Az indiai Lalit Kumar Upadhyay és a spanyol Marc Vizcaino a 2024-es olimpián FOTÓ: AFP / ARUN SANKAR
Tomka Tivadar
01/04/2025 22:00
A gyeplabda modern kori bölcsője Nagy-Britannia volt. A 18. század végén és a 19. század elején az angolok dolgozták ki a pontos szabályrendszerét az akkor még nemes egyszerűséggel „hokie”-nak nevezett sportnak. A gyeplabda elődjét már 4000 esztendővel ezelőtt, az ókori Egyiptomban is űzték, igaz, akkor még igencsak durva formájában: a játékosok az ütőkkel ekkor még nemcsak a labdát, de egymást is üthették a győzelem érdekében.
Egyszerű, de nagyszerű
Az 1800-as években a sportág finomhangolását követően Nagy-Britanniában gyorsan népszerű lett, olyannyira, hogy az oktatásban már iskolai játékként vezették be a nebulóknak. Így jutott el a gyeplabda a brit uralom alatt álló indiai hadseregbe, ahol egy csapásra lenyűgözte a helyieket. A nagy telkek, hatalmas terek adottak voltak az ázsiai országban, a gyeplabdához szükséges felszerelések egyszerű jellege pedig hamar hódító útjára indította a sportágat a gyerekek és fiatalok körében.
1855-ben Kalkuttában (mai nevén Kolkata) megalakult az első hivatalos klub, bár a szövetség létrejöttére 70 évet kellett várni, csakúgy, mint India első nemzetközi szereplésére.
Az indiai aranygeneráció
Mint minden sportágban, a gyeplabdában is megjelentek olyan tehetségek, akik meghatároztak egy-egy korszakot, és példaképként szolgáltak a fiatal generációk számára. Ilyen volt az indiai Dhyan Chand, aki úgy bűvölte a labdát, mint azóta senki más. A sportolói pályafutása előtt ifjú katonaként szolgáló Chand-re mára vitathatatlanul a világ valaha élt legjobb gyeplabdázójaként tekintenek, Indiában több szobor tiszteleg nagysága előtt.
Chand háromszoros olimpiai bajnok: 1928-ban, 1932-ben, valamint 1936-ban is a dobogó legmagasabb fokára juttatta hazáját. A berlini ötkarikás játékok során a döntőben éppen a házigazda németeket verték meg 8–1-re. Az országot ekkor már Adolf Hitler és a Nemzeti Szocialista Párt vezette, így kénytelen-kelletlen maga a Führer is gratulált az indiai csapatnak.
A legenda szerint a német csapat tagjai megkérték Chandet és az indiaiak másik sztárját, Roop Singhet, hogy ha lehet, több gólt ne üssenek, mivel tartottak Hitler esetleges bosszújától a nagyarányú vereség miatt. És hogy mennyire tisztelték ellenfelüket a németek? Roop Singhről utcát neveztek el Münchenben, adózva emléke előtt.
A páratlan bravúrt, a „triplázást”, 1948 és 1956 között megismételte az indiai gyeplabda-válogatott.
Visszatérés a csúcsra
Az ország egyeduralkodása a sportágban később megtört, sőt ebben az évszázadban az a mélypont is bekövetkezett, hogy a 2008-as pekingi ötkarikás játékokra a válogatott ki sem jutott. Azóta viszont mind a nők, mind a férfiak két egymást követő olimpián (Tokió, Párizs) bronzérmesek lettek, és feltett szándékuk, hogy régi dicsőségüket visszaszerezzék, amire minden esélyük megvan, hiszen a génjeikben van a gyeplabda minden fortélya.
A szerző sportújságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. áprilisi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!