A brit Brand Finance idén februárban ötödik alkalommal tette közzé Global Soft Power Index című listáját, amely bemutatja, hogy a világ országainak mekkora a puha hatalmi (soft power) befolyásuk, azaz mennyire képesek másokat befolyásolni vonzással és meggyőzéssel, mintsem kényszerítéssel. A japánoknak ilyen eszköz az anime, az olaszoknak a konyha, Dél-Koreának a K-pop. A globális közvélemény felértékeli a jó gazdasági teljesítményt, ami bizonyos tekintetben előfeltétele az erős soft power meglétének. A kemény hatalom (hard power) használata viszont visszaüt a puhára: a háborúzó országok, így Oroszország, Ukrajna és Izrael is lejjebb csúsztak.
A rangsor élén – nem meglepő módon – ismét az Egyesült Államok végzett, az ezüstérmes pedig újra az Egyesült Királyság. A dobogó harmadik fokán viszont fontos változás történt: a legmagasabbra értékelt ázsiai ország, Kína megelőzte az ötödik helyre visszaeső Németországot és a negyedik helyet tartó Japánt. Kína szárnyalásának hátterében az áll, hogy az üzlet és kereskedelem, valamint az oktatás és tudomány terén erősen tudott javítani a megítélésén. Eközben a világ immár legnépesebb országa, India továbbra sem tudja kibontakoztatni a méretéből és sokszínű kultúrájából eredő potenciálját.
A legnagyobb előrelépést a Perzsa-öböl arab olajhatalmai (Egyesült Arab Emírségek, Katar, Szaúd-Arábia), illetve Törökország vívták ki, az idén már mind a négyen a vezető 25 ország között végeztek. Közös pont, hogy mind tudatosan építették az országimázsukat. Házigazdái voltak kiemelt globális rendezvényeknek: Dubajban rendezték a COP28 klímakonferenciát és az Expo 2020 világkiállítást, amely jelentős lökést adott az országnak mint globális kereskedelmi központ, Katar pedig a 2022-es futball-világbajnoksággal végleg felhelyezte magát a térképre. Az Emírségek emellett GDP-arányosan az egyik legnagyobb segélyadományozó. Szaúd-Arábia erőteljesen nyit a világ felé, korábbi elzárkózásával szakítva már turistavízumokat is kiállít, emellett leigazolta Cristiano Ronaldót a feltörekvő futballbajnokságába. Törökország pedig egyre aktívabban vállal diplomáciai közvetítő szerepet, aminek a leglátványosabb példája az volt, amikor 2022 márciusában a kudarcba fulladt orosz–ukrán béke tárgyalások egy részét Isztambulban rendezték.
Mindez azt mutatja, hogy a világ egyre nyitottabb az ázsiai országokra. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy önmagában a puha hatalom nem jelent még külpolitikai sikereket. A modern diplomácia az okos hatalom (smart power) felé mozdul el, azaz kombinálja a kemény és a puha hatalmat attól függően, hogy az adott helyzetben melyik a leghatékonyabb.
A szerzők a Makronóm Intézet elemzői.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!