Felgyülemlett harag és feszültség
Iránban tavaly szeptember 16-ben kezdődtek a zavargások, amelyek elsősorban azért bontakoztak ki, hogy tiltakozzanak egy fiatal kurd származású iráni nő, Mahsa Amini meggyilkolása miatt. 
Felgyülemlett harag és feszültség
Tükör

Felgyülemlett harag és feszültség

Fotó: AFP/Ozan Kose
Tárik Meszár 20/03/2023 07:00

Iránban tavaly szeptember 16-ben kezdődtek a zavargások, amelyek elsősorban azért bontakoztak ki, hogy tiltakozzanak egy fiatal kurd származású iráni nő, Mahsa Amini meggyilkolása miatt. December közepéig már csaknem félezer ember, köztük nők és gyermekek haltak meg az országos rendbontásokban egy norvég székhelyű iráni emberi jogi szervezet szerint, a teheráni belügyminisztérium azonban csak kétszáz ember halálát ismerte el. Elemzők szerint mindenesetre a megmozdulások idén tovább eszkalálódhatnak – a munkássztrájkok az Iszlám Köztársaság kulturális emlékezetének érzékeny képkockáit eleveníthetik fel, a hatalom megfélemlítő fellépése azonban csak olaj lehet a tűzre.

A 22 éves, kurd származású Mahsa Amini három napot töltött kómában, majd halottnak nyilvánították azt követően, hogy az iráni erkölcsrendészet letartóztatta, mert „nem megfelelő” módon viselte a hidzsábját (hajat eltakaró fejkendő – a szerk.). A helyszínen tartózkodók beszámolója alapján a lányt a rendőrautóban súlyosan bántalmazták, ami egyértelműen a halála kiváltó okának tekinthető, ez pedig éppen elegendő volt ahhoz, hogy ismét tömegek vonuljanak utcára az Iszlám Köztársaságban.

Elég volt a túl szigorú szabályokból?

Az 1979-es iszlám forradalmat követően a törvény szerint Iránban a nőknek hidzsábot kell viselniük. Ez a szabály azonban népszerűtlen, és az iráni nők általában lazán viselik a fejkendőt a fülük körül, vagy hagyják, hogy a nyakukba hulljon. A szabály egyébként már az 1981-es bevezetésekor tömegtüntetéseket váltott ki, az intézkedésekkel szembeni társadalmi felzúdulás pedig azóta is folyamatos: szociológusok szerint ráadásul az iráni társadalom fiatalabb generációiban már egy ideje gyűlik a harag és a feszültség, különösen az egyetemista korúak körében. Többek között a korrupciót, a gazdaság rossz irányítását, a koronavírus-járvány hanyag és szakszerűtlen kezelését, a szigorú és gyakran túlzó vallási előírásokat és a széles körben elterjedt politikai és társadalmi elnyomást is kifogásolják.

Az elmúlt három év legnagyobb országos tiltakozási hulláma során a biztonsági erők súlyos visszaéléseire válaszként a demonstrálók köveket dobáltak, valamint rendőrautókat és állami épületeket gyújtottak fel. Néhány női tüntető levette és elégette a hidzsábját, sokan pedig a hajuk levágásával tiltakoztak. Beszámolók szerint egyesek óriási máglyák mellett táncoltak, miközben a tömeg a „zan, zendegi, azadi” vagyis a „nő, élet, szabadság” szavakat skandálta.

A vallásos Qom városában – amely a síita vallás hatalmi központja és a kormány egyik fő bázisa – a közösségi oldalakon közzétett videók szerint soha nem látott jelenetek zajlottak: férfiak és nők Irán legfelsőbb vallási vezetője, Ali Khamenei ajatollah ellen tüntettek, akit „a nemzet szégyenének” neveztek.

A NetBlocks webmonitor folyamatos áramszüneteket és széles körű internetes platformkorlátozást észlelt, ami főként a WhatsApp-, az Instagram- és a Skype-alkalmazásokat érinti. A Facebook, Twitter, TikTok és Telegram használatát már korábban korlátozták.

Irán a „Nagy Sátán”-t okolja

Josep Borrell, az Európai Unió nevében felszólaló külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kijelentette, hogy „az erőszakmentes tüntetőkkel szembeni széles körű és aránytalan erőszak alkalmazása indokolatlan és elfogadhatatlan”. Elítélte az internet-hozzáférés korlátozását, ami szerinte „kirívóan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát”.

Ahogy általában, Irán legfelsőbb vallási vezetője most is a „Nagy Sátán”-t, azaz az Egyesült Államokat és Izraelt hibáztatja az Iszlám Köztársaságon végigsöprő tüntetések miatt. A zavargással kapcsolatos első nyilvános beszédében Ali Khamenei ajatollah azt közölte, hogy a „lázadásokat” Irán ősellenségei és szövetségesei „tervelték ki”, mert nem tűrik, hogy Irán „minden téren megerősödjön”.

Fontos azonban tudni, hogy a legfelsőbb vezető a tiltakozásokért és más belső problémákért rendszerint Irán külföldi ellenségeit, illetve beavatkozásukat teszi felelőssé, állításának alátámasztására azonban sosem szolgáltat bizonyítékot.

A nemzetközi közösség a nép mellett áll

Az Egyesült Államok vezetését megdöbbentette az iráni kormánynak a tiltakozásokra adott erőszakos reakciója. Joe Biden elnök kijelentette, hogy komolyan aggasztják a békés tüntetők elleni erőszakos fellépésről szóló hírek. „Ezek a tüntetők igazságos és egyetemes elveket követeltek – mondta, hozzátéve –, az Egyesült Államok kiáll az iráni nők mellett, akik a bátorságukkal inspirálják a világot.”

Az Egyesült Királyság is hasonló állásponton van, amiből kifolyólag behívta Irán legrangosabb londoni diplomatáját, akit felvilágosítottak: „ahelyett, hogy a külső szereplőket hibáztatják a zavargásokért, vállalniuk kell a felelősséget tetteikért, és meg kell hallgatniuk népük aggodalmait”.

A szakértők arra számítanak, hogy a tiltakozások idén tovább eszkalálódhatnak. Az iráni tanárok egyik legfontosabb szakszervezete több alkalommal is országos sztrájkra szólított fel. A munkássztrájkok pedig érzékeny pontnak számítanak Iránban, mert felelevenítik az 1979-es forradalom emlékeit, amikor a kollektív munkásakció működőképes taktikának bizonyult, és segített megbuktatni az utolsó iráni uralkodót, Mohammad Reza Pahlavi sahot. Elképzelhető, hogy még több sztrájkot fogunk látni a közeljövőben, mert az ilyen jellegű tiltakozások már korábban is jelen voltak. Az iráni vezetés ellenzői azt vallják, hogy a sztrájkok által még nagyobb nyomást gyakorolhatnak a teheráni kormányra.

A szerző az Eurázsia Központ kutatója.

Ez a cikk az Eurázsia 2023/I. számában jelent meg.

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások