Fotó: MTI/Illyés Tibor
Dénes Tamás
28/04/2025 22:00
Hogyan kerültek Magyarországra? Azt olvastam valahol, hogy a nagypapája diplomata volt.
Az igaz, de nem itt, hanem Indiában. Apukám került a budapesti vietnámi nagykövetségre 1990-ben. Nyilván ebben közrejátszott, hogy ő is, és anyukám is beszéltek magyarul. Először az 1970-es évek közepén egyetemistának jöttek Magyarországra. Ők ketten aztán Miskolcon találkoztak egy, az itt tanuló vietnámi egyetemisták számára szervezett táborban. Anyukám egyébként Szegeden végzett, a József Attila Tudományegyetemen, apukám pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, matematikusként. 1979-ben hazamentek, én ott születtem 1980-ban, Hanoiban. Az öcsém is, 1988-ban.
Vietnámban népszerű volt a sakk?
Korábban nem volt nagyon ismert a játék, érdekes, hogy főleg a külföldön egyetemre járt diákok űzték, miután hazakerültek. A magyar sakknak, azon belül a női sakknak nagy tekintélye volt, világos volt, hogy itt is folytatom, de akkoriban még, viszonylag sokáig, vietnámi színekben játszottam.
A szülők beszéltek magyarul, ön nyilván nem. Hogyan tudott iskolába járni? Magántanuló voltam. Egy évet rászántunk arra, hogy megtanuljak magyarul. Utána is magántanuló maradtam, a sakk mellett is így volt egyszerűbb, de már a magyar tanrend szerint tanultam. Az öcsém csak kétéves volt, amikor idekerültünk, ő könnyebben tanult, szerintem jobban beszél még most is.
Nehéz volt megszokni a magyar konyhát? Nagyon más, mint a vietnámi?
Nagyon. Otthon egyébként többnyire vietnámi ételeket eszünk, bár én nem vagyok egy konyhatündér, inkább a férjem főz.
Igaz, hogy amit mi itt, Magyarországon ázsiai ételekként eszünk, azok inkább magyarosított ázsiai ételek?
Hát, lehet. Egy kicsit jobban megsózzák, megfűszerezik őket az eredetihez képest.
Még a híres pho levest is?
A dédnagymamám hosszú órákon keresztül főzte régen otthon, mindegy, hogy marhából vagy sertésből, sok csontot rakott bele, azok összefőttek, sűrű leve lett. Sok idő kell hozzá. Talán nem minden gyorsétkezdében készítik így.
Amúgy van olyan magyar étel, amelyet különösen szeret?
Ha egyet mondhatok, az a halászlé.
Mi hiányzott a gyerekkorból legjobban Magyarországon?
Egy ideig a dédnagymamám, akik nagyon finomakat főzött. Aztán ő is ideköltözött. Éveken keresztül Magyarországon élt, aztán amikor 86 éves lett, azt mondta, ő már nagyon öreg, nem sok van neki hátra, hazamegy. Aztán még élt, szerencsére, tizenegy évet. Kilencvenhét évesen ment el.
Mi volt a legszokatlanabb Magyarországon?
Talán a Mikulás-ünnep. Az egyáltalán nincs Vietnámban. Ajándékokkal, csizmával, cipővel, zoknikkal. Hold újévkor szoktak adni pénzt, szerencsepénzt a gyerekeknek, de az más.
A karácsony családi ünnep, azt szokták ünnepelni?
Családi összejövetelt tartunk. A felnőttek nem ajándékozzák meg egymást, a gyerekek azért kapnak.
Egyébként sokat járnak haza?
A koronavírus-járvány előtt többet voltunk. Az utóbbi időben egy-két évente.
Mindig szívesen sakkozott naponta hosszú órákat?
Amikor kicsi voltam, énekeltem, táncoltam, mint minden kislány. A sakkot először játéknak tekintettem, de utána, hogy úgy mondjam, már hivatásnak. S attól kezdve nagyon-nagyon komolyan foglalkoztam vele.
Az édesapja szigorú edző volt? Vagy nem is volt rá szükség? Úgy tapasztaltam, hogy az ázsiai gyerekek nagyon fegyelmezettek.
Nem támadt köztünk emiatt a legkisebb konfliktus sem. Ő az apám, amit mondott, azt csináltam. S persze sokat számított, hogy viszonylag korán, fiatalon elértem nagymesteri, nemzetközi nagymesteri címeket.
Mint mondja, a sakk lett a hivatása. De aztán lett egy második hivatása is.
A Gábor Dénes Főiskolán informatikus-közgazdász szakon szereztem diplomát. Utána aztán elvégeztem még egy OKJ-s tanfolyamot, ahol szállodavezetői képesítést szereztem. 2007-ben nyílt meg a Chesscom nevű szállodánk, azzal foglalkozom.
A szerző sportújságíró, futballtörténész.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
