Fotó: iStock
Tengölics Zsófia Márta
11/03/2025 22:00
Felmerül azonban a kérdés, hogy az ázsiai agrártársadalmakban is szembesültek-e hasonló nehézségekkel. A kérdést legkönnyebben azzal válaszolhatjuk meg, hogy áttekintjük, mennyire számít (és számított) meghatározó gazdasági ágnak az agrárium a vizsgált térségekben. Japán esetét tekintve például a 19. században egy virágzó agrártársadalmat figyelhettünk meg, amely a teljes népesség nagyjából 85 százalékát foglalkoztatta.
Mára ezzel szemben, a munkaerőhiányt és az elöregedő gazdatársadalmat az egyik megoldandó feladatként tartja számon a japán kormány. Az agráriumban foglalkoztatottak alacsony száma az önfenntartás, és az élelmiszerellátás szuverenitási kérdését is veszélyezteti, amelynek köszönhetően Japán jelentősen kitetté vált az élelmiszerimportnak.
Szintén egy importra szoruló államot vizsgálat alá vonva, Dél-Korea kapcsán az állapítható meg, hogy egy feudális agrártársadalomból indulva mára egy óriási technológiai fejlődésen átmenő, szinte jövőbeli országról beszélünk, amelyben a mezőgazdasági termelés drasztikus csökkenése figyelhető meg. A társadalmi átalakulásnak köszönhetően a vidéki és városi térségekben élők jövedelmi viszonyai között jelentős különbségek alakultak ki.
Önellátás tekintetében kivételes példának számít Kína, ahol a népességrobbanást követően mára sikerült meghatározni azokat a mezőgazdasági termékeket, amelyeknél importra van szüksége az államnak. Fontos azonban leszögezni, hogy ezek nem az alapvető élelmiszerek kategóriájába tartoznak. Ha gazdasági mutatók szerint tekintjük át, a mezőgazdaság nagyjából 7 százalékát teszi ki Kína GDP-jének, ami a gyors urbanizációnak is köszönhető. Az egyenlőtlenségeket áthidalandó, a kínai állam egyre nagyobb politikai figyelmet biztosít azon fiatalok számára, akik a gazdálkodást választják hivatásukként, ezáltal támogatva a vidéki élet újjáélesztését. Az állam azonban nem csak a vidéki térségek kiüresedése miatt néz szembe nehézségekkel, hanem a termőterületek elhelyezkedése miatt is, ami a jövőben nagyobb importkitettséget vonhat maga után, ebben a magyar-kínai export kapcsolatok akár tovább is erősödhetnek.
Az elnéptelenedő vidék és az idősödő agrártársadalom természetesen nem európai sajátosság, ezért arra kell törekednie a jogalkotóknak és különösen az agráriumért felelős politikusoknak, hogy közös megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek Eurázsia-szerte alkalmazhatók lehetnek. Magyarország ebből a szempontból mintával járhat elöl a gazdaságátadási gyakorlat megteremtésével. A precíziós mezőgazdaság meghonosítása ezen térségben pedig már csak hab lenne a képzeletbeli tortán...
Ez a cikk az Eurázsia 2025. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek.