Kínai alternatíva az új világrendre
A fokozódó geopolitikai feszültségek, a lassuló világgazdaság, valamint a globális társadalmi folyamatok okozta nehézségek nyomán a globalizáció történetének új korszaka köszönt be világunkba.
Kínai alternatíva az új világrendre
Selyemutak

Kínai alternatíva az új világrendre

Fotó: iStock
Horváth Marcell 30/10/2023 07:30

A fokozódó geopolitikai feszültségek, a lassuló világgazdaság, valamint a globális társadalmi folyamatok okozta nehézségek nyomán a globalizáció történetének új korszaka köszönt be világunkba. Ráadásul az elmúlt évtizedekben a globális gazdaság gravitációs súlypontja ismét kelet felé mozdult el és mára az újból megerősödött Kelet megnövekedett gazdasági súlyát a globális politikai színtéren is érvényesíteni kívánja. Ebben az átalakuló új világrendben Kína egy komplex nemzetközi stratégiával kínál alternatívát a fennálló nemzetközi rendszerek megújítására.

A II. világháborút követően a fejlett Nyugat az Egyesült Államok vezetésével hozta létre az ENSZ-re és a Bretton Woods-i intézményekre épülő nemzetközi rendszerét, hogy a lefektetett alapelvek mentén egybegyűjtse a világ nemzeteit és platformot biztosítson a vitás ügyek rendezésére és elősegítse a közös fejlődést. Az elmúlt negyven évben azonban a globális gazdaság gravitáci-ós súlypontja szépen lassan kelet felé vándorolt, lényegében visszatért a kiindulási pontjához. Ezt a hosszabb távú strukturális átalakulást a globális gazdaságban a 2008-ban kirobbant gazdasági válság még fel is gyorsította, így napjainkban egyre kevésbé érvényes az a megállapítás, hogy a globális észak a nyugati világnak, míg a globális dél a keletinek felel meg.

Míg az 1980-as években a fejlett országok adták a globális GDP 80 százalékát, addig a 2000-es években már csak a 60, napjainkra pedig alig több, mint 40 százalékát adják. Ezzel párhuzamosan a globális népességnövekedés továbbra is a fejlődő országok gyarapodásának köszönhető, míg a fejlett országok elöregedő társadalmai népességszám szempontjából stagnálnak. A fejlődő országokban élők aránya az 1950-es 66 százalékról napjainkra 83 százalékra nőtt, 2050-re pedig várhatóan eléri a 86-ot. A fejlett és fejlődő országok, vagy másként az Észak–Dél-probléma a globális észak országai által a II. világháborút követően létrehozott nemzetközi pénzügyi intézmények, így a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap dominanciájából, valamint a déli országoknak kereskedelmileg és gazdaságilag kedvezőtlen szabályrendszerből is fakad.

Új Bretton Woods-i pillanat

Közel 100 év elteltével mára a világ folyamatait meghatározó és befolyásoló nemzetközi intézmények megújulásra szorulnak. Például a globális pénzügyi rendszerre nagy hatást gyakorló Nemzetközi Valutaalap tagországai között az IMF finanszírozásával kapcsolatban merült fel reformigény. A feltörekvő piacok egyre inkább hangot adnak azon igényüknek, hogy a kvótaarány tükrözze a gazdasági erejüket és a sikertelenül zárult 15. kvótafelülvizsgálatot követően a tagországok elkötelezettek amellett, hogy idén megállapodás szülessen a kvóták megoszlásáról. A jelenlegi kvóta alapján az Egyesült Államok van olyan helyzetben, hogy vétójoggal élhet a döntéshozatal során. Ennek megfelelően az USA várhatóan nem támogat olyan kezdeményezést, amelyekből előnye származhat Oroszországnak vagy Kínának.

A fokozódó geopolitikai feszültségek, a lassuló világgazdaság, valamint a globális társadalmi folyamatok okozta nehézségek nyomán a globalizáció történetének új korszaka köszönt be, és a globális közösség egy új „Bretton Woods-i” pillanathoz érkezett, ahogy azt Wang Huiyao, a Center for China and Globalization elnöke megállapította.
„

Soha nem látott mértékben erősödött az eurázsiai együttműködés és a kelet-nyugati kapcsolatrendszer.

”
A globális dél célja, hogy megnövekedett gazdasági súlyát a globális politikai színtéren is érvényesítse. Ennek megfelelően Kína az elmúlt évtizedben nagy hangsúlyt fektetett a multilaterális együttműködés támogatására különféle nemzetközi szervezeteken és platformokon belül, emellett a globális kormányzás megújítására is több kísérletet tett.

