Ennek eredményeként 2020-ra már minden napossá vált az elektromos autók a háztartásokban és 2023-ra Kína gyártotta a világ elektromos járműveinek 58%-át. Ez a gyors felemelkedés nemcsak Kína dominanciáját erősítette meg az autóiparban, hanem egyértelműen jelezte a globális kereskedelem és befektetések földrajzi átrendeződését is.
Az alacsony gyártási költségek – amelyeket az állami támogatások, a vertikális integráció és az olcsó munkaerő biztosítanak – lehetővé tették a kínai elektromos járművek számára, hogy 30-40%-kal kedvezőbb áron jelenjenek meg a globális piacokon a nyugati versenytársakhoz képest.
Miért vált a Közel-Kelet Kína egyik legfontosabb elektromos auto partnerévé? Az Egyesült Államok vámokat és egyéb kereskedelmi korlátozásokat vezetett be a kínai elektromos járművekre és akkumulátorokra, így Kína kénytelen volt Ázsia, a Közel-Kelet és Afrika felé fordulni. Az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés, a megfizethető középkategóriás termékek, valamint az agresszív kereskedelmi terjeszkedés lehetővé tették Kína számára, hogy gyorsan növelje jelenlétét ezekben a régiókban, elsősorban a BYD, a NIO, a Geely és az MG márkák révén.
Az Egyesült Arab Emírségek a világon a 7. helyet foglalja el, a MENA régióban pedig az első helyen áll az elektromos mobilitási felkészültség tekintetében, főként fejlett töltőinfrastruktúrájának köszönhetően. 2017 és 2022 között az Emírségek töltőállomásainak száma 717%-kal nőtt, elérve a 253-at, és az előrejelzések szerint 2027-re meghaladhatja a 2,267-et. [1] A NIO és az XPeng akkumulátorcsere-technológiája különösen vonzó lehet a forró éghajlatú régiókban, ahol a gyorstöltés ronthatja az akkumulátorok teljesítményét. A NIO például azt ígéri, hogy az akkumulátorcserék mindössze három percet vesznek igénybe, anélkül, hogy a vezető kiszállna az autóból.[2]
Sokan úgy vélik, hogy a Közel-Kelet, amely hagyományosan az olajjal asszociálható, nem érdekelt az elektromos autók térnyerésében. Azonban az olajkészletek végesek, és az olyan országok, mint az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia, már évek óta a nemzetközi kereskedelem és a turizmus profitjai felé fordulnak. Dubai például jelentős globális kereskedelmi központtá vált, míg olyan kormányzati kezdeményezések, mint Szaúd-Arábia Vision 2030 és az Egyesült Arab Emírségek Net Zero 2050 stratégiája, kifejezetten ösztönzik az elektromos járművek elterjedését a régióban – ez pedig Kína számára kedvező exportlehetőségeket teremt.
Kína dominanciája a lítium, kobalt és nikkel feldolgozásában komoly ellátási láncbeli kockázatokat jelenthet a Közel-Kelet számára, amely egyre inkább az elektromos járművekre építi mobilitási stratégiáját. Míg az Öböl-menti országok, jelentős beruházásokat hajtanak végre az EV-infrastruktúra és a helyi gyártás terén, továbbra is nagymértékben függnek a kínai akkumulátortechnológiától. A geopolitikai feszültségek és a Kínából érkező esetleges exportkorlátozások megzavarhatják az ellátási láncokat, befolyásolva az elektromos járművek elérhetőségét és árát a régióban.
A kockázatok csökkentése érdekében a közel-keleti országok egyre inkább diverzifikálják kereskedelmi kapcsolataikat, beruháznak az akkumulátorok újrahasznosításába, valamint feltérképezik a helyi ásványianyag-beszerzési lehetőségeket is. Ugyanakkor Kína szakértelmét továbbra is kihasználják stratégiai partnerségek az „Egy Övezet, Egy Út” beruházások révén.
Összességében a Közel-Kelet és Kína közötti EV-partnerség erősödése jól mutatja a globális autóipar átalakulását. Miközben a régió vezető szerepre törekszik a fenntartható mobilitásban, Kína kulcsszereplő marad, mind a technológiai innováció, mind az export szempontjából.
A szerző egy dubaji konglomerátum kereskedelmi osztályának helyettes vezetője.