Annak ellenére, hogy Doha 2009-ben Izrael Gázai övezetben megindított katonai akciója következtében megszakította és azóta sem normalizálta kapcsolatait az izraeli féllel, az öbölállam nem vonakodott közvetítőként fellépni az izraeli kormány és a Hamász közötti tárgyalásokban az Izraelben túszul ejtett személyek szabadon bocsátása ügyében.
Megjegyzendő, hogy 2020-ban Mohammed bin Abdulrahman Ál Száni, Katar külügyminisztere – 2023 márciusa óta immár miniszterelnöke is – úgy nyilatkozott a Trump-adminisztráció alatt létrejövő Ábrahám-megállapodásokkal kapcsolatban, hogy az Izraellel kapcsolatot létesítő arab államok aláássák a palesztin államiságért tett erőfeszítéseket.
Kétségtelen, hogy Katar továbbra is a palesztin oldallal rokonszenvez, melyre a külügyminisztériumi állásfoglalása is következtetni enged. Ez a Hamász támadásáért Izraelt tette felelőssé, illetőleg a Hamász kegyetlenségeit ezidáig nem ítélte el.
Mégis Doha lehet az eszkaláció elkerülésének záloga, amennyiben közbenjárásával biztosítani tudja valamennyi túsz szabadon engedését olyan feltételekkel, amelyeket Izrael is kész vállalni. Ha ez sikerül, úgy nemcsak az Egyesült Államok fogja vállát veregetve üdvözölni diplomáciai talentumát, hanem Kínával szemben a nemzetközi békeközvetítési szerepe is globálisan felértékelődik, további előnyöket biztosítva a világ harmadik legnagyobb földgázkészlettel rendelkező államának.
Eközben a nemzetközi porondon
Eli Cohen izraeli külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtti felszólalásában élesen bírálta Katart, amiért finanszírozza és védelmezi a Hamász-vezetőket. Az izraeli fél továbbá kategorikusan elutasította a fegyverszüneti javaslatokat, sőt az ENSZ-főtitkárával tervezett találkozóját is lemondta, miután António Guterres egyértelműen kijelentette, hogy a Gázai övezetet sújtó folyamatos katonai akciók súlyosan megsértik a nemzetközi jogot, továbbá kollektív büntetésként értékeli azon izraeli válaszreakciót, mely elzárta az enklávé 2,3 millió lakosától a víz-, élelmiszer-, üzemanyag- és áramellátást.
Az izraeli külügyminiszter vélekedését osztotta Jonathan Schanzer, a washingtoni Alapítvány a Demokráciák Védelmének munkatársa, aki szerint Katar a Hamász állami szponzora, ezáltal Izrael ellensége.
Ezt követően Tzaji Hanegbi izraeli regionális együttműködésért felelős miniszter közösségi oldalán hívta fel a figyelmet arra, hogy Katar diplomáciai erőfeszítései kulcsfontosságúak a humanitárius megoldások elősegítésében. Ugyanakkor a reakciók e tekintetben is élesen megoszlottak, hiszen egyesek szerint ezen bejegyzéssel szükségesnek tarthatta enyhíteni Cohen diplomáciai vétségét, míg mások szerint állásfoglalása a nemzeti megaláztatás megnyilvánulási formájának tekinthető.
Kis állam, nagy tét
Bár Antony Blinken amerikai külügyminiszter október 22-én az NBC News-nak elismerően nyilatkozott Katarról, amiért két amerikai túsz szabadon engedésében sikeresen közvetített, Katar amerikai részről való megítélése ennél jóval komplexebb. A Hamász és Izrael között fennálló háború aggodalomra ad okot Doha számára, ugyanis a Perzsa-öbölbe nyúló magányos félsziget a Hamász támogatásával szembetalálkozhat az Egyesült Államok oly nyomásgyakorlásával, mint az Al-Udeid bázisról való katonai eszközök visszavonása, az amerikai katonai és diplomáciai jelenlét (tényleges) csökkentése. Lévén, hogy az igazán jó szomszédi kapcsolatokat nélkülöző Doha a legfontosabb szövetségesét továbbra is az amerikai félben látja, így nem maradt más esélye, mint az amerikai–katari prosperáló bilaterális kapcsolatok érdekében a Hamásztól élesen elhatárolódnia, vélelmezhetően az arab világban betöltött prominens békeközvetítő szerepe terhére.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!