Fotó: Hegedűs Róbert
Őry Mariann
11/03/2025 22:00
Milyen lehetőségeket emelne ki?
Ha a vetőmagtermesztés és a tenyészállatok kérdését vizsgáljuk, jól látható, hogy Kelet-Európában és Közép-Ázsiában is komoly kijózanodások történtek az elmúlt időszakban. Mindenki bele volt szerelmesedve a holland tenyészállatba, illetve holland genetikába, és mindenki azt akart a saját területén termeszteni vagy tenyészteni. Csakhogy rájöttek arra, hogy annak az akklimatizációs képessége, annak a komfortigénye sokkal magasabb, mint amit abban a régióban biztosítani tudnak számára. Ezzel szemben a magyar tenyészállatok – például a magyar tarka szarvasmarha vagy a magyar tojótyúk – kiemelkedő genetikai adottságokkal és kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Ennek köszönhetően a magyar termékek iránti bizalom megnőtt a keleti piacokon, és számos új üzleti lehetőség nyílt meg. A vetőmagtermesztés területén az orosz és kazah piacok, míg a tenyészállatok esetében a déli kapcsolatok, például Törökország, különösen ígéretesek. Ráadásul ezek az országok már nem csupán alapanyagokat keresnek, hanem egyre inkább a feldolgozott termékek és komplett technológiai megoldások iránt érdeklődnek, hogy saját feldolgozóiparukat fejleszthessék.
Melyek azok az országok, amelyekkel a legszorosabb az agrárkapcsolatunk?
Hagyományosan jó kapcsolataink vannak Törökországgal, Üzbegisztánnal, Kirgizisztánnal, Kazahsztánnal, és természetesen Oroszországgal is. Folyamatosan jelennek meg az új lehetőségek is, Vietnámban például hatalmas baromfiüzemek létesültek magyar tulajdonban. A prémium piacok között kiemelkedik Japán, ahol jelenleg a méz után dolgozunk azon, hogy a mangalicatermékek is megfelelő elbírálást kapjanak. Kína, mint Ázsia gazdasági motorja, komoly kihívást jelent – itt Dávid és Góliát harcát vívjuk. A távolság és a volumenelvárások miatt csak prémium termékekkel érdemes jelen lenni, így a legkiválóbb vörösborokkal, a tokaji aszúval, a libamájjal és más klasszikus hungarikumokkal lehet teret nyerni. Próbálkozunk a téliszalámival is, amelyet kifejezetten a kínai ízléshez igazítunk, és ennek köszönhetően van is rá kereslet. A lótenyésztés terén egyre szorosabb az együttműködés: a magyar nóniuszt annyira értékesnek tartják, hogy húsz évre előre fel akarták vásárolni az egész állományt. Mindezek olyan kulcsterületek, amelyeket figyelemmel kell kísérnünk.
Milyen stratégiával érdemes megcélozni az óriási ázsiai piacokat?
Olyan prémium kategóriát kell megcéloznunk, ami ott is rétegigényt elégít ki. Egyrészt a távolságból fakadó szállítási költség önmagában is növeli az árat, másrészt pedig nem tudunk kommersz termékkel kiszolgálni egy több milliárd lakosú országot. Amiből keveset tudunk kivinni, annak az értéke is megnő, mivel kevesebb ember fog tudni hozzáférni ahhoz az életérzéshez, amit a magyar libamáj, a tokaji aszú, vagy a kettő együtt jelent.
Magyar vállalatok, például a baromfitenyésztés terén a Bábolna TETRA, komoly sikereket aratnak Ázsiában. Miben látja ezek titkát?
A bizalmi tőkében. A Bábolna TETRA kiváló genetikai potenciálja évek óta mindig bizonyít, emellett pedig tisztességes üzleti partnerek, ami nagyon fontos Keleten. Ha pedig egy magyar vállalkozás már ki tudott alakítani megfelelő bizalmi tőkét, azzal másoknak is kaput nyit.
Milyen személyes tapasztalatokkal gazdagodott ázsiai útjain?
