„Nem a nyugati értékek tették a Nyugatot kiemelkedővé, hanem a teljesítmény” – emlékeztet Kishore Mahbubani, rámutatva, hogy „a hozzá nem értés lépett a hozzáértés helyébe”, és „az egykor rendezett társadalmak mélyen zűrössé és politikailag ingataggá váltak”.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának volt elnöke hangsúlyozza, hogy „az Ukrajnának küldött hatalmas mennyiségű segélyek csak megerősítették a globális Délen egyre erősödő meggyőződést, hogy a Nyugat nem igazán törődik velük”. Kishore Mahbubani szerint „ott, ahol sokan egykor a Nyugatot tekintették a problémáik megoldásának, mostanra rájöttek, hogy saját maguknak kell megtalálniuk az útjukat”. Szerinte azonban ez nem jelenti azt, hogy „a Nyugat és a világ többi részének teljes szétválása elkerülhetetlen”.
„Beszélnünk kell egymással. De ezt egyenrangú félként kell tennünk. A leereszkedésnek véget kell vetni. Eljött az ideje a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédnek a Nyugat és a világ többi része között”
– vélekedik Kishore Mahbubani.
Az elmúlt években a konnektivitás lett a nemzetközi politika és geopolitika egyik kulcsszava. Sokan új fogalomként tekintenek rá, a konnektivitás azonban egyáltalán nem a 21. század gondolatisága.
Napjaink meghatározó fogalma lett a technonacionalizmus, amely technológiai fejlődést a nagyhatalmi versengés részének tekinti. A világ vezető hatalmai az Egyesült Államoktól kezdve az Európai Unión át Kínáig arra törekszenek, hogy csökkentsék külső kitettségüket a kulcsfontosságú technológiák területén. A trend az összekapcsoltságot hangsúlyozó magyar külpolitika érdekeivel ellentétes, ugyanakkor nincs kőbe vésve, hogy ez fogja meghatározni a jövő nemzetközi kapcsolatait.