Fotó: Ministry of Culture and Tourism of the People’s Republic of China
Eurázsia
05/12/2024 09:00
A kínai tavaszi fesztivált is felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága a paraguayi Asunciónban zajló ülésszakán – adta hírül a szervezet.
A kínai tavaszi fesztivál, vagy másképpen tavaszünnep, kínai újév vagy holdújév Kínában, illetve Kelet-Ázsia-szerte az egyik legnagyobb ünnep, amellyel az új esztendőt köszöntik. Mint írják, az ünnep köré különleges és egyedi hagyományok szerveződnek. Ilyen például, hogy az emberek már napokkal korábban kitakarítják otthonaikat, bevásárolnak, finom ételeket készítenek. Újév éjszakáján aztán a családok együtt vacsoráznak, és sokáig fennmaradnak. Az emberek gyakorta új ruhát viselnek, áldozatokat mutatnak be az égnek, a földnek és az ősöknek, és üdvözlik az időseket, rokonokat, barátokat és szomszédokat.
Az UNESCO emlékeztetett rá, hogy a tavaszi fesztiválhoz kapcsolódó rituálék, szokások, történetek és balladák hagyományos ismereteit, valamint az ünnepi dekorációk és kellékek elkészítésének készségeit a családokon és közösségeken belül informálisan, valamint a közoktatási rendszeren keresztül formálisan is átadják. Értékelésük szerint a tavaszi fesztivál elősegíti a családi értékeket, a társadalmi kohéziót és a békét, miközben identitást és folytonosságot biztosít a kínai nép számára.
A Global Times cikke emlékeztetett rá, hogy Kínának ezzel már 44 szellemi kulturális öröksége van a listán, ezzel az egész világon az első.
Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelynek célja az élő örökség megőrzése, a kulturális sokszínűség elismerése, a közösségek megbecsülése.
Ugyanezen az ülésen egyébként a magyar csárdás táncot is felvették a listára. A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény magyarországi szakmai koordinátora, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményében emlékeztet arra, hogy a 18. századi katonai toborzások során kialakult csárdás tánc különböző verzióit a mai napig táncolják a magyar nyelvterületen: Magyarország nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. A magyarországi táncházmozgalom hatására az 1970-es évektől felelevenített csárdáshagyomány országszerte különleges helyet foglal el a közösségi alkalmakon és a táncegyüttesek repertoárjában.