Fotó: iStock
Révai-Bere Norbert
16/12/2025 21:37
Jelen cikk címe provokatívnak tűnhet, különösen annak időbeli jelentésére fókuszálva, a megfogalmazás azonban földrajzi, történelmi és kulturális értelemben minden tekintetben helytálló. Hűen tükrözi ráadásul a georgiai társadalom megkérdőjelezhetetlen európai identitását és megélt érzelmi kötődését Európához. Politikai értelemben mindazonáltal valóban kétértelmű a kijelentés, figyelemmel az elmúlt években rendre demokráciadeficittel küzdő, egyes véleményformálók által már hibrid rezsimként, sőt autokrata vezetés alatt álló államnak leírt Georgia európai megítélésére, az európai politikusok egy részének az ország vezetésével szemben jobb esetben is tartózkodó, de leginkább élesen elítélő nyilatkozataira.
Valóság a nyugati véleménybuborékon túl
A valóság azért természetesen jóval árnyaltabb. Az elmúlt sűrű évek georgiai választásait, politikai történéseit övező dilemmákban a georgiai társadalom tényleges megosztottsága jelenik meg egyfelől a kormánypárt valós, noha mértékében vitatott támogatottságában, másfelől az ellenzéki politikai erők és aktivisták látványos – társadalmi támogatottságuknál olykor jóval hangosabb –, sokszor erőszakos megmozdulásokkal kísért tiltakozásaiban.
Georgiát egykor posztszovjet sikertörténetnek tekintették a 2003-as „rózsás forradalmat” követő reform korszak nyomán. Úgy tűnt, Georgia – egyre szorosabb kapcsolatot építve a Nyugattal – megérkezett a demokratikus közösség családjába. A társadalom reményteli volt az ország jövőjével és az EU-csatlakozás – de legalábbis az Európához közeledés – kilátásaival kapcsolatban. 2020 előtt a rendszerint megtartott választásokat többnyire szabadnak és tisztességesnek tekintették, a korrupció szintje pedig jelentősen csökkent. Aztán egyszer csak valami megváltozott az ország s leginkább a vezető kormánypárt megítélésben.
A közel másfél évtizede kormányzó Georgiai Álom pártot az elmúlt években egyre inkább oroszbarátsággal és a demokratikus keretek aláásásával vádolják, mindenekelőtt az EU és az Egyesült Államok korábbi demokrata adminisztrációja részéről. Bírálói szerint Georgia mára teljesen autoriter irányba fordult.
Megszaporodtak az ellenzéki vezetőkkel szembeni vádemelések, jellemzően a külföldi finanszírozás előírt deklarálásának elmulasztása vagy az erőszakos kormányellenes megmozdulásokban való részvétel miatt. A legfőbb töréspontot a civil szervezetek finanszírozásának nyilvánosságáról a 2024-es választások előtt elfogadott, orosz ihletésűnek mondott ún. külföldi ügynöktörvény jelenti, amelynek nyomán az EU befagyasztotta a Georgiának megítélt támogatásokat, és felfüggesztette a tagjelölti státuszával megindult tárgyalásokat.
Mindezzel együtt a 2024. októberi parlamenti és az azt követő decemberi államfőválasztás, majd idén ősszel – az ellenzéki pártok egy része által bojkottált – önkormányzati választások a Georgiai Álom elsöprő győzelmét és megerősödését hozták. A párt már 2012-es alapításának évében is sikerrel szerepelt a parlamenti választáson, meglepetésre legyőzve a Szaakasvili elnökhöz köthető, évtizede kormányzó jobbközép Egyesült Nemzeti Mozgalmat, azóta négy egymást követő választáson megerősített abszolút többséget szerezve.
Tagadhatatlan, a Georgiai Álom – a budapesti konzervatív CPAC rendezvényeken rendszeres meghívottként részt vevő – Irakli Kobakhidze miniszterelnök vezetése alatt egyre inkább megszilárdítja és kiterjeszti hatalmát. A demokratikus keretrendszer átrendezését az Európai Unió részéről éles tiltakozások kísérik, brüsszeli értékelés szerint Georgia mára messzebb van a Nyugattól, mint bármikor posztszovjet történelmében. Az Európai Bizottság szerint nincs megfelelő politikai elkötelezettség az integrációs folyamat mellett. Az Európai Parlament tavaly novemberi állásfoglalása ezért felszólít a georgiai kormánnyal és parlamenttel való kapcsolattartás korlátozására, miközben a kormányellenes megmozdulások tekintetében az EU egyértelműen kiáll az ellenzéki tüntetők mellett.
