Fotó: AFP/Greg Baker
Salát Gergely
07/02/2025 22:00
Az előző két kampánnyal szemben a 2024-es amerikai elnökválasztás előtt a jelöltek alig beszéltek Kínáról. Ennek az volt az oka, hogy az amerikai politikai elitben ma már konszenzus van azt illetően, hogy Kína további térnyerését meg kell akadályozni – erről nincs vita a felek között.
Az első Trump-adminisztráció védővámjait Joe Biden tovább vitte, sőt kibővítette. Második elnöksége előtt Trump többször beszélt a vámok további emeléséről, s miközben 10 százalékos plusz vámot vetne ki minden importtermékre, a kínai árukat illetően 60 százalékos büntetővám bevezetésével fenyegetőzött. Hogy ezt alkualapnak tekinti-e, amiből majd a tárgyalások során engedhet, vagy valóban ennyi lesz a tarifa, hamarosan kiderül. Az biztos, hogy külpolitikai kulcspozíciókba Trump klasszikus „Kína-héjákat” nevezett ki, Peking tehát nem sok jóra számíthat.
Kína a globalizáció legutóbbi hullámának legnagyobb nyertese volt, s az érdeke az lenne, hogy a tőke, az áruk, a technológiák még jó ideig szabadon áramolhassanak. Ezért a kínaiak élesen elutasítják a „leválasztás” (decoupling) politikáját, és továbbra is nyitottságot hirdetnek. Trump újabb győzelme után többször is jelezték, hogy rendezni szeretnék a kapcsolatokat, és békés, konstruktív, egymás tiszteletén alapuló együttműködésre törekszenek.
Ugyanakkor a kínai vezetők nem naivak, és pontosan tudják, hogy nehéz időszak áll előttük. 2016-ban még voltak illúzióik Trumppal kapcsolatban, ma már nincsenek, ezért sokkal felkészültebben várják az új ciklust. Bizonyos területeken a saját „leválasztásukat” már másfél évtizede végrehajtották, a nagy amerikai internetes szolgáltatóknak a kínai piactól való távol tartásával ugyanis saját internetes ökoszisztémát alakítottak ki. Az első Trump-időszak óta tudatosan törekednek kapcsolataik diverzifikálására, és sikerült is az Egyesült Államoknak való kitettségüket csökkenteni, exportjukon belül zsugorodott az Amerikába irányuló kivitel súlya. Szorosabbra fűzték kapcsolataikat a globális Déllel, s ma már legnagyobb kereskedelmi partnerük nem az Egyesült Államok vagy az Európai Unió, hanem a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN). Mindeközben igyekeztek otthon is teljes értékláncokat kialakítani, illetve növelni a belső fogyasztást, hogy enyhítsék az ország kitettségét.
Biztosak lehetünk benne, hogy Peking az ellenintézkedéseket is kidolgozta arra az esetre, ha Washington fokozná a nyomást. A kínaiak rendelkezésére álló eszköztár igen széles: a jüan leértékelésétől kezdve az ellenvámokon át, az amerikai ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagok – elsősorban ritkaföldfémek – exportjának korlátozásáig sokféle választ tudnak adni. Összességében a kínaiak üzenete egyszerű: „mi nem akarunk kereskedelmi háborút, de ha ti igen, akkor felvesszük a kesztyűt, és oda szúrunk, ahol igazán fáj”. Ezért a Trump-kormányzatnak kétszer is meg kell gondolnia minden Kína-ellenes lépést.
A szerző a PPKE BTK Kínai Tanszékének vezetője és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!Donald Trump 2016-ban emelte be a kampánytémák közé a Kína kérdését: fő állítása az volt, hogy az államilag támogatott kínai cégek tönkretették az amerikai ipart, elszívták a munkahelyeket, gazdasági válságba taszítva azokat az államokat, amelyekben szavazóinak nagy része élt. Ezért 2018-ban az elnök büntetővámokat vetett ki különféle kínai termékekre, hogy ezzel igyekezzen távol tartani őket az amerikai piactól, lehetőséget adva az amerikai gyártóknak. A kínaiak válaszként egyes amerikai árukat sújtottak vámokkal, így megkezdődött a kereskedelmi háború. A felek egyre több termékcsoportot vámoltak meg, egyre magasabb tarifákkal, végül 2020-ra az Egyesült Államok 550 milliárd dollárnyi kínai, Kína pedig 185 milliárd dollárnyi amerikai árura vetett ki büntetővámot. A különbség abból adódott, hogy az amerikai import jóval nagyobb, mint az export, így Peking nem tudott annyi terméket megvámolni, mint Washington. Hosszas alkudozás után 2020 januárjában a felek megkötötték az „első fázisú megállapodást”, amelyben megígérték, hogy további vámokat nem vetnek ki, illetve Kína vállalta, hogy több amerikai terméket vesz. A Covid19-járvány, majd Trump választási veresége nyomán a megállapodás lényegében feledésbe merült. Biden alatt a vámokat nem vonták vissza, sőt újabbakat léptettek életbe, 2024-től például 100 százalékos vám sújtja a kínai elektromos járműveket. Emellett technológiai embargót is bevezettek, a kínaiaknak sem az amerikaiak, sem szövetségeseik nem szállíthatnak – egyebek mellett – fejlett mikrochipeket és chipgyártó eszközöket.