Fotó: AFP/Mauro Pimentel
Kiss Lóránt
06/10/2025 22:00
A nemzetközi porondon egy új hatalmi központ van felemelkedőben: a BRICS. Eredetileg Brazília, Oroszország, India és Kína gazdasági együttműködéseként indult 2009-ben, mára egy olyan globális szövetséggé nőtte ki magát, amely a nyugati vezetésű világrend alternatíváját kívánja felépíteni. A 2024–25-ös bővítési hullámmal – Egyiptom, Etiópia, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia csatlakozásával – a ma már BRICS+ néven emlegetett csoport a világ népességének közel felét tömöríti, gazdasági ereje pedig (vásárlóerő-paritáson mérve) már most meghaladja a G7-országokét. Ami egykor egy kísérleti együttműködés volt, mára a nemzetközi diplomácia megkerülhetetlen tényezőjévé érett.
A szövetség tagjait egy közös történelmi tapasztalat köti össze: a dolláralapú pénzügyi rendszertől való függés. Mivel a nemzetközi tranzakciók elszámolása évtizedek óta dollárban történik, a fejlődő országok arra kényszerülnek, hogy hatalmas és költséges dollártartalékokat halmozzanak fel. A BRICS+-országok egyik fontos célja, hogy csökkentsék a nemzetközi pénzügyi rendszer dollárfüggőségét, és az egymás közötti tranzakciókban növeljék a helyi valutákban való elszámolás arányát, enyhítve a dollártartalékok felhalmozásának költségét a fejlődő országok számára. Ezzel összhangban a BRICS+-országok bankjainak nemzetközi követeléseiben a dollár aránya 66,6-ról 54,9 százalékra csökkent, míg a tagországok valutáiban denominált követelés aránya 9,3-ról 15,4 százalékra emelkedett 2016 és a 2024 harmadik negyedéve között. A BRICS+-tagok nemzetközi adósságkibocsátásában is csökkent a dollár aránya 2000 és 2024 harmadik negyedéve között 81,1-ről 75,4 százalékra, míg a tagállami valutákban denominált adósságkibocsátás ugyanezen időszakban 2,9 százalékról 10,8 százalékra növekedett.
Számos olyan, a BRICS+-tagok részvételével működő kísérlet létezik, amely egy dollártól kevésbé függő fizetési infrastruktúra kiépítését célozza. Ezek közös tulajdonsága, hogy a levelezőbanki hálózatokat és a SWIFT üzenetküldő rendszert megkerülve közvetlenül a BRICS+-országok bankjai közötti fizetési kapcsolatok kialakítását célozzák. A BRICS Pay a tervek szerint megosztott főkönyvi technológián alapul, és digitális tárcákon keresztül hozzáférhető a felhasználók számára, az mBridge pedig egy, a kínai, a thai, az egyesült arab emírségekbeli, a hongkongi és a szaúdi jegybankok által üzemeltetett, a levelezőbankok helyett a jegybankok által közvetített tranzakciókat lehetővé tevő infrastruktúra.
E rendszerek sikere egyetlen dolgon múlik: a bizalmon. A tagállamoknak meg kell bízniuk egymás pénzügyi intézményeiben és valutáik értékállóságában – ez pedig a gazdasági realitások mellett komoly politikai kihívás.
És itt lép a képbe az arany. A BRICS+ pénzügyi rendszerébe vetett bizalom megalapozásában a nemesfém kulcsszerepet játszhat. A tagországok 2008 és 2021 óta 6,6 ezer tonnával növelték az aranytartalékukat, ezzel meghaladva a globális 5,5 ezer tonnás átlagot. Ennek eredményeként a BRICS+-országok az összes aranytartalék 22 százalékával rendelkeznek, azonban jegybankjaik tartalékeszközei között az arany aránya csak 10 százalék, ami elmarad a 20 százalékos globális átlagtól. Az aranytartalék bővítésének a jövőben az aranykitermelés kapacitásbeli korlátai szabhatnak gátat. A trend azonban egyértelmű: Oroszország a BRICS+-országok számára Moszkvában, Kína a világ vezető aranykitermelőjeként a nemzetközi befektetők számára Hongkongban hoz létre aranytőzsdét. Ez biztosítaná a BRICS+-valuták, illetve a jüan növekedését a tranzakciók elszámolásában, illetve egybevág Pozsár Zoltán Bretton Woods III koncepciójával, amelynek értelmében a nyugati pénzügyi rendszer által elszigetelt országok nyersanyagai iránti kereslet a helyi fizetőeszközök (különösen a jüan) felemelkedését hozhatják el.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. októberi számában jelent meg.
