Halimah Yacob szingapúri és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2018-ban, a szingapúri orosz kulturális intézet alapkőletételén FOTÓ: AFP / SPUTNIK / ALEXEY DRUZHININ
Veress Csongor Balázs
08/09/2025 22:00
A délkelet-ázsiai városállam mindössze hatmilliós lakossággal rendelkezik, területét tekintve alig nagyobb Budapestnél, mégis regionális és globális szinten is meghatározó szereplő. Ennek oka nem csupán gazdasági teljesítményében, hanem abban a tudatosan felépített külpolitikában rejlik, amely három fő pillérre épül: a semlegességre törekvésre, a pragmatikus diplomáciára és a nagyhatalmi egyensúlyozásra.
Szingapúr függetlenségének 1965-ös kivívása után egy olyan térségben találta magát, ahol etnikai, vallási és geopolitikai feszültségek uralkodtak. Az ország vezetése gyorsan felismerte, hogy a túlélés és a fejlődés kulcsa a külpolitikai semlegesség, a katonai távolságtartás és az ideológiai viták kerülése. Noha Szingapúr formálisan nem semleges, külpolitikáját a pártatlanság és a szuverenitás szigorú védelme jellemzi. Az elmúlt évtizedekben kiváló példájaként szolgált annak, hogyan tudja egy ország úgy megőrizni függetlenségét, hogy közben minden nagyhatalommal fenntartja a párbeszédet. Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy Szingapúr olyan diplomáciai találkozók helyszíne legyen, mint a 2018-as amerikai–észak-koreai csúcstalálkozó. A világ szemében a városállam semleges, kiszámítható, stabil partnerként jelenik meg, amely nem választ oldalt, hanem minden irányban kapcsolatot épít.
Magyarország a saját geopolitikai környezetében hasonló törekvéseket mutat. Bár EU- és NATO-tagállamként intézményi kötöttségei vannak, külpolitikai stratégiájában egyre erősebben jelenik meg az önállóság, az egyedi hang, valamint a nemzeti érdekek határozott képviselete. A magyar kormány több alkalommal hangsúlyozta: semmi sem kényszerítheti arra, hogy automatikusan kövesse mások álláspontját, különösen, ha az ellentétes saját érdekeivel. Ez a hozzáállás gyakran kiváltja más tagállamok vagy partnerek kritikáját, ugyanakkor egyre többen ismerik el, hogy Magyarország következetesen próbálja érvényesíteni a szuverenitás elvét a nemzetközi porondon.
Ahogy Szingapúr, úgy Magyarország is egy olyan külpolitikai modellt épít, amely a méretből fakadó korlátokat nem hátrányként, hanem stratégiai rugalmasságként kezeli. A pragmatizmus a szingapúri külpolitika másik alapköve. A városállam nem ideológiai alapon válogat partnerei között, hanem a kölcsönös előnyökre, gazdasági érdekekre koncentrál. Szingapúr a világ egyik legnyitottabb gazdasága, kiemelkedő logisztikai és pénzügyi központ, amely egyszerre ápol kiváló kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával vagy akár az arab országokkal. A külpolitikai döntések mindig szorosan kapcsolódnak a gazdasági célkitűzésekhez, ami lehetővé teszi a folyamatos növekedést, a nemzetközi bizalom fenntartását és a befektetők vonzását. Magyarország szintén ebbe az irányba halad. A 2010 utáni „keleti nyitás” stratégia lényege, hogy a nyugati partnerek mellett új gazdasági együttműködéseket keressen Ázsiában és a Közel-Keleten, különösen Kínával, Törökországgal, az Öböl menti országokkal. A magyar diplomácia ezzel a stratégiai sokszínűséget, az energiabiztonságot és a technológiai fejlődést is célul tűzte ki.
A harmadik párhuzam a nagyhatalmi egyensúlyozás képességében rejlik. Szingapúr kiváló példa arra, hogyan lehet egyszerre amerikai stratégiai partnerként működni, miközben Kínával is baráti viszonyt tart fenn. Ezt a tudatos egyensúlykeresést Szingapúr a régió stabilitása és saját mozgástere megőrzése érdekében folytatja. Hasonló elv érvényesül Magyarországon is: bár az euroatlanti közösség tagja, egyre nagyobb hangsúlyt fektet a keleti partnerségek ápolására, miközben szorgalmazza a párbeszédet a nagyhatalmak között. Magyarország egyfajta „kapocs” szerepet kíván betölteni a Nyugat és Kelet között – ennek eredményeképp egyre inkább saját külpolitikai súlyt épít. Szingapúr külpolitikája tehát nemcsak a túlélés, hanem a tudatos építkezés iskolapéldája. Egy kisállam is lehet sikeres, ha felismeri saját adottságait, és ezekre alapozva épít önálló, rugalmas és gazdaságilag motivált külpolitikát. Magyarország e modell elemeit követve – saját adottságaira szabva – alakítja kapcsolatait, újra és újra igazolva, hogy a méret nem határozza meg a jelentőséget.
A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi adjunktusa.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. szeptemberi számában jelent meg.