Nagyon érdekes dolog, ha az ember nyugatra utazik, akkor mindig azt érzi, hogy vendégségbe megy. Ha keletre, akkor viszont azt, hogy hazaérkezik. A barátság, az emberi kapcsolatok terén akkora a különbség, hogy aki nincs ott, nem tudja felmérni. Érezhető a történelmünkből eredő rokonsági kapcsolat. Mindig feltölt az emberekből – legyen akár politikus vagy üzletember – áradó tisztaszívűség. Egy tárgyalás végén, egy kötetlen beszélgetésnél, ebédnél vagy vacsoránál ezek a barátságok nagyon jól tudnak mélyülni. És bizony, amiről ott beszélünk, megállapodunk, az úgy is van. Ezért is viszek magammal mindig egy üzletemberekből álló delegációt. A politikának azt kell szolgálnia, hogy kialakítsa azt a bizalmi légkört, barátságot, amely mentén majd az üzleti felek olyan kapcsolatokat tudnak kiépíteni, amely mindkét ország számára előnyös. Azt látom, hogy aki belevág, az sikeres lesz, a kezdeti nehézségek ellenére.
Az agrárium területén hogyan jelennek meg az olyan tendenciák, mint a blokkosodás, és hogyan lehet érvényesíteni a törekvésünket a konnektivitásra?
Európában az egyik legrégebbi közös politika a közös agrárpolitika. A huszonhét tagállam eltérő földrajzi adottságokkal rendelkezik, azonban 450 millió ember élelmiszerellátása nem szenvedhet kárt. Az ukrajnai háborúig ez a rendszer jól működött, ám az ukrán mezőgazdasági termékek minden kontroll nélküli beáramlása ellehetetlenítette az európai gazdálkodókat. Ez rámutatott arra, hogy nem lehet egyetlen irányba elköteleződni vagy kiszolgáltatottá válni. Amíg világszerte több mint nyolcszázmillió ember éhezik, addig nekünk dolgunk van. Felelősségünk, hogy megműveljük a földet, fenntartható feltételeket teremtsünk és biztosítsuk az élelmiszerellátást. Ehhez azonban a gazdák megélhetését is garantálni kell. Ezért kiemelten fontos, hogy folyamatosan keressük az új piacokat, ahol a magyar termékek teret nyerhetnek, biztosítva ezzel a gazdák jövedelmezőségét és a mezőgazdaság fenntarthatóságát.
Milyen politikát folytat ezen a téren az Európai Unió?
Nagyon érdekes, hogy miközben az Európai Unió a blokkosodást szolgálja azzal, hogy például vámot vet ki a kínai ipari termékekre, vagy megakadályozza az orosz energia bejutását Európába, addig a mezőgazdaságban teljes szabadkereskedelmet akar. Ránk akarja erőltetni azokat a szabadkereskedelmi egyezményeket, például a Mercosurt, amelyek teljesen fellazítják a belső piacot. Szerintem ez helytelen politika. Alapvető érdekünk, hogy az európai gazdák biztosítani tudják az európai emberek élelmezését, ráadásul a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági feltételek közt is helyt kell állnunk. Tartozunk az európai gazdáknak azzal, hogy megvédjük a piacra jutásukat. Azt a konnektivitást kell támogatnunk, hogy keressünk alternatív értékesítési lehetőségeket. Magyarország két és félszer több élelmiszert állít elő, mint amennyire itt nálunk szükség van, tehát exportkényszerünk van. Minket azért is érint nagyon nehezen az ukrán termékek kontroll nélküli behozatala, mert mi vagyunk a legközelebb hozzá, rögtön nálunk teszik le, és azonnal mindenki a negyven-hatvanszázalékkal olcsóbb terméket akarja megvenni. Ukrajnában a termelési lehetőségek, körülmények egészen mások, mint itt európai szinten. Így versenyezni nem lehet.
Hogyan lehet?
Továbbra is az a célunk, hogy a prémium piacot tudjuk megcélozni. Ezért szállítjuk a bárányt Olaszországba, Törökországba, és jelen tudunk lenni az arab országokban is a tejtermékekkel. Ezért vagyok nagyon büszke a vetőmag- és baromfiágazatunkra is. A helyzet az, amíg az ukrán búzaszem a magyar búzaszemmel versenyez a piacon, addig mindig alulmaradunk. De ha az ukrán búzaszem a magyar liszttel vagy tésztával versenyez, akkor pedig mindig mi nyerünk. És nekünk azt kell megtalálni, hogy minél magasabb feldolgozottsági szinttel, minél nagyobb hozzáadott értékkel, hogyan tudunk Ázsia legtávolabbi országába is eljutni, és megfelelő piacot találni.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek.