Fotó: iStock
Ikeda Waka
08/09/2025 22:00
Masashi a japán 4 billió jenes (26,7 milliárd eurós) „szóló gazdaságot” képviseli – egy egész piacot, amely a magányra épül. Éttermek alakítanak ki néma étkezőket, az egyéni utazások foglalása öt év alatt megduplázódott, a karaokehálózatok pedig profitot termelnek a hangszigetelt fülkékből, ahol az emberek szerelmes dalokat énekelnek az üres falaknak.
Ez a fellendülés a demográfiai összeomlással egy időben zajlik. Az egyszemélyes háztartások aránya az 1985-ös 21 százalékról mára 38 százalékra ugrott, és először haladta meg a második világháború óta a nukleáris családok számát. 2023-ban Japánban kevesebb mint 475 000 házasságot kötöttek – ez a legalacsonyabb szám az újjáépítés óta. A házasságkötések száma 2000 óta 40 százalékkal esett vissza.
A jelentős kormányzati költekezés – a GDP 4 százaléka családpolitikai intézkedésekre – ellenére a fiatal japánok pénzügyi akadályokkal küzdenek. A reálbérek 1997 óta évi 840 000 jennel (5 600 euróval) csökkentek, ami súlyosan érinti a családalapításra legalkalmasabb éveket. A tokiói 35 év alatti párok 450 000–520 000 jent (2 800–3 330 eurót) keresnek havonta, ám egy megfelelő lakás 190 000 jent (1 100 eurót) visz el – az élelmiszerek előtti jövedelmük több mint 40 százalékát. Az ingatlanárak közel megduplázódtak, miközben a bérek stagnáltak, így egy egész generáció árazódott ki a párkapcsolatokból. „Szeretnék megházasodni” – mondja Yuki, a 28 éves marketinges –, „de legtöbbször este 10-ig dolgozom. Még ha megismerkednék is valakivel, akivel jól kijövök, nem engedhetnénk meg magunknak az összeköltözést.” Az ő érzései szélesebb valóságot tükröznek: a nőtlen/hajadon japánok 81 százaléka szeretne házasságot, de csak 30 százalékuk randizik, és egyharmaduknak sosem volt párkapcsolata.
Japán vállalati kultúrája akadályozza a családalapítást. Az ország a nőket alacsonyabb fizetésű munkakörökbe tereli, miközben a férfiakat gyorsított ütemben lépteti elő – ezzel a fejlett országok között a legros - szabb nemi bérszakadékot hozva létre. A nők a férfi fizetéseknek mindössze 78 százalékát keresik meg. A „tanshin funin” rendszer rendszeresen szakítja szét a családokat kötelező céges áthelyezésekkel. A 35 év feletti munkavállalók fele már átélte, hogy elköltöztették, és körülbelül 70 százalékuk külön él a családjától. A legmegdöbbentőbb, hogy a 2025. júliusi felsőházi választásokon a nagy pártok kampányt indítottak a túlóra-korlátozások enyhítése mellett – miközben 5,4 billió jent költenek a születések ösztönzésére, fenntartva egy olyan munkakultúrát, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a gyermeknevelést. A társadalmi elszigeteltség válságos szintet ért el.
Becslések szerint 1,46 millió 15–64 év közötti japán él „hikikomori” – tartós visszahúzódás – állapotban, ami az öt évvel korábbi 1,15 millióhoz képest jelentős növekedés. Ez Kína „tangping” trendjével mutat párhuzamot (amelyben a fiatalok azt hirdetik, hogy „meglapulással”, minimumteljesítménnyel ússzák meg a munkát – a szerk.), ami arra utal, hogy Kelet-Ázsia fiataljainak egy része kollektíven fordul el a hagyományos életcéloktól. A demográfiai problémák évente 0,5–0,7 százalékponttal húzzák le Japán GDP-növekedését. A társadalombiztosítási kiadások a mai 121 billió jenről 2040-re 190 billióra nőnek (701,8 milliárd euróról 1 102 milliárdra), miközben a munkaképes korú népesség 2050- re 30 százalékkal csökken.
Magyarország átfogó reformokkal találta meg a megoldást: lakhatási támogatásokkal tette anyagilag lehetővé a családalapítást, adómentességet biztosított az anyáknak, kötelezővé tette a munkahelyi rugalmasságot, védve a családi időt, és univerzális gyermekellátást biztosított. Az akadályokat távolították el, nem pedig a tüneteket próbálták pénzzel kezelni. Japán magányipara azért virágzik, mert a fenntartható családi élet gazdaságilag megvalósíthatatlanná vált. A választás bináris: meg kell változtatni azokat a feltételeket, amelyek az ifjúságot az elszigeteltség felé sodorják, vagy hagyni kell, hogy a szóló gazdaság legyen Japán meghatározó valósága, miközben a hagyományos társadalom örökre eltűnik.
Az idő fogy. Minden egyes év késlekedés csak drágábbá és nehezebbé teszi a szükséges változtatásokat. Japán rendelkezik az erőforrásokkal, hogy megmentse önmagát – de vajon a profit fontosabb lesz, mint a túlélés?
A szerző Tokióban élő szabadúszó publicista, aki társadalmi, kulturális témákkal foglalkozik, többek között a Nikkei Asia, a The Japan Times és a Newsweek Japan hasábjain jelennek meg.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. szeptemberi számában jelent meg.