A kínai labdarúgócsapat és edzője, Ember József 1954-ben (a szerző archívumából)
Dénes Tamás
29/09/2023 05:41
A népi Kína futballélete gyengébb volt, mint egy kisbaba kézszorítása. Az 1948-as londoni olimpián résztvevő keret tagjainak többsége hongkongi klubba tartozott, rájuk a Kínai Népköztársaság 1949. október elsejei kikiáltása után már nem lehetett számítani. A túléléséért küzdő országban nyilván nem a futballválogatott számított a legfontosabbnak, de létezett, elsősorban az első számú katonacsapatra, a Vörös Hadsereg alapításának napja (augusztus 1.) után elnevezett „Nyolc-egyre” (Paji) építve.
A gárda azonban gyenge volt, nagyon súlyos vereséget szenvedett Prágában, a hadseregbajnokságon a bolgár (1-8) és a csehszlovák (1-17) csapattól is. A helyzet 1952-re sem javult. A részben szovjet befolyás alatt álló Finnország az elsők között vette fel a kapcsolatot a népi Kínával, s nagyon szerette volna, ha az ország sportküldöttsége részt vesz a helsinki olimpián. Igaz, erre egyetlen nappal a játékok megnyitója előtt jöttek rá – akkor küldték el a hivatalos meghívót. Mindazonáltal a kínaiaknak politikailag fontos volt a részvétel, azonnal útnak indítottak egy harmincnyolc tagú delegációt, egyetlen úszóval, valamint egy-egy férfi kosárlabda- és labdarúgó-csapattal. Utóbbi kettő, a versenyek tizedik napján Helsinkibe érkezve, természetesen nem indulhatott, de a futballisták játszottak barátságos mérkőzést a finnekkel (0-4), majd büszkén vonultak a záró ünnepségen.
Helsinkiben a kínaiak végignézték a futballtornát, s villámgyorsan levonták azt a következtetést, hogy a magyaroktól akarnak tanulni. Egy évbe tellett, ameddig nyélbe ütötték az első meghívást – pedig akkor már évek óta létezett kapcsolat a két ország között, 1950 ősze óta kínai egyetemisták tanultak Budapesten és magyar doktoranduszok birkóztak a nem könnyű ottani nyelvvel Pekingben – 1954 elején a Szusza Ferenccel megerősített magyar C-válogatott nagyon sikeres túrát bonyolítva tizenegyből tizenegy mérkőzést nyert meg Pekingben, Sanghajban és Vuhanban pályára lépve.
Ez csak még inkább megerősítette a kínai sportvezetés szándékát: Magyarországra kell küldeni a jövő válogatottjának játékosait.
A küldöttség 1954 áprilisában érkezett Budapestre, többségükben fiatal, húsz év körüli játékosokkal. Mindössze ketten akadtak a helsinki olimpián járt gárdából, Chen Chengda és Fang Renqiu. Fontos kiválasztási szempontnak számított a futballtudás, de hasonlóan lényegesnek minősült a családi háttér, a megbízhatóság.
Su Yongshun, például, hiába volt ügyes futballista, nem találták méltónak az útra. Az Országos Társadalmi Labdarúgó Szövetség (a tulajdonképpeni MLSZ) Ember Józsefet rendelte ki a kínaiak edzőjének, aki néhány hét után közölte a kínaiakkal, hogy küldjenek új játékosokat, mert az első garnitúrával nem lehet messzire jutni.
Augusztusban érkezett is tíz új fiú, immár huszonöt ifjú kínai futballista tanulta a sportág alapjait a tatai olimpiai edzőtáborban lakva. Szigorú napirend szerint éltek, reggel hétkor ébresztő, két óra tréning délelőtt, majd újabb két óra délután, lámpaoltás este tízkor. Mindez heti hat napon keresztül, szabad vasárnappal. Az edzések egyhangúságát mérkőzések törték meg, másfél év alatt nyolcvanhárom meccset játszottak, magyar és a környező országbeli külföldi ellenfelekkel szemben, sőt, részt vettek a varsói VIT-en is. Utóbbin, tehát Lengyelországban kapta Zhang Junxiu a Ledönthetetlen Nagy Fal becenevet az ottani sajtótól. A Kínai Laci annak is örült, de annak még inkább, hogy alkalmanként Grosics Gyulával tréningezhetett együtt.
A kínai futballisták játékereje jó indulattal a magyar harmadik osztályénak felelt meg, az NB I és az NB II összesen 46 csapata túl erős volt nekik. Az 1955-ben az élvonalban szereplő Diósgyőr 4-1-re verte őket, viszont a Tolna megyei I-ben szereplő Szekszárdi Bástyát megverték 4-2-re. Az Aranycsapat, még ha egy kicsit „lightosabb” változatban is, de a Machos, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor csatársorral 8-0-ra nyert ellenük egy könnyed tatai edzőmérkőzésen – a kínaiak később, nagyon is érthetően, azt mondták, ennél élvezetesebb vereségben még soha nem volt részük.
