Fotó: Hegedűs Róbert
Őry Mariann
02/06/2025 22:00
Az Egyesült Államok által elindított vámháborút geopolitikai manővernek tartja, vagy inkább a belső gazdasági problémákra adott válasznak?
Donald Trump Kína elleni vámháborújának kettős motivációja volt. Belföldön gazdasági problémák, mint például a foglalkoztatottság, a bérek és az amerikai gyártókapacitás megőrzése. Nemzetközi szinten pedig az vezérelte, hogy az Egyesült Államok megőrizze vezető szerepét a digitális technológiákban és a digitális gazdaságban. Tehát a vámháború mögött egyszerre álltak belső és külső tényezők.
Milyennek tartja Kína stratégiáját ebben az ügyben? Trump szinte minden országra vámokat vetett ki, de más országokkal szemben Peking nem kezdett egyből engedményeket tenni.
Ennek is két okát látom. Először is, nemzetközi szinten Kína úgy véli, hogy fenn kell tartani a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaira épülő nemzetközi rendszert. Ha Kína engedett volna Trumpnak, azzal azt üzente volna, hogy egyetlen ország sem képes ellenállni az efféle nyomásgyakorlásnak, és ezzel aláásná a globális kereskedelmi rendet. Ezért vállalta Kína a vezető szerepet Trump törekvéseinek visszautasításában, hogy megőrizze ezt a rendszert. A másik ok stratégiai: Kína attól tartott, hogy ha egyszer enged, Trump újabb követelésekkel áll elő. Úgy éreztük, világossá kell tenni, hogy kiállunk magunkért, és hogy Kínát alapvető tisztelettel kell kezelni. Az Egyesült Államok nem tekintheti Kínát alárendelt hatalomnak, és nem alkalmazhat hatalmi politikát a kapcsolatokban. A kölcsönös tisztelet elengedhetetlen. Gazdasági szempontból pedig a meghátrálás kockára tette volna Kína jövőbeli versenyképességét az Egyesült Államokkal szemben. A verseny elkerülhetetlen, és nem csupán a kereskedelemre korlátozódik – a technológia is központi eleme ennek. Kína tehát nem akarja, hogy a jövőben az USA uralkodjon felette. Ezért volt szükséges határozott politikát alkalmazni Trump ellenében.
Donald Trump politikája közelebb tolhat más országokat Kínához? Ösztönözheti őket arra, hogy diverzifikálják a kereskedelmüket vagy átgondolják a szövetségeiket, mivel az USA nem tűnik megbízható partnernek?
Nem gondolom. Ha megnézzük például az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közti tárgyalásokat, az USA megtartotta a tízszázalékos vámot a brit termékeken annak ellenére, hogy a kereskedelmi mérleg az amerikaiak javára billen – az USA-nak többlete, az Egyesült Királyságnak hiánya van. Ez azt mutatja, hogy Trump kormánya még a szövetségeseivel szemben is alkalmaz vámokat. Szerintem Kína határozott kiállása javíthatja más országok tárgyalási helyzetét az USA-val szemben. Ugyanakkor, ha az USA nem tud nyomást gyakorolni Kínára, az nem jelenti azt, hogy feladja a politikáját. Egyszerűen más célpontokat kereshet, például Vietnamot vagy az EU-t – attól függően, hogy mekkora erőt képviselnek. Európában sokan abban bíznak, hogy ha az USA nem éri el célját Kínával szemben, akkor engedékenyebb lesz más országokkal. Én ebben nem vagyok biztos.
Látunk némi változást az EU vezetőinek Kínához való viszonyulásában. Meddig mehetnek el? Elmozdulhatnak a kockázatcsökkentés, azaz de-risking politikájától?
Úgy látom, az EU vezetői már módosították a stratégiájukat. Csökkentik a technológiai együttműködést Kínával az USA nyomására, de egyes vezetők hajlanak arra, hogy pragmatikusabb irányba mozduljanak, és helyreállítsák a gazdasági kapcsolatokat. Az alsóbb szinteken – például politikai elemzők és szakértők körében – még mindig elterjedt az a nézet, hogy Kína jobban rászorul az EU-ra, mint fordítva. Én nem így látom. Mindkét félnek szüksége van a másikra, és bár önállóan is boldogulhatnának, az együttműködés mindkettőjüknek előnyös.
Miért?
Ha Kína és az EU együttműködik, erősebb pozícióból tárgyalhatnak az Egyesült Államokkal. Ennél is fontosabb azonban két globális kihívás. Először is a túltermelés: sok ország többet termel, mint amennyit belsőleg fel tud használni – ezeket a többleteket exportálniuk kell. A globális termelés és fogyasztás egyensúlyának megőrzése közös fellépést igényel a nagy gazdasági szereplők részéről. Mivel az USA nem hajlandó részt venni ebben, Kínának és az EU-nak kell lépnie. Ha nem teszik, az Egyesült Államok és Kína közti vámháború világméretű jelenséggé válhat, és egyre több ország kezdhet egymással kereskedelmi háborút. Másodszor, a digitális korszak: a digitális gazdaság egyre nagyobb részét teszi ki a globális GDP-nek. Kínának és az EU-nak technológiai együttműködésre van szüksége – egyrészt, hogy gazdaságukat hozzáigazítsák a digitális korhoz, és elősegítsék a növekedést. Másrészt, hogy kezeljék a digitális gazdaság negatív hatásait. A mesterséges intelligencia például növeli a termelékenységet, de társadalmi károkat is okozhat. Együtt kell dolgoznunk azon, hogy szabályokat alakítsunk ki a mesterséges intelligencia technológia gyártására, felhasználására és alkalmazására.
Számít arra, hogy a globális kereskedelmi rendszer a következő években alapvetően megváltozik, vagy a jelenlegi szabályok maradnak érvényben?
Trump elnöksége alatt a nemzetközi hatalmi struktúra és a nemzetközi rend terén fogunk látni változásokat, ám a nemzetközi rendszer – amely a második világháború óta változatlan – valószínűleg nem fog megváltozni. A hatalmi struktúra változni fog, különösen az USA és Kína közötti erőkülönbség csökkenésével. Trump politikái ugyanis nemcsak a világgazdaságnak ártanak, hanem elsősorban az amerikainak. Ami a világrendet illeti, az antiglobalizációs törekvések tovább fognak erősödni.
Hogyan tud egyensúlyt tartani Magyarország a Kínával kiépített gazdasági kapcsolatai és a transzatlanti szövetséghez való tartozása között?
Szerintem Magyarország nagyon bölcsen jár el diplomáciailag. A Kína és az USA közötti kereskedelmi konfliktus, illetve az Egyesült Államok és Oroszország közötti, Ukrajnában zajló háború ellenére Magyarországnak sikerült egyensúlyt teremtenie a három ország között – ami nem sok európai vezetőről mondható el. Tehát diplomáciai téren Magyarország már most globális szinten viselkedik. A regionális szinten igaz, hogy Magyarország és az EU vezetése között gyakran vannak viták – de ez európai belügy. Magyarországnak inkább a közép-európai térségben kellene szerepet vállalnia, nem pedig egész Európa vezetőjeként fellépni – ezt a méretéből és gazdaságából adódóan is nehezebb lenne kivitelezni. Ha Magyarország több energiát fektet a közvetlen szomszédokkal való kapcsolatokba, az javíthatná a nemzetközi környezetét és gazdasági fejlődését.
A szerző az Eurázsia főszerkesztő-helyettese.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!