Már 1955-ben Bandungban összeültek a volt gyarmatosított országok, hogy ezt megvitassák. Létre is hozták az „el nem kötelezett” országok csoportját, amelyre manapság a „globális Délként” hivatkoznak.
Egyes ázsiai országok megerősödésével újabb nemzetközi szervezetek jöttek létre, amelyekben – jelenleg még – nem vesznek részt a nyugati világ országai. Ilyen a 2001- ben megalakult Sanghaji Együttműködési Szervezet, amit Kína, Oroszország és négy közép-ázsiai ország hozott létre, de azóta már több más ország is csatlakozott. Vagy ilyen a 2009-ben alapított BRICS, amely a kezdeti négy országból – Kína, India, Oroszország és Brazília – immáron 10 tagúra nőtt és további országok jelentkezéséről tárgyalnak. Ugyanígy fontos kiemelni a folyamatosan bővülő Türk Államok Szervezetét is. De akár a már több mint 150 országot tömörítő Övezet és Út kínai kezdeményezést is említhetjük.
Ami ezekben az új nemzetközi szervezetekben közös, hogy a Nyugat által felállított világrendet meg akarják reformálni, és azon belül is a legfontosabb üzenetük, hogy elvetik a hegemón uralmat, a békés együttélésre, a kölcsönös tiszteletre és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre helyezik a hangsúlyt. Ezzel egy többpólusú világrendet akarnak megteremteni, amelyben nem egy civilizáció kényszeríti rá a többi, különböző kultúrájú országra a saját gondolatiságát, hanem – mivel minden pólus más civilizációba tartozik – a civilizációk a nyugati civilizáció elnyomása elleni lázadással egy békés, civilizációk közötti harmonikus világot teremtenének meg. Hogy ez megvalósítható vagy sem, a jövő zenéje, de az mindenképpen figyelemfelkeltő, hogy a fentebb említett nemzetközi szervezetek iránt egyre nagyobb az érdeklődés és egyre többen jelentik be csatlakozási szándékukat.
Reméljük, a nyugati világ előbb-utóbb kinövi a birodalmi gondolkodását, elfogadja az unipoláris világrend végét, és az ellenkezés helyett együttműködő partnerként vesz részt az új világrend kialakításában, hogy megfelelően tudja pozicionálni magát az új Eurázsia-korszakban.