Fotó: AFP
Rimóczi Norbert
26/02/2024 22:00
Felmerül a kérdés, hogy miért az energetika vált a modern technológiai verseny központi témájává? A válasz rendkívül egyszerű: minden más versenyterület, legyen az gazdasági vagy katonai, exponenciálisan több energiát igényel, mint akár csak húsz-harminc évvel ezelőtt. A közlekedés, építőipar, számítástechnika, kommunikáció és a hadászat, mind működésképtelen az őket ellátó stabil, fenntartható energiaipar nélkül.
Amennyiben a tágabb geopolitikai spektrumtól elfordulva vizsgáljuk a zöld energetikai versenyt, azt látjuk, hogy a Nyugat nem áll túl fényesen. Az Egyesült Államok rendkívüli szénhidrogénkészlettel rendelkezik és az elmúlt évben rekordszintre emelte zöld ipari beruházásait – 2023 első felében 358 milliárd dollár –, azonban uránfelhasználásának alig 0,5 százalékát termelte meg belföldön. Kína hasonló helyzetben van a hagyományos energiahordozókat tekintve, de fontos kiemelni, hogy míg az USA nem éppen ápol baráti viszonyt legnagyobb uránexportőreivel (Kazahsztán, Oroszország, Üzbegisztán), addig Kína egyre szorosabbra fűzi viszonyát az eurázsiai országokkal.
Ami pedig a zöld energetikát illeti, Kína egyértelműen domináns pozícióban van: a tiszta energiával kapcsolatos beruházások 2023-ban 40 százalékkal nőttek az előző évhez képest, összesen 6,3 ezermilliárd jüan (890 milliárd dollár) értékben. A kínai dominanciát és előnyt bizonyítja az amerikai szenátus hírszerzési és energiaügyi bizottsági elnökei által közzétett nyilatkozat, mely szerint az USA „tíz-húsz évvel le van maradva Ázsiához (értsd: Kínához) képest az akkumulátortechnológia kereskedelmi forgalomba hozatalában”.
A pénzügyi helyzeten túl érdemes egy pillantást vetni az energetikaipar nyersanyagszükségletére és termelésére is. 2022-ben Kína gyártotta a világ akkumulátorainak 75 százalékát, és az eladott elektromos járművek (EV) több, mint felét. Emellett az ázsiai ország felel az akkumulátorokhoz létfontosságú grafittermelés és feldolgozás 80 százalékáért, a lítium és kobaltfeldolgozás 60 százalékáért, a nikkelfeldolgozás 35 százalékáért, valamint a katód- és anódgyártás háromnegyedéért. Tehát például az amerikai Teslával ellentétben a kínai EV gyártók számíthatnak a belföldi alapanyagiparra, amely egy válság idején természetesen a hazai előállítók ellátását helyezi előtérbe.
Mindezek mellett Kína 2023-ban 216 gigawatt napenergia-kapacitást állított üzembe, ehhez képest az USA évtizedek óta építgetett napelemparkja „alig” 175 gigawatt kapacitással rendelkezik.
A zöld hidegháborúban tehát jelenleg egyértelműen Kínának áll a zászló, de a történelem során még egyszer sem fordult elő, hogy egy domináns hatalom harc nélkül feladja pozícióját. Kíváncsian várjuk az Egyesült Államok következő lépéseit.
A szerző az Energiastratégiai Intézet stratégiai elemzője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
