A magyar kormány szerint a vasárnapi EP-választás tétje a háború vagy béke. Várható-e olyan változás a választások után, amitől az EU külpolitikája Ukrajna felfegyverzésétől és anyagi támogatásától a béketárgyalások szorgalmazása felé fordulhat?
A háború kezdete óta az Egyesült Államok az európaiakat az amerikai katonai támogatástól függő háborús útra tereli, ugyanakkor az ukrajnai helyzet egyre bizonytalanabb és bizonytalanabb kimenetelű. Míg az európai elit boldogan lépett Amerika nyomdokaiba Ukrajna felfegyverzésében és finanszírozásában, és nem sokat törődött a következményekkel, addig az európai polgárok összességében a konfliktus tárgyalásos rendezését támogatják. Az európai parlamenti választások után jobbra tolódás várható, ami végre kritikusabb vitákat jelenthet az EU külpolitikájáról és a háború pragmatikusabb megközelítését. Az európaiak azonban csak akkor lesznek képesek eltérni a transzatlanti konszenzustól, ha az európai politika valódi átalakulása következik be: nagyobb stratégiai autonómia, kevesebb függés a külföldi támogatástól, és egy erős, pragmatikus vezetés megjelenése, amely az európai érdekeket helyezi előtérbe. A jobboldali pártoknak össze kell fogniuk, hogy a választások után egy olyan Európát alakítsanak ki, amely megfelel ennek a jövőképnek.
Hogyan jellemezné a jelenlegi uniós intézmények viszonyát a magyar konnektivitás stratégiához? Hogyan segíti, illetve akadályozza politikájuk ezt a törekvést?
Az uniós intézmények politikája nem csak a magyar konnektivitási stratégiával ellentétes, - amely a lehető legnagyobb mértékben igyekszik bővíteni a kapcsolatokat más országokkal -, hanem a saját érdekeivel is. A Bizottság az utóbbi időben megpróbálkozott a Kínával szemeni kockázatmentesítéssel, és számos vizsgálatot indított kínai cégek ellen, legutóbb a kínai orvostechnikai eszközgyártók és a TikTok ellen. Magyarország eközben óriási előnyökre tett szert a Kínával való kapcsolatából. Az EU jövőjét is úgy látja, hogy az uniónak a pragmatikus konnektivitás elvét kell követnie, hogy erősebbé váljon, és kulcsszerepet játsszon a világban. Európa nem korlátozhatja az ide vezető vezető utat. Az EU-nak sürgősen markánsabb szerepet kell vállalnia a kialakulóban lévő multipoláris világrendben, és kihasználnia egyedülálló helyzetét a világban, ahelyett, hogy a blokkok és ideológiai alapú összefogások kialakítását támogatná.
A közelmúltban több közel-keleti, közép-ázsiai és kelet-ázsiai országba is ellátogatott. Hogyan látják az Európai Unió világpolitikai szerepét és benne Magyarországot? Mi érdekelte őket tárgyalópartnereit a leginkább?
Európa megítélésében sok sajátosság van, ezért maradjunk néhány általános tendenciánál, amelyek a nyugati szellemi buborékon kívülről láthatóak és nyilvánvalóak. A Nyugaton kívüli országok egyre inkább újraértékelik külpolitikájuk és nemzetközi kapcsolataik minden egyes aspektusát - a régi rutinok már nem túl hasznosak. Ezért a nemzetközi színtéren a különállás minden jele lenyűgöző és érdekes. Ilyen Magyarország esete is. Miért éppen Budapestet választotta a kínai elnök Párizs mellett egyetlen uniós célpontként? Miért tudott Magyarország a migrációval és az ukrajnai háborúval kapcsolatban is markáns álláspontot képviselni? Általánosságban elmondható, hogy nagy érdeklődés övezi a magyar konnektivitási stratégiát - hiszen sok ország követ hasonló megközelítést -, valamint a közelgő magyar EU-elnökséget és Magyarország Európáról alkotott elképzeléseit. Európa nemzetközi szerepe fontos, de ahogy csökken a gazdasági szerepe, úgy csökken az a képessége is, hogy saját stratégiai irányt szabjon. Európának egyértelműen alapvető stratégiaváltásra van szüksége. Magyarországot eközben hídként ismerik el Kelet és Nyugat között, és ezt a szerepét számos közel-keleti, közép-ázsiai és kelet-ázsiai ország értékeli. Partnereink szerte a világon azt látják, hogy egy erősebb, virágzóbb Európát próbálunk építeni, részben az ország konnektivitási stratégiája révén, amely a lehető legtöbb országgal való kapcsolatok ápolására összpontosít.
Mi szükséges ahhoz, hogy Európa erős, független pólus legyen az új többpólusú világrendben?
Az első dolog, amire szükség van, hogy Európa felismerje ezt a helyzetet, és hogy stratégiára van szükség! Mindenekelőtt, ami hiányzik Európából, az egy stratégiai terv. A döntéseket reaktív módon hozzák meg és hajtják végre, a realista gondolkodást ideológiai vagy vélt erkölcsi okok helyettesítik. Rengeteg és rengeteg terv születik, igen, de nem a stratégiai logika szerint. Ennek megfelelően az európai külpolitika kiszerveződött a biztonsági szolgáltatójához, miközben olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely nem racionális a világ egy rendkívül nyitott, összekapcsolt része számára. Ahhoz, hogy az új világrendben erős, független pólussá váljon, Európának bővítenie kell gazdasági nyitottságát és elmélyítenie diplomáciai partnerségeit, meg kell erősítenie védelmi és ipari képességeit, a bővítés révén új energiákat kell bevonnia az Unióba, és aktívan artikulálnia kell az európaiak érdekeit a globális színtéren. Mindez nem lehetséges olyan vezetői réteg nélkül, amely elismeri a nemzetek, a hagyományos értékek és a hazaszeretet értékét - más szóval, amely hajlandó Európa valódi építőköveire, a nemzetekre építeni.
