Fotó: iStock
Eric Hendriks
08/05/2024 22:00
Van az a szörnyű, embertelen kérdés, amelyre mindig fel kell készülni: „Hol látja magát öt év múlva?” De igen, valóban sokat megtudhatunk az emberekről abból, hogy tudjuk, mivé akarnak válni.
Ugyanez vonatkozik az államokra és a birodalmakra is. Hogyan látja a jövőjét a világ két legnagyobb bürokratikus birodalma, az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság?
Kína
Egy állásinterjún biztosan Kína tudna a leggyorsabban válaszolni, hiszen neki már készen áll egy hivatalos elmélete a jövőről. Persze egymilliárd kínai között sokféle nézet létezik: bár a yue lai yue hao, az általános vélemény – azaz hogy a dolgok egyre jobban mennek –, nem mindenki ennyire optimista. A Kommunista Párt (KKP) azonban támogatja és az alkotmányban rögzítette a jövő hivatalos doktrínáját, ez a Xi Jinping gondolatai a kínai sajátosságú szocializmusról az új korszakban.
Ebben új korszakban Kína „kulturális önbizalmat” szerez, a párt vezetése alatt fenntarthatóan fejlődik, és integrálja Tajvant a Kínai Népköztársaságba. A „kínai nemzet nagy helyreállítása”, aminek 2050-re kell befejeződnie, tökéletesíti a kínai szocializmust, miközben nemzetközi szinten megalapozza a „közös sorsközösséget”. A nemzetek és civilizációk harmonikusan fognak egymás mellett élni.
Mit mond el ez a jövőkép a jelenről? Azt, hogy a jelen egy új világ küszöbén áll. „Száz éve nem látott mélyreható változások” előtt állunk: a nyugati hegemónia évszázadai véget érnek, és egy alapvetően jobb jövő közeleg.
A xiaokang lépés
Eljött az álmok ideje, mert mostanra beért az a kemény munka, amit Kína a modernizáció érdekében elvégzett. Kína a KKP fennállásának első évszázadában – 1921 és 2021 között – felemelkedett a xiaokang, a „mérsékelten jómódú” szintre. Ez a kifejezés, amelyet 1979-ben Teng Hsziao-ping vezetett be a párt szóhasználatába, ősi, de egyúttal merít abból is, ahogyan a 19. századi gondolkodó, Kang Youwei értelmezte Konfuciusz Szertartások feljegyzései (Liji) című művének híres kilencedik fejezetét, a Szertartások változásait (Liyun) – hogy hogyan, azt itt nem áll módomban kifejteni, de azt sugallja, hogy a xiaokang egy lépés a datong, a nagy harmónia felé. Ennek szellemében Xi Jinping 2021-ben kijelentette, hogy „Kína fejlődése maga a legnagyobb hozzájárulás a világnak”.
Az Európai Unió
Ezzel szemben az EU ideológiája nem egy utópisztikus jövőbe, hanem egy folyamatosan terjeszkedő, egyre intenzívebbé váló jelenbe tekint. Ez a „egyre szorosabb unió” föderalista eszménye. Az európai egyesülés már megtörtént, csak tovább kell fokozni.
Dacára a Fukuyamát ért mindennapos bírálatoknak, ez lényegében az ő „történelem vége” ideológiája. A történelem eszerint nem tud valami alapvetően jobbat produkálni, mint a jelenlegi liberális rend. Csupán több jó dolgot kaphatunk abból, ami már létezik: több liberális demokráciát, több civil szervezetet, több EU-t.
Tehát, miközben mind az EU föderalizmusa, mind pedig Xi Jinping gondolatai a jelen bizonyos részeit örökkévalóvá teszik – hiszen nézetük szerint az EU és a Kínai Népköztársaság örökké létezni fog –, az EU befagyott egy örök jelenbe, míg Kína azt reméli, hogy a jövő egy magasabb erkölcsi létet nyit meg.
A szerző a Danube Institute vendégkutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