Párhuzamos valóságok
Georgiában ugyanakkor a leghevesebb politikai viták során is mindig politikai konszenzus volt az ország európai orientációjáról. Nem is lehet ez másként, hiszen minden vonatkozó fölmérés alátámasztja a georgiaiak döntő többségének elkötelezettségét az európai integráció mellett. Ezért is tűnik kockázatosnak Kobakhidze miniszterelnök – komoly tiltakozásokat generáló – döntése Georgia EU-csatlakozási tárgyalásainak 2028-ig történő felfüggesztéséről az EU „zsarolásnak és manipulációnak” minősített megnyilatkozásai miatt. Kobakhidze utóbb azért megerősítette, Georgia EU-tagság felé vezető útja „stabil és visszafordíthatatlan”, Tbiliszi 2030-ra kitűzött célja, hogy csatlakozzon az unióhoz, „reális és elérhető”. Noha a Georgiai Álom legszívesebben csak egy konzervatívabb, „orbánosabb” EU-hoz csatlakozna, Georgia az EU-integráción túl nem gondolkozik más alternatívában.
A két fél mégis mintha párhuzamos valóságokban élve elbeszélne egymás mellett. A Wroclawi Egyetem Európai Parlamentben ősszel bemutatott független kutatása mindenesetre visszaigazolta, a georgiai társadalom meghatározó többsége szerint Georgia helye az EU-ban van. A lakosság összességében pozitívan tekint az EU-ra, amelytől elsősorban gazdasági felemelkedést várnak, a csatlakozás a többség szerint javítana a politikai, jogállamisági és társadalmi helyzeten. Az EU-t az egyetlen igazi külső biztonsági garanciának tekintik.
Beszédes, hogy az EU-tagság fő akadályának az ellenzéki erők és NGO-k elitizálódását; az igazságszolgáltatás átpolitizáltságát; a nepotizmust; korrupciót és a széles körű dezinformációt tekintik. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek többsége szerint az ellenzéknek nincs valós társadalmi támogatottsága és legitimitása, s a belpolitikai válság erősíti a szélsőségek befolyását. A kormánypártot támogatók leginkább azzal indokolták álláspontjukat, hogy sikerült – Ukrajnával szemben – elkerülni a háborút. A többség ezzel együtt a legfontosabb feladatnak a gazdasági fejlődést és a társadalmi jólét növelését tartja.
Erőteljes növekedés, pragmatikus kormányzás
Ezek az utóbbi gondolatok vezetnek talán leginkább a Georgiai Álom több választáson megerősített társadalmi támogatottságának megértéséhez. Az ország az elmúlt években kivételes gazdasági növekedést és fejlődést produkált. Noha számos probléma továbbra is megoldásra vár, a külső hatásokra változatlanul érzékeny Georgiában a fejlődés kézzelfogható: akár a főváros látványos új felhőkarcolóit nézve, akár a meggyőző gazdasági eredményeket vizsgálva. A befektetők növekvő érdeklődéssel fordulnak a stabil és vonzó gazdaságpolitikai környezetet kínáló, az Ázsia és Európa között (újjá)épülő konnektivitás és dinamikusan bővülő infrastrukturális hálózat fejlesztéseinek stratégiai (selyem)útján fekvő ország felé. Olyan óriási projektekkel, mint a Black Sea Submarine Cable és a – jelentős kínai részvétellel fejlesztett – Batumi Seaport. Kobakhidze miniszterelnök, miközben politikai ellenfeleit bírálja, akiknek „nincs a konfrontáción túlmutató jövőképük, csak megpróbálják a demokratikus folyamatot a destabilizáció eszközévé alakítani”, nem is mulasztja el kiemelni, hogy Georgia a tágabb európai szomszédság egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává vált.
Georgiában – ha a fejlett Nyugattól még továbbra is elmaradva – határozottan jobban élnek évről évre, ráadásul elkerülve a nagy orosz szomszéddal eddig csak területi veszteségeket hozó – a szomszédos Ukrajna példáján akár teljes összeomlással járó – katonai konfliktust. Ezeket az eredményeket pedig a Georgiai Álom kormányzásának tulajdonítják, amelynek legfőbb választási ígérete a jóléti kiadások növelése s az euroatlanti integráció folytatása mellett az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok normalizálása.
Az Európai Unió egyes politikusai részéről Georgiával szemben fenntartott nyomásgyakorlás mindazonáltal valós akadály az ország európai integrációja tekintetében, amely hosszabb távon elidegenítheti az Európa-párti, évszázados történelmi európai identitással s az Európához tartozás politikai szekértáborokon átívelő érzelmi kötődésével rendelkező georgiai közvéleményt. A politikai vezetéssel szemben megfogalmazott kritikák tekintetében ráadásul jól láthatóak a politikai motivációk, mára sajnos „EU-konform” módon illeszkedve az európai politika állandósuló kettős mércéjének visszásságai közé. Ezzel szemben az EU integrációs és morális felelőssége, de a valós európai gazdasági és politikai érdekek is megkövetelnék annak elősegítését, hogy a georgiai álom európai álommá válhasson.
A szerző külpolitikai szakértő, diplomata.