Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
08/05/2024 22:00
Júliusban kezdődik az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége, alig egy hónappal az európai parlamenti választás után. Melyek a legfontosabb teendők?
A magyar uniós elnökség egy nagyon sajátos időszakban lép hivatalba, hiszen az EP-választást követi az úgynevezett intézményi átmeneti időszak. Az újonnan megválasztott Európai Parlament mellett lejár az Európai Bizottság mandátuma is a magyar elnökség alatt, illetve az Európai Tanács elnökének a megbízatása is. Ezt az intézményi átmenetet kell a magyar elnökségnek zökkenőmentesen levezényelnie, a Tanács soros elnökeként biztosítva a folytonosságot. Ennek nagyon konkrét megnyilvánulási formái is lesznek.
Például?
A magyar elnökség feladata, hogy levezényelje az Európai Unió éves költségvetésének elfogadását, ami abból a szempontból sajátos, hogy egyrészt ebben az intézményi átmeneti időszakban kell elfogadni, másrészt pedig ez az éves költségvetés már a módosított hétéves költségvetési keretterv számait és célkitűzéseit kell, hogy tükrözze.
Milyen politikai prioritásokat határoztak meg?
Van egy központi elnökségi prioritásunk, ami köré az összes többi szerveződik, ez pedig az Európai Unió globális versenyképességének megőrzése és megerősítése. Ez a prioritás horizontális munkát igényel. A munkát minden szinten arra tekintettel szervezzük, hogyan tudunk ehhez a központi elnökségi célkitűzéshez hozzájárulni. Szeretnénk ezt mind stratégiai, mind jogalkotási, mind pedig igazgatási adminisztratív oldalról megközelíteni, és hozzájárulni ahhoz, hogy feltérképezzük azokat az okokat, miért vált az Európai Unió egyre kevésbé versenyképessé a meghatározó globális versenytársakkal szemben, és mit tudunk tenni, hogy ezt a folyamatot lelassítsuk, vagy megfordítsuk. A versenyképességnek sajátos dimenziója a demográfiai kihívások kezelése, ami alatt nem csak a szó szoros értelmében vett családpolitikai célkitűzéseket értjük, hanem ide tartozik a fenntartható munkaerőpiac, szociális és nyugdíjrendszerek, de a vidékfejlesztés, vagy a fiatalok és az idősek munkaerőpiaci lehetőségeinek a szélesítése is.
Milyen területek kapcsolódnak még a versenyképességhez?
A magyar elnökség alatt történik meg az EU kohéziós politikájának a félidei felülvizsgálata. Az európai területi kohézió biztosítása, a regionális fejlesztési politika szerintünk az Európai Unió versenyképességével nem ellentétes, sőt az unió egészének a versenyképességét növeli. Sok szó esik mostanában az európai biztonság és védelempolitika jövőjéről is. Szeretnénk az együttműködést ezen a területen erősíteni, és az európai biztonság és védelempolitikát egy európai védelmi ipari bázisra építeni. Az illegális migráció elleni küzdelem terén kulcskérdés a kiváltó okok kezelése. Jó irány stratégiai partnerségi megállapodásokat kötni szomszédos országokkal, legutóbb például Egyiptommal. Ezt kell kiterjeszteni más partnerországokra is, különös tekintettel a Száhel-régióra. Ami mindig is szívügye volt a magyar Európa-politikának, az a bővítés. Azt szeretnénk, hogy továbbra is érdemeken alapuló objektív folyamat legyen, el akarjuk érni, hogy a politikai figyelem a Nyugat-Balkánra is legalább annyira irányuljon, mint a keleti szomszédainkra.
Versenyképesség terén Európa számos mutató szerint komoly lemaradásban van más globális szereplőkhöz, így Ázsiához képest is. Melyek ennek a fő okai?
Van egyrészt egy strukturális probléma. Korábban biztosítva voltak az olcsó energiahordozók és nyersanyagok, a globális piac – tehát az európai termékek elhelyezése –, valamint a nyugati és keleti technológiák összekapcsolódása. Az európai prosperitás titka a nyitottság, a konnektivitás, az együttműködés és a szabályokon alapuló globális kereskedelmi és finanszírozási rendszer. Az Európai Unió intézményei és néhány tagállama az orosz-ukrán háború miatt azt a döntést hozta, hogy ennek a versenyképességi modellnek az alappilléreit elmozdítja anélkül, hogy a helyükre újakat találtak volna. Ezenkívül az európai szabályozás időnként elviselhetetlen adminisztratív terhet ró a gazdasági szereplőkre, különösen a kis- és középvállalkozásokra. Komoly hiányosságnak látom azt is, hogy tisztázatlan, van-e szükség egyáltalán európai iparpolitikára, és ha igen, hogyan nézzen ki. Az európai intézményeknek, különösen a Bizottságnak a szabályozási ösztöne azt diktálja, hogy ez az európai iparpolitika nagy európai tervgazdálkodás kialakulásához vezessen. Ezzel kapcsolatban Magyarországnak és a régiónknak vannak már tapasztalatai, hogy ez hova vezet – versenyképes európai gazdasághoz semmiképpen sem. A versenyképességet rontja az is, hogy a kelet-közép-európai régiót, ami az utóbbi évtizedben a legmagasabb gazdasági növekedést produkálta, nem Európa növekedési motorjaként használják, hanem szisztematikusan igyekeznek visszafogni.
A korábban említett pilléreket üti ki a kockázatmentesítés politikája, a de-risking is. Erről mi a magyar álláspont?
A hagyományos globalizációs elképzeléseknek az volt az egyik mozgatórugója, ha a gazdasági szereplők között kölcsönös függőség alakul ki, akkor ez ki fogja zárni, hogy köztük valódi, éles konfliktus alakuljon ki. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben azt látjuk, hogy az interdependencia konfliktusgerjesztő is lehet, ezért merült fel, hogy érdemes a kölcsönös függőséget bizonyos területeken felszámolni, vagy észszerű szintre csökkenteni. Mi abból indulunk ki, hogy a meghatározó gazdasági szereplők közötti közvetlen, forró konfliktus elkerülhető, és ez elemi érdekünk. Ennek megfelelően a kockázatmentesítést is észszerű szintre kell szorítani.
Mit tud tenni a magyar elnökség?
Olyan konszenzus kialakításában vagyunk érdekeltek, amely egyrészt nem valamelyik gazdasági szereplő ellen irányul, hanem az európai gazdasági érdekek, a stratégiai autonómia szélesítését szolgálja, másrészt pedig részletes és objektív hatásvizsgálatok alapján feltérképezzük annak a hatását az európai gazdaságra és az ellátási láncokra.
Milyen lenne az ideális EU-Kína-viszony?
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt nem kell feltalálnunk, mert az EU egyes stratégiai dokumentumaiban le van írva. A Stratégiai Iránytű szerint Kína az Európai Unió számára egyrészt globális partner, másrészt gazdasági versenytárs, harmadrészt pedig rendszerszintű rivális. A globális partner megjelölést talán nem kell hosszan magyarázni. Vannak olyan kihívások, amelyeket az Európai Unió a Kínával fenntartott partnerség nélkül egész egyszerűen nem tud kezelni, ilyenek a klímaváltozással kapcsolatos fellépéseink, de például a terrorizmus elleni küzdelem is. A jelenlegi rendszerben az ellátási láncok olyan szinten összekapcsolódtak, hogy a gazdasági versenytárs fogalmát sem zéró összegű játszmaként kell elképzelni, ahol az európai gazdasági szereplők sikere szükségszerűen a kínai gazdasági szereplők visszaszorulását eredményezné vagy fordítva. A komplex ellátási láncokban, különösen a legmodernebb technológiákban a kínai és az európai gazdasági szereplők együttműködnek, egymásra vannak utalva.
Mit jelent a rendszerszintű rivális?
Kínának egyértelműen nem célja, hogy a saját társadalmi, gazdasági, politikai rendszerét kivetítse a világ többi részére és terjessze. Ez az Európai Unió részéről ennyire egyértelműen nem mondható el. Kína viszont a globális biztonságpolitikai, kereskedelmi, monetáris rendszernek az alternatíváját kívánja felmutatni. Ha elfogadjuk, hogy egy amerikai-kínai kétpólusú világrendben létezünk, az összes többi entitásnak valamelyik pólushoz kell szatellitként csatlakoznia. Én azonban abban hiszek, hogy az Európai Unió egy többpólusú világrendben önálló stratégiai pólust tud képezni, lehet autonóm pozíciója, és ennek a meghatározásakor valamennyi globális szereplő szempontjaira tekintettel kell lenni, de ezt a saját érdekeink és értékeink alapján kell mérlegelni.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég arról beszélt, hogy az elnökség alatt újra kell indítani a szabadkereskedelmi tárgyalásokat Malajziával. Mi ennek a módja, és milyen országokkal van folyamatban hasonló egyeztetés?
Ez kizárólagos uniós hatáskör, tehát Európai Bizottságnak van meghatározó szerepe, de a soros elnökség is érhet el előrelépést. A kétoldalú kapcsolatrendszereken keresztül igyekszik kedvező politikai klímát teremteni, a tanácsi munkacsoportokban napirenden tudja tartani a kérdést, tudja azonosítani a leküzdendő akadályokat. Malajzia esetében a tárgyalások folytatására irányuló szándék mind az Európai Unió, mind Malajzia részéről fennáll. A magyar elnökség számára, ami az uniós kereskedelempolitikát illeti, az ASEAN-országok meghatározó jelentőséggel bírnak. Az Egyesült Államok és Kína közötti bonyolult és feszült kereskedelempolitikai konfliktusok vizein nagyon jól navigálnak, és egy olyan helyet vívtak ki maguknak, hogy mind Kína, mind az Egyesült Államok és így az Európai Unió számára is megkerülhetetlen partnerré váltak. A magyar elnökség alatt reményeink szerint folytatódnak majd a Thaifölddel megkezdett szabadkereskedelmi tárgyalások, sor kerülhet az első tárgyalási fordulóra a Fülöp-szigetekkel, és abban bízunk, hogy akár lezárásig lehet vinni az Indonéziával folytatott tárgyalásokat is.
A szerző az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
