A beszélgetés elején a szakértők visszatekintettek arra, milyen események alakították az Európai Unió és Kína kapcsolatát az elmúlt években. Kiemelték, hogy a kapcsolat ideológiai színezete azóta erősödött fel, mióta az Egyesült Államok geopolitikai riválisként tekint Kínára. Ez a látásmód átgyűrűzött Európába, amit csak fokozott, hogy Peking nem volt hajlandó csatlakozni az Oroszország ellen hozott nyugati szankciókhoz. A kapcsolat elhidegülését az is elősegítette, hogy a covid-járvány miatt Kína hosszú időre bezárkózott, a személyes találkozók elmaradása pedig a kommunikáció beszűkülését eredményezte. A Kínában gyártott elektromos autókra vonatkozó védővámok bevezetését követően pedig az EU és Kína jelenleg egy vámháború felé sodródik.
Az amerikai elnökválasztás kimenetele kapcsán a szakértők rámutattak, hogy első elnöksége idején Donald Trump nem vonta be olyan mértékig az USA szövetségesi körét a Kína elleni fellépésbe, mint Joe Biden. Amennyiben második ciklusában is ezt a taktikát követi, az lehetőséget kínálhat Európának, hogy a stratégiai autonómia irányában mozduljon el, és saját érdekei mentén alakítsa Kína-politikáját. A tagországok többségének részéről minden esetre meg van az igény a gazdasági együttműködésre Kínával, amit jól mutatnak a Kínába utazó üzletember delegációk, illetve a kínai elektromos gépkocsigyártó cégek beruházásaiért folyó versengés. Ezzel együtt Kína versenytársa is az európai vállalatok egy jelentős részének, így a közel jövőben nem várható, hogy az EU egységes állaspontot tudjon képviselni Kína kapcsán.