Ha a nagy globális kezdeményezéseket nézzük, akkor mérföldkőnek bizonyult a 2013-as év, ekkor ugyanis Xi Jinping kínai elnök elindította az Új Selyemút-projektet (Övezet és Út kezdeményezés, Belt and Road Initiative, BRI), amely a nemzetközi együttműködés zászlóshajójának bizonyult, egyúttal a kínai geopolitikai, valamint gazdasági és pénzügyi ambíciókat is remekül szolgálja. A hivatalos kínai adatok szerint az idén 10 éves BRI-ben 150 ország és 32 nemzetközi szervezet vesz részt, mindezzel a világ népességének kétharmadát, a világ GDP-jének pedig 40 százalékát lefedő együttműködési mechanizmus jött létre.

Kína a nemzetközi közösség felelős tagjaként kötelességének érzi a globális fejlesztés támogatását is, éppen ezért Xi Jinping 2021 szeptemberében javaslatot tett a Globális Fejlesztési Kezdeményezés (Global Development Initiative, GDI) létrehozására, amelynek révén Peking a globális dél támogatásával igyekszik fokozni az ország nemzetközi jelentőségét és szerepét az ENSZ-ben. Ezzel a fejlesztésközpontú kezdeményezéssel egy a BRI kiegészítő programját indította útjára. A GDI-n kívül még két kezdeményezést jelentett be a kínai elnök a közelmúltban, ezek mind a globális kormányzás megújítására tett kísérleteknek foghatók fel. 2022-ben látott napvilágot a Globális Biztonsági Kezdeményezés (Global Security Initiative, GSI), amelynek célja, hogy Kína a saját szerepét növelve csökkentse az USA befolyását a globális biztonsági kérdésekben. 2023-ban pedig a Globális Civilizációs Kezdeményezést (Global Civilisation Initiative, GCI) is létrehozta Xi elnök, ennek központi eleme pedig a kulturális sokféleség és az egyenlőség elvének tiszteletben tartása. A kezdeményezés felhívja a figyelmet a párbeszéd fokozására is a különböző nemzetek között.

A deglobalizációs hullám következtében egyre nagyobb hangsúly helyeződik a regionális nemzetközi együttműködési szervezetekre, amelyek láthatóan tagságukat is egyre inkább bővíteni szeretnék. Ennek egyik nagy nyertese Kína lehet, hiszen az események fényében úgy tűnik, hogy az ázsiai szuperhatalom felfedezte a feltörekvő térségekben rejlő potenciált és az elmúlt években egyre inkább az ezen régiókkal való együttműködési mechanizmusok elmélyítésére törekedett. Kínának többek között célja, hogy növelje az elismertségét és bővítse a taglétszámát az olyan csoportosulásoknak, mint a Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta BRICS és a Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organisation, SCO).

A globális dél felemelkedése

A 2023 augusztusában tartott 15. csúcstalálkozóján a BRICS felvette tagjai közé Argentínát, Egyiptomot, Etiópiát, Iránt, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emirátusokat. A bővítést főleg Kína támogatta és az erről szóló érdemi tárgyalások még a BRICS kínai elnökségének idején zajlottak, éppen ezért Peking szerepe a diplomáciai sikerben elvitathatatlan. Tekintettel arra, hogy a BRICS tagországok GDP-termelése 2022-ben meghaladta a G7-ek teljesítményét (BRICS globális GDP 31,67, G7 globális GDP 30,31 százalék) elmondható, hogy a nyugati együttműködési rendszereket kihívó eurázsiai központú együttműködések egyre fontosabb szerepet töltenek be a világgazdaságban. 2020 novemberében az BRICS-tagországok elfogadták a 2025-ös Gazdasági Partnerségi Stratégiát, amely az együttműködés kulcsfontosságú területeit határozta meg, beleértve a kereskedelmet, a befektetéseket és a pénzügyeket, a digitális gazdaságot és a fenntartható fejlődést, valamint az együttműködés céljait az egyes területeken. A kibővült BRICS kétségtelenül fontos fóruma lesz a közepes jövedelmű országok közötti globális párbeszédnek, azonban a sokszor eltérő és versengő nézetek kihívás elé is állíthatják a blokk koordinációját. Bár a formáció körében felmerült egy közös valuta, illetve valutakosár ötlete is, a legvalószínűbb forgatókönyvnek jelenleg a nemzeti valutákban – és különösen a kínai renminbiben (RMB) – való elszámolás további erősödése tekinthető, amelynek következtében csökkenhet az amerikai dollár (USD) aránya a BRICS-en belüli tranzakciókban (az RMB aránya jelenleg 30-35 százalék a BRICS-en belüli kereskedelemben).