Másfél évig tartott a magyarországi futballkurzus, 1955 végén hazatértek. Kérelmezték, a magyar sportfőhatóság pedig engedélyezte, hogy Ember József és vele Szabó Pál velük tartson. Nagy feladatot kaptak: a „magyarországiakra” építkezve jussanak ki az 1956-os olimpiára és az 1958-as világbajnokságra. Melbourne-be eljuthattak volna (a selejtezőktől az ellenfél, a Fülöp-szigetek visszalépett), már a torna előtti közös edzőtáborozáson vettek részt, készültek a sorsolás szerinti első mérkőzésre, a törökök ellenire, amikor megkapták a hírt: a Kínai Népköztársaság, Tajvan részvétele miatt, bojkottálja a játékokat.
Az 1958-as svédországi világbajnokságra sem sikerült eljutni: a Kínai Népköztársaság válogatottját Tajvannal és Indonéziával sorsolták össze, előbbi visszalépett, megoldva egy politikai konfliktust. A mérkőzés nélkül továbbjutó kínai válogatott 2-0-ra kikapott Dzsakartában, de 4-3-ra megnyerte a visszavágót, mégpedig Csu En-laj miniszterelnöknek, Teng Hsziao-ping pártfőtitkárnak és Ho Lung miniszterelnök-helyettesnek, a sportfőhatóság első emberének vigyázó szemei előtt. Harmadik mérkőzést játszottak Burmában – az ottani döntetlennel kiestek.
A három találkozón heten is játszottak a „magyarországiak” közül, Zhang Jingtian, Nian Weisi és Wang Lu mindegyiken szerepet kapott. A kiesés után Dai Linjing szövetségi kapitány lemondott. Új korszak kezdődött: közel három évtizeden át „magyarországiak” vezették a kínai válogatottat. Például Pekingi Jancsi vagy Kantoni Gyuri (lásd keretes írásunkat).
A szerző sportújságíró, futballtörténész
Ez a cikk az Eurázsia 2023/szeptember-októberi számában jelent meg.
Chen Chengda 1958 és 1962 között szövetségi kapitányként állt a kínai férfi válogatott élén. Edzői pályafutása után a kínai és az ázsiai futballszövetségben, valamint a FIFA-ban is betöltött tisztségeket, tanácsadója volt az 1996-os olimpián és az 1999-es vb-n is ezüstérmes kínai női válogatottnak. Tavaly, 92 évesen hunyt el. Nian Weisi, a Pekingi Jancsi 1963 és 1986 között négy különböző időszakban is vezette a válogatottat, 1988 és 1994 között a labdarúgó-szövetség elnökeként is tevékenykedett. Kilencven évesen a fővárosban él. Fang Renqiu 1964-ben töltötte be a szövetségi kapitány posztot, 2019-ben, kilencven évesen hunyt el. Zhang Honggent tartják a valaha volt egyik legjobb kínai futballistának, ráadásul edzőként háromszor is dirigálta a válogatottat. Ő volt 1994-ben az első igazán sikeres kínai profi csapat, a Dalian Shide menedzsere. Gyomorrákban hunyt el, 2003-ban, csupán 67 évesen. Zhang Junxiu, a Kantoni Gyuri az A-válogatott szövetségi edzőjeként, az U20-as csapat vezetőjeként dolgozott. Az ő időszakukban járt a válogatott az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, Nian találkozott az akkor már Nürnbergben élő Ember Józseffel is. Su Yongshun, akit nem engedtek Magyarországra, sőt Donald Ross témakutató szerint a kulturális forradalom idején börtönbe is került, 1980 és 1982 között állt a válogatott élén, majdnem kijutott a csapattal a spanyolországi világbajnokságra, egy holtverseny miatti pótselejtezőn bukott el együttesével Szingapúrban, Új-Zéland ellen. A sor Zeng Xuelinnel zárul, a Magyarországon járt válogatott egyik kapusával, aki Sziámban, a mai Thaiföldön született, a kínai Vörös Hadsereg katonájaként harcolt Mao forradalmának sikert hozó végnapjaiban, aztán az ország egyik legjobb kapusává emelkedett. A Hongkong elleni világbajnoki selejtezőn elszenvedett vereséget követő menesztése lezárta a „magyarországiak” nagy korszakát a kínai futballban.
Nem csak történelem, hanem továbbra is fontos kapocs Magyarország és Kína között a labdarúgás. A kínai válogatott másféléves magyarországi képzésének hatvanadik évfordulóján, 2015-ben emlékkonferenciát tartottak Horváth Levente sanghaji főkonzul kezdeményezésére Sanghajban. A Magyarországon másfél évet edző kínai válogatott még élő tíz játékosa mind részt vett az eseményen, ahol felidézték magyarországi élményeiket: a Margit-szigeti köröket, az edzéseket és barátságos labdarúgó mérkőzéseket a helyi teniszcsapattal is. Nagy örömmel és meghatódottsággal emlékeztek meg Ember Józsefről, Kína első külföldi szövetségi kapitányáról, de voltak, akik magyarul is „megszólaltak”: Hajrá fiúk! Futás! Gyorsabban!
Ezt követően – mivel Kínában és Magyarországon is a labdarúgás az egyik legnépszerűbb sport – a főkonzuli kezdeményezésre megkezdődött a labdarúgó diplomácia, amelynek keretében több kormányzati, önkormányzati és vállalati céggel is megmérkőzött a főkonzulátus által szervezett, sanghaji magyar közösségből álló csapat, ezzel is erősítve a különböző intézményekkel a kapcsolatokat. 2018-ban V4-es futballkupa is megrendezésre került, amelyen Szöllősi György, a magyar futballhagyomány és a Puskás-ügyek nagykövete is részt vett.
