszeli vezetőkkel, Charles Michellel és Ursula von der Leyennel 2023-ban Pekingben FOTÓ: AFP / EUROPEAN COUNCIL PRESS SERVICE / DARIO PIGNATELLI
Salát Gergely
02/06/2025 22:00
Az EU elődjeként szolgáló Európai Gazdasági Közösség (EGK) és a Kínai Népköztársaság kapcsolatfelvételére az 1970-es évek elejének nagy geopolitikai fordulata adott lehetőséget, amely során az Egyesült Államok és Kína közeledni kezdtek egymáshoz, s emiatt az amerikai szövetségesek is normalizálhatták kapcsolataikat Pekinggel. Előbb a nyugat-európai államok többsége vette fel a diplomáciai kapcsolatot Kínával, majd 1975- ben az EGK is hivatalos viszonyt létesített az ekkor még Mao Ce-tung vezette távol-keleti óriással.
A kapcsolatfelvételnek igazán Mao halála után lett jelentősége, amikor Kína meghirdette a „reform és nyitás” programját, aminek keretében kitárta kapuit a külvilág előtt. Az európai cégek nagy lehetőséget láttak a kínai piacban és a jól képzett kínai munkaerőben, míg Kínának óriási szüksége volt a nyugati tőkére és technológiára, így az 1980-as évektől számos európai cég nyitott Kínában üzemet vagy képviseletet. A gazdasági együttműködéssel párhuzamosan fejlődtek az intézményes kapcsolatok is. A két fél már 1978- ban közös bizottságot állított fel a kétoldalú viszony felügyeletére, és kereskedelmi szerződést kötött, ez utóbbi helyére 1985-ben egy új, kereskedelmi és gazdasági egyezmény lépett. 1980-ban sor került az Európai Parlament és az Országos Népi Gyűlés delegációinak első találkozójára, innentől fogva rendszeresek lettek a különféle tisztviselők kölcsönös látogatásai.
Az 1989-es Tienanmen téri események után a politikai kapcsolatok visszaestek, de nagyjából 1992-re újra normalizálódtak – a máig érvényben lévő európai fegyvereladási embargót leszámítva –, és az 1990-es évek az EU–Kína-kapcsolatok nagy felvirágzását hozták. 1994-ben a felek létrehozták a közös érdeklődésre számot tartó területeket érintő politikai dialógus kereteit, ebből nőtt ki az 1998-tól kezdődő éves csúcstalálkozók intézménye. 1995- ben megjelent az EU első Kína-stratégiája, 1998- ban Zhu Rongji – első kínai miniszterelnökként – hivatalos látogatást tett az Európai Bizottságnál. 2003-ban Kína is kiadta első EU-stratégiáját, és a két fél átfogó stratégiai partnerré nyilvánította egymást. Az 1995–2005 közötti időszakot sokan Kína és az EU „mézesheteinek” nevezik, ekkor mind a gazdasági, mind a politikai, mind a kulturális kapcsolatok egyre szorosabbá váltak, a nézeteltéréseket pedig konstruktív párbeszéd útján igyekeztek feloldani. Elindult egy sor intézményesített dialógus, amelyek keretében a két fél képviselői néhány évente összeülnek megbeszélni az adott terület fejleményeit.
Miután Kína 2001-ben csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez, a kereskedelem bővülése új lendületet kapott. A kínai gazdaság az ezt követő évtizedben előzte meg Franciaországot, az Egyesült Királyságot, majd Németországot, és vált 2010 körül – Japánt lehagyva – a világ második legnagyobbjává. Az erőviszonyok megváltozása a 2008-as gazdasági válság következtében felgyorsult, az európai országok komoly visszaesést szenvedtek el, míg Kínát kevésbé érintették a globális problémák. Az együttműködés ebben az időszakban is fennmaradt, sőt egyre sokasodtak azok a területek, amelyeken a felek hivatalos együttműködést alakítottak ki, a klímaváltozás elleni fellépéstől kezdve a globális kormányzás kérdésein át a fenntartható fejlődésig. Az EU 15 éven keresztül Kína legnagyobb kereskedelmi partnere volt, csak néhány éve előzte meg ebben az ASEAN.
A kapcsolatok persze sosem voltak problémamentesek, az EU többször is dömpingellenes vizsgálatot indított különféle kínai termékek ügyében, nem ismerte el Kínát piacgazdaságként, és sokat kritizálta Pekinget az emberi jogi helyzet miatt, míg Kína többféle módon nehezítette az európai cégek bejutását a kínai piacra, és a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos hozzáállása is sok kritikát váltott ki. A fő irány azonban a kapcsolatok egyre szorosabbá válása volt. A felek felismerték: egyrészt nincs közöttük geopolitikai konfliktus, területi vitáik nincsenek, és az EU nem klasszikus nagyhatalom, amelynek érdekszférája ütközhetne másokéval. Másrészt a két fél sok területen jól kiegészíti egymást, így van lehetőség a kölcsönös előnyökön alapuló kooperációra.
A 2010-es éveket a pragmatikus együttműködés jellemezte, azonban Kína megerősödésével a viták is sokasodtak. 2019-ben egy EU-s dokumentum Kínát „együttműködő partnernek, gazdasági versenytársnak és rendszerszintű riválisnak” minősítette, azóta is ez a hármas hozzáállás jellemzi az uniós politikát. 2020 végén az EU és Kína bejelentette, hogy megkötik a hosszú évek tárgyalásai során kidolgozott átfogó befektetési megállapodást (CAI), ám ezt politikai okokból az Európai Parlament azóta sem ratifikálta. A koronavírus- világjárvány, majd az orosz–ukrán háború kitörése tovább rontotta Kína megítélését Európában, míg az elképesztő ütemű kínai technológiai fejlődés egyre jobban fenyegeti az európai cégek pozícióit. Ezért a 2020-as évek elején a kapcsolatok újra leszálló ágba kerültek. Gyakoribbá váltak az ideológiai viták, életbe léptettek egy mechanizmust az Európában végrehajtott kínai befektetések ellenőrzésére, viták zajlanak a kínai információs technológiai termékek jelentette biztonsági kockázatokról, és 2024-ben az EU védővámokat vezetett be a kínai elektromos járművekre. A Kínában tevékenykedő európai cégek pedig egyre romló körülményekre panaszkodnak. Európában egyfajta munkamegosztás alakult ki: tagállami szinten a Kínával való együttműködés hangsúlyos, míg a konfliktusos kérdésekben Európa érdekeinek képviseletét „kiszervezik” uniós szintre.
A Donald Trump kormányzata által 2025-ben indított globális vámháború új helyzetet teremt. Mivel mind az EU-t, mind Kínát sújtják az amerikai vámok, logikus lépés lenne, hogy a felek egyeztessenek, közösen próbálják enyhíteni a vámok hatásait, és visszatérjenek a pragmatikus együttműködéshez.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!