Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
08/05/2024 22:00
A Danube Institute geopolitikai konferenciáján arról beszélt, hogy „a jelenleg formálódó új világrend kevésbé kétpólusúvá, mint inkább koncentrikussá, tehát egységesülő, unió jellegűvé is válhat”. Feltételezhető, hogy versengés helyett együttműködés alakuljon ki a nyugati szövetségi rendszerek, valamint a globális Dél olyan, felemelkedő tömbjei közt, mint a BRICS vagy a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO)?
Miközben a nyugati szövetségi rendszer egységes és egyértelműen egyetlen domináns állam, az Egyesült Államok köré szerveződik, addig az ezen kívül eső nehézsúlyú szereplők egymással is versengenek és nincs a nyugatival összemérhető szövetségi rendszerük. Ez nem kedvez egy ellenpólus létrejöttének, de az nem is problematikus, mert a gazdasági logika mindenképpen az együttműködés felé mutat. Mindenki számára lecke lehet, hogy hogyan gyengítette tovább Nyugat-Európa versenyképességét, ahogyan a szankciós logika nyomán az elmúlt években igyekezett levágni magáról minden olyan köteléket, ami Oroszországhoz fűzte. Gazdaságilag mind a Nyugat, mind Ázsia számára az együttműködés lenne az előnyös, és mivel ez vezet gyarapodáshoz, ez a polgárok érdeke is.
Hogyan befolyásolja a világrendi átalakulást az Egyesült Államok Kína-politikája, amely egzisztenciális veszélyként hivatkozik Kínára?
Ezzel a gazdasági-biztonsági szemponttal áll szemben a nemzetközi rendszer anarchikus jellegéből fakadó kölcsönös függőség. Az Egyesült Államok abból indul ki, hogy végső soron az erő az, ami számít, luxus a másik jóindulatára bízni a jövőnket. A történelem ezt az álláspontot igazolja, ezt látjuk a nagyhatalmak felemelkedésének és bukásának történelméből, és mi magyarok is számtalanszor megtapasztalhattuk ezt a saját bőrünkön. Az események kimenetele ugyanakkor nemcsak a rendszer struktúrájától, hanem a szereplők szerteágazó kapcsolatainak dinamikájától is függ. Ezért nem hiszek abban, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti katonai konfliktus sors - szerűen elkerülhetetlen lenne.
Mi a magyar érdek a már említett átalakulásban? Milyen viszonyt célszerű hazánknak fenntartania a nagy ázsiai országokkal és regionális együttműködésekkel?
A magyar gazdaság alapvető érdeke, hogy hazánk vonzó befektetési célpont legyen a világgazdaság kulcsszereplői számára és minél több külpiacon sikereket érjünk el. A legfontosabb természetesen mindkét szempontból az Európai Unió, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy a világ bármely régiójáról lemondjunk. Ázsia már nemcsak befektetőként jelentős, de a luxuscikkeken kívül szinte minden jelentős technológiai területen lehagyta Európát. Mi is a fent említett, Egyesült Államok központú szövetségi rendszerhez tartozunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk fenn szoros gazdasági kapcsolatokat az ezen kívüli szereplőkkel.
Az uniós intézmények a kockázatmentesítés, azaz de-risking politikáját hirdetik Kínával szemben, a tagállamok és az üzleti világ, a nagyvállalatok részéről viszont kevéssé követik ezt a törekvést. Szolgál európai érdekeket a de-risking? Számít rá, hogy beérik ez a stratégia, vagy inkább a konnektivitás magyar stratégiájához hasonló álláspont érvényesül majd európai szinten is?
Ez a stratégia akkor lehetne sikeres, ha európai vállalatok tudnák átvenni azoknak a kínai cégeknek a helyét, amelyeket kiszorítanak. De nem ez a helyzet: a világ tíz legnagyobb technológiai vállalata között csak egy európait találunk, le vagyunk maradva a chipgyártástól a mesterséges intelligencián át az űrtechnológiáig szinte minden területen. Mi több, ma már az európai gazdaság húzóágazata, az autóipar is elképzelhetetlen a kínai beszállítók és a kínai piac nélkül. Európának sokkal komolyabban kellene vennie a saját újraiparosítását, és utána lehetne az egyébként helyes törekvésről, a stratégiai kiszolgáltatottság csökkentéséről vagy de-riskingről beszélni. Ami pedig a konnektivitást illeti, az akkor lehet sikeres, ha nem Európa ellenében fogalmazódik meg, hanem sikerül európai szintű stratégiává formálni. Márpedig Magyarország nem kíván elfordulni Európától, éppen ellenkezőleg növelni akarja a befolyását! E két célkitűzés, az újraiparosítás és az európai konnektivitási stratégia megvalósítása megítélésem szerint összehangolható.
A magyar álláspont szerint Donald Trump megválasztása a béke záloga Ukrajnában. Milyen hatással lenne a magyar-amerikai viszonyra, valamint a kárpátaljai magyarság helyzetének javítására irányuló törekvésekre a republikánus politikus győzelme az őszi amerikai elnökválasztáson?
A külpolitika alapvető félreértése, ha nem a közös ügyek előmozdításának, hanem egy ideológia terjesztésének eszközeként tekintünk rá. Donald Trump nem ideologikus, hanem pragmatikus vezető, meggyőződésem, hogy a világnak ezekben a nehéz és veszélyes években pontosan rá van szüksége. Az ukrajnai békéhez egy amerikai– orosz kiegyezésre van szükség, és reális az a várakozás, hogy ő ezt tető alá tudja hozni. Természetesen Ukrajna bevonásával. De a belpolitikában is sok a párhuzam: az Egyesült Államok az illegális migráció terén nagyon hasonló kihívással néz szembe, mint Európa, és a „wokeizmus” az Atlanti-óceán mindkét partján egyformán tombol – bár Közép-Európában ebből a szempontból egyelőre még sokkal jobb a helyzet. Trump elnök úr már sokszor kifejtette, hogy nagyra becsüli és az egyik legfontosabb európai szövetségesének tekinti Orbán Viktort, ami nyilvánvalóan jobb kilátást jelent a kétoldalú kapcsolatokra nézve, mint egy olyan amerikai politika, amely a magyar miniszterelnök megbuktatására törekszik.
A szerző az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
