Fotó: iStock
03/07/2024 08:13
Horváth Levente
az Eurázsia Központ igazgatója
Az elmúlt években a konnektivitás lett a nemzetközi politika és geopolitika egyik kulcsszava. Sokan új fogalomként tekintenek rá, a konnektivitás azonban egyáltalán nem a 21. század gondolatisága. A világtörténelmet áttekintve azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen az emberiség mindig is a konnektivitásra törekedett, csak éppen ezt korábban, más-más időszakban különböző nevekkel illették.
Az ókorban a különböző birodalmak – Római Birodalom, Nagy Sándor Makedón Birodalma és még hosszan sorolhatnánk – hódításai és terjeszkedései is az akkor ismert „világ” összekapcsoltságára törekedtek. Ekkor alakult ki az ókori selyemút is, amely ugyancsak a különböző régiókat, sőt az egész eurázsiai kontinenst Rómától Kínáig összekötötte. A birodalmak bukásával és a selyemút hanyatlásával jött a „sötét középkor”, amely valójában csak Európában volt „sötét”, hiszen az ázsiai országok továbbra is virágoztak és összekapcsolódtak.
Az újkorban kezdődtek a gyarmatosítások, amikor már – európai szemszögből – kitágult a világ, és újabb kontinenseket kapcsoltak be, ezzel pedig egy még nagyobb konnektivitás jött létre. Több ázsiai ország, köztük Kína viszont ekkor zárkózott be, egészen addig, amíg a gyarmatosítás jegyében a nyugati nagyhatalmak rájuk nem kényszerítették a nyitást.
A 20. századi két világégést követően az országok többsége elnyerte szabadságát, a gyarmatosítást pedig felváltotta a soft power. A világ ugyan továbbra is két blokkba rendeződött, de tulajdonképpen a blokkokon belül az összekapcsoltság volt az irányadó, majd a hidegháború megszűnésével beteljesedett a teljes globalizáció, azaz a teljes konnektivitás.
A 21. században, de legfőképp az elmúlt években újra felerősödött a blokkosodási politika, amelynek keretében egyes csoportok továbbra is az összekapcsoltságra törekednek, de másokat megpróbálnak kizárni belőle.
E rövid – és leegyszerűsített – áttekintésből láthatjuk, hogy a világtörténelem során folyamatosan, ciklikusan jelen volt a konnektivitás. A különböző régiók konnektivitása más-más ciklikussággal zajlott. Ezt a különbséget láthatjuk a 21. században is, amikor a Nyugat – az ideológiai és a hatalmi harcokból kifolyólag – a blokkosodást követi, míg az ázsiai országok a konnektivitást támogatják. Az egyik legjobb példa erre a kínai Övezet és Út kezdeményezés.
Ennél is fontosabb tanulság az áttekintésből, hogy azon országok, amelyek bezárkóztak vagy ideológiai blokkosodást követtek, azok hátrányba kerültek, míg akik a konnektivitás politikáját követték, azok gyorsabb fejlődést könyvelhettek el.
A jövőre való következtetés pedig az lehet, hogy a jelenleg zajló világrendi átalakulásban azok lesznek a győztesek, akik a konnektivitást követik, akik pedig a blokkosodásra, a szankciós politikára, a decouplingra teszik a hangsúlyt, azokra a „sötét korszak” vár.
