Fotó: AFP/Yamil Lage
Révész Béla Ákos
30/10/2024 22:00
Az IMF lesújtó adatokat közölt legutóbbi jelentésében az európai gazdaságról: az unió az idén ér a gödör aljára, a kilábalás leghamarabb jövőre kezdődik el – ha semmi váratlan nem jön közbe. Németország van a legnagyobb bajban a tavalyi katasztrofális, 0,2 százalékos csökkenésével. Idén már a pluszos sávban tudta produkálni ugyanazt, az IMF szerint jövőre pedig megcélozhatja az 1,3 százalékos GDP-növekedést is, amennyiben az ipara kibírja a sorozatos csapásokat.
Mindeközben a szankciók tízezreivel sújtott Oroszország (amelynek a gazdasági összezuhanását – a büntetőintézkedések következtében – a háború kitörése után fél évre saccolták) tavaly 3,6 százalékos növekedést produkált. Idén az IMF 3,2 százalékot jósol, jövőre pedig 1,5 százalékot. Az idei bővülés a 2010-es évek eleje óta a legjobb, a munkanélküliség sohasem volt még ilyen alacsony, a rubel pedig, ha nem is szárnyal, de stabilan tartja magát.
Olaj, dollár, fridzsider
A Nyugat nagy reményeket fűzött az orosz kőolajra kivetett 60 dolláros árplafonhoz, ugyanakkor a bevezetése után egy évvel már világosan látszódott, hogy az igyekezet hasztalan lesz. Moszkva egyszerűen kikerülte a nyugati kereskedőket és biztosítókat, és mintegy 600 tankerből álló, homályos tulajdonosi hátterű árnyékflotta segítségével folytatta „normál áras” kereskedelmét. Segítségére voltak ebben azok a „mosodaországok”, amelyek nyers kőolajat vásárolnak Oroszországtól, majd finomítva továbbértékesítik azt – éppen a Nyugatnak.
Az Oroszországgal kapcsolatos import-, valamint exporttilalom szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az EU-val való kereskedelem ugyan harmadára csökkent tavaly év végére (50,6 milliárd euró a 2021-es 163,6 milliárddal szemben), ám Moszkva a kereskedelmi útvonalak újrarajzolásával a globális Délnek, elsősorban Indiának és Kínának kezdett értékesíteni. Virágzik a párhuzamos kereskedelem is: az EU-s export az öt közép-ázsiai „sztán” országba a háború előtt szinthez képest tavaly 50 százalékkal, 46 milliárd euróra nőtt. Ezek az országok közvetítőként szolgálnak Moszkva felé. A kényesebb termékek frontján Kína lett a legfőbb partner: a fogyasztási cikkektől kezdve egészen az elektromos autókig, mindennel el tudja látni Oroszországot, paradox módon izmosítva saját szerepét a világgazdaságban.
A harmadik csapás az orosz, külföldi letétbe helyezett állami vagyon befagyasztása, illetve az orosz bankok SWIFT-rendszerből való kizárása volt. A moszkvai technokraták erre is fel voltak készülve: míg a háború előtt az orosz külkereskedelem mintegy 80 százalékát dollárban és euróban bonyolították, mára ezt a két fizetőeszközt felváltotta a rubel és a kínai jüan. A lépés ráadásul felpörgette a globális Dél dedollarizációs terveit: az Oroszországban rendezett októberi BRICS-csúcs központi témája éppen az amerikai valutától való függetlenedés volt.
Mindenki beállt a sorba
Az orosz gazdaság erősítésére a 2010-es évek szigorú fiskális politikája sietett, amely lehetővé tette, hogy Putyin éppen a háború idején hagyjon fel a megszorításokkal.
Ám a hatékonyság, amellyel Moszkva el tudta és tudja hárítani a Nyugat szankciós próbálkozásait, nem jöhetett volna létre, ha nincs Putyin körül az a technokrata vezetői elit, amely két dolgot tett 2022 februárja előtt: egyfelől minden képességét bevetette, hogy lebeszélje az elnököt a háborúról, másfelől mindent megtett azért, hogy felkészüljön arra. Amikor pedig elkezdődött, tervszerűen, lépésről lépésre végre is hajtották azt a stratégiát, amelyről remélték, hogy nem kell majd használniuk.
Még öt év
Az orosz gazdaság rezilienciája megdöbbentő – ugyanakkor nem tarthat örökké. A sikere attól függ, mikor és hogyan fejezik be a háborút. Kérdés, hogy a háború előtti politikának köszönhető megtakarítások, amelyekkel jelenleg a költségvetési hiányt tudják fedezni, mennyi időre lesznek még elegendők. Jelentések szerint Oroszország nagyjából öt év múlva fogy ki ezekből a tartalékokból, onnantól valóban meredek gazdasági zuhanással nézhet szembe.
Más szemszögből nézve azonban: Putyin alsó hangon még fél évtizeden keresztül képes finanszírozni a háborút úgy, hogy közben meglepően jó állapotban tartja országa gazdaságát. Ugyanez már nem mondható el az Európai Unióról, amely láthatóan a gazdasági stagnálás ördögi körébe került, köszönhetően a szankciós politikának és a gazdaság erőltetett átpolitizálásának. Lehet, hogy az orosz elnöknek és országa gazdaságának még van öt jó éve, de az Európai Uniónak egész biztosan nincs.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