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) is egyre szorosabb együttműködést jelez. A szervezet alapítói Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán, míg India és Pakisztán 2017-ben csatlakozott, Irán pedig 2023 óta tagja a szervezetnek, amihez tizedikként Belarusz csatlakozhat. Az SCO legfőbb célja egy új típusú nemzetközi politikai és gazdasági rend előmozdítása. A szervezet közel-keleti térnyerését mutatja, hogy 2021-től napjainkig Egyiptom, Katar, Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok is hivatalosan „párbeszéd partereivé” váltak. Az SCO emellett a nemzetközi közösséggel is szoros kapcsolatot ápol, kiemelkedő partnere az ASEAN, amely a világ 5., míg Ázsia 3. legnagyobb gazdasága. Emellett az ASEAN 2020 tól az Európai Unió stratégiai partnere, amely a kontinensen belüli gazdasági, biztonsági, digitális és fenntartható fejlődésbeli együttműködés kiemelkedő példája.

Ezek a bővítési törekvések összhangban vannak Kína azon törekvésével, hogy növelje saját és a fejlődő világ befolyását mind az ENSZ, mind a G20 és mind a WTO körében. Kína volt az első ország tavaly, amely szorgalmazta a kontinens 55 tagállamát tömörítő Afrikai Unió tagságát a G20-ban. Emellett Kína 2022 januárjában létrehozta új ENSZ-fórumként a Globális Fejlesztési Kezdeményezés Baráti Csoportját (Group of Friends of the Global Development Initiative), amely mintegy 70 tagországot számlál. Tagjai azok az országok is, amelyek a BRI keretében a legnagyobb kitettséggel rendelkeznek Kína felé. Ezen országok az esetek legalább 75 százalékában Kínával szavaztak együtt az ENSZ Közgyűlésben. Kína felismerte a globális dél, mint a világ legnagyobb és leggyorsabban növekvő térsége jelentőségét. Xi Jinping 2021-es kijelentése szerint Kína mindig is a fejlődő országok családjának tagja lesz, és mindent megtesz annak érdekében, hogy növelje a fejlődő országok képviseletét a globális kormányzási rendszerben, ezzel támogatva azok stabil fejlődését. Így az általa vezetett országcsoportokkal intézményesíti vezető szerepét a fejlődő világ felett. Ennek megfelelően a Group of Friends is az ENSZ hatáskörének újrahangolására törekszik saját érdekei hatékonyabb kiszolgálása céljával.

Xi Jinping stratégiája

Kína az elmúlt években egy intenzív és komplex nemzetközi stratégiát indított geopolitikai szerepének megerősítése, valamint a fennálló nemzetközi rendszer megreformálása érdekében. Egyrészt, a meglévő nemzetközi pénzügyi intézményekben igyekszik átvenni a vezető szerepet, maga mögé állítva a fejlődő országokat diplomáciai és gazdaságdiplomáciai eszközökkel. Ennek keretében egyre fokozza pénzügyi hozzájárulását a nemzetközi szervezetekben, új kezdeményezéseket indít, pozitív és aktív békítő-közvetítő szerepkört vállal a nemzetközi konfliktusokban, valamint újrakeretezi az elmúlt évszázad hívószavait (pl. egyenlőség, globális együttműködés, multilateralizmus, globalizáció). Másrészt, a meglévő nemzetközi szervezetekkel párhuzamosan új nemzetközi együttműködési platformokat hoz létre, nagyobb hangsúlyt adva a feltörekvő és fejlődő országoknak. Ezen új nemzetközi szerveződések és kezdeményezések támogatására politikától semleges multilaterális fejlesztési bankokat alapít, alternatívát kínálva az USA által vezetett hasonló nemzetközi intézményekkel szemben.

Kína célja, hogy jelentősebb és pozitívabb szereplője legyen a globalizációnak és a globális kormányzásnak. A globalizáció váratlan fordulatai együttműködést követelnek az országoktól a közös érdekek mentén, a kölcsönös előnyök szellemében. Ezen kezdeményezésnek köszönhetően korábban soha nem látott mértékben erősödött egyrészt az eurázsiai együttműködés, másfelől a kelet-nyugati kapcsolatrendszer. Ehhez hozzájárul, hogy Kína a békés együttélést hirdeti az új multipoláris világrendben, amelyben más államoknak is lehetősége nyílik a felemelkedésre, miközben határozottan elzárkózik más országok belpolitikájába történő beavatkozástól, az általa folyósított segélyeket és egyéb támogatásokat nem köti belpolitikai feltételekhez. A globalizáció új harmonikus modelljének az inkluzivitást, a multilateralizmust és a fenntarthatóságot egyaránt magában kell foglalnia.



A szerző a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója.


Ez a cikk az Eurázsia novemberi számában jelent meg. A magazin legújabb száma már elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
#multipoláris világrend #BRI
Továbbiak
Soft power, avagy a jó, a rossz és a csúf
Soft power, avagy a jó, a rossz és a csúf

A 21. századra, a globalizált világban az internet széleskörű elterjedésével és az információs technológia fejlődésével a geopolitikai csatározásokban egyre nagyobb hangsúlyt kap – a tágan értelmezett – soft power.

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások

Elfogad