A parlamentarizmus fejlesztését célzó üzbegisztáni reformok három szakaszra oszthatók.
A reformok első szakasza (1991-2004) a közigazgatás rendszerének kialakítására, a hatalmi ágak szétválasztására épülő nemzeti államiság alapjainak átadására, az államépítés és a közigazgatás reformjainak jogi keretének megteremtésére, a demokratikus választási rendszer kialakítására és a többpártrendszer megszervezésére összpontosított. A független ország alkotmánya (1992. december 8.) legitim demokratikus elveket állapított meg az állam és a társadalom fejlődésére vonatkozóan, és alkalmazta a hatalommegosztás elvének normáit (11. cikk).
A második szakasz a 2005-2016 közötti éveket öleli fel, amikor az országban létrejött a kétkamarás parlament, és a közigazgatásban következetesen bevezették a demokratikus elveket. Az állandó parlament elengedhetetlen a jogállamiság biztosításához. A 2003-as népszavazáson elfogadott alkotmánymódosításokkal összhangban a kétkamarás parlament kormányalakítási és ellenőrzési jogköre kibővült. Az elnök hatáskörének egy része, mint például az állami szervek, az igazságszolgáltatás és a különleges szolgálatok, a diplomáciai és egyéb külképviseletek, valamint a nemzetközi szervezetek vezetőinek kinevezése, jóváhagyása és felmentése, a szenátusra szállt át.
A 2016-ban kezdődő harmadik szakasz a demokratikus reformok elmélyítését, a parlament és a politikai pártok szerepének megerősítését célzó feladatok végrehajtását írja elő az ország modernizálásában, valamint a nyilvános ellenőrzési mechanizmusok alkalmazását célozza meg.
A tartós reformok minden szakaszban rendszerszintű változásokat hajtottak végre a törvényhozó hatalomban Üzbegisztánban, figyelembe véve a valós történelmi körülményeket, és a politikai rendszer megfelelő fejlettségi szintjét. A reformok minden egyes szakasza azt mutatta, hogy Üzbegisztánban kiegyensúlyozott államigazgatási rendszer jön létre, amelynek célja a demokratikus intézmények hatékonyságának növelése, és a fejlett civil társadalom kialakulásának biztosítása.