Fotó: AFP/The Yomiuri Shimbun/Kaname Yoneyama
Scheffer Joakim
15/12/2025 23:00
Takaicsi Szanae hivatalba lépése mérföldkő a japán politikában, ugyanakkor nem teljesen előkép nélküli jelenség. Hidasi Judit, a Budapest Gazdaságtudományi Egyetem professzora lapunk megkeresésére rámutatott, hogy a női politikai vezetők megjelenése – Koike Yuriko tokiói kormányzó példáján keresztül – már korábban is jelezte: a japán társadalom képes elfogadni a hagyományos mintáktól eltérő szerepfelfogást. A professzor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a miniszterelnöki posztot jellemzően politikai dinasztiák tagjai töltik be, és bár Takaicsi nem tartozik közéjük, politikai értelemben Abe Sinzó „neveltjeként és örököseként” mégis szervesen kapcsolódik a hagyományos hatalmi struktúrához.
A 2025-ös LDP-elnökválasztásban Hidasi szerint nem kompetenciakérdés, hanem meggyőzőerő döntött, és ebben Takaicsi bizonyult a legerősebbnek. A professzor úgy vélte, hogy a politikus dinamizmusa, több évtizedes kormányzati tapasztalata és határozott vezetői stílusa – melyet Margaret Thatcherhez hasonlított – jól illeszkedik a jelenlegi biztonságpolitikai környezet kihívásaihoz. Hogy hozhat-e Takaicsi megválasztása mélyebb változásokat az alapvetően merev japán politikai rendszerben, egyelőre kérdéses. Ahogyan arra Hidasi Judit is felhívta a figyelmet, a merevség elsősorban a döntéshozatali kultúrából ered. Mint fogalmazott, a többlépcsős előzetes egyeztetések lassítják a politikai folyamatokat, ugyanakkor a meghozott döntések végrehajtása jellemzően hatékony. A professzor szerint ebben várható változás, mivel Takaicsi személyisége „kőkemény, konfliktusvállaló” karaktert mutat, aki a szakpolitikai területek széles skáláján szerzett tapasztalatot.
A változásokkal teli nemzetközi rend kihívásaihoz igazodó külpolitikai irányváltás már Takaicsi beiktatását követő hetekben érezhetővé vált. Hidasi felidézte, hogy a miniszterelnök nem zárta ki a katonai válaszlépéseket egy esetleges kínai támadás esetén Tajvan ellen, amit Peking élesen bírált. Ez a japán–kínai viszony további romlását vetítheti előre. A professzor hozzátette, hogy az Egyesült Államokkal fenntartott biztonsági partnerség elmélyítésére már az első sajtótájékoztatón ígéretet tett, és egyértelművé tette, hogy Japán aktívan kíván hozzájárulni a „szabad és nyílt Indo-csendes-óceáni térség” fenntartásához. A védelmi kiadások gyorsított emelését és a Trump-adminisztrációval kötött új kereskedelmi megállapodás végrehajtását a professzor olyan lépésekként értékelte, amelyek hosszú távon is meghatározhatják Japán stratégiai mozgásterét. Emellett Dél-Koreával is a pragmatikusabb együttműködés felé mutat a kapcsolat, amely hozzájárulhat a regionális stabilitáshoz – különösen az észak-koreai fenyegetés fényében.
A magyar olvasó számára különösen releváns kérdés, miként alakulhatnak a japán–magyar gazdasági kapcsolatok. A szakértő emlékeztetett, hogy Japán volt az első kelet-ázsiai állam, amely a rendszerváltás után jelentős beruházásokat hozott Magyarországra. Ma már mintegy 180 japán vállalat működik hazánkban, jelenlétük pedig az autóipartól a feldolgozóiparig számos ágazatot érint. Hidasi szerint a további együttműködés elsősorban nem politikai, hanem piaci alapon dől el, és az MI-alapú technológiák rohamos térnyerése olyan terület, ahol Magyarország „innovatív potenciálja” komoly vonzerőt jelenthet a japán befektetők számára.
A legnagyobb strukturális kihívást továbbra is Japán demográfiai válsága jelenti. Hidasi szerint az évi mintegy félmilliós népességcsökkenés hosszabb távon veszélyezteti a társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot. A külföldi munkaerő bevonása politikailag és társadalmilag sem lehetséges, ezért a kormány csak a családpolitikai eszközök bővítésével tud érdemben fellépni. A professzor felidézte, hogy a korábbi Abe-kormány adminisztratív intézkedései – adózási könnyítések, gyermekgondozási kedvezmények – most ismét előtérbe kerülnek, de hangsúlyozta, hogy ezek hatása csak hosszú távon érvényesülhet.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